Rész

 1   II|      vállát és a balkezét. Azóta úgy képzelte, hogy a szerelem
 2   II|        Nem hazudott, ő csakugyan úgy érezte, hogy vén. Szentül
 3   II|        Szivesen megyek önhöz, ha úgy óhajtja, de ha nincs ellenére,
 4  III|           aki a miniszternek épp úgy megmondta a véleményét,
 5  III|    Otthonülő medve vagyok, de ha úgy akarja, hát Isten neki...
 6   IV|    mondani mogorván s ime - most úgy érezte, hogy a komédia érdekli
 7   IV|        hogy a művészethez is épp úgy ért, mint a saját resszortjához...
 8   IV|        nyájasan.~ ~- Ha a mester úgy akarja, hát tudornak is
 9   IV|      mosolygó szemeit. Lászlóffy úgy érezte, hogy valami hidegség
10   IV|      lefujták volna a vállairól: úgy rémlett neki, hogy a pályája
11   IV|        magát.~ ~- No, ha maga is úgy kívánja, hát Isten neki...
12   IV|          bohócot megpillantja... Úgy mondta el, mintha egy kicsiny
13   IV|      deklamált, hanem mesélt, de úgy, hogy minden asszony szeméből
14   IV|    távozott a Cauders-palotából, úgy érezte, hogy közönséges
15   IV|         nagyobb volna? A színész úgy érezte, hogy sohase volt
16   IV|   megdöbbenve, ezt gondolta:~ ~- Úgy viselkedem, mint valami
17    V|        ha az ember a feleségével úgy beszélgethet, mint valami
18    V|           Ne aggódjék: én mindig úgy fogom szeretni, mint most.
19    V|          szemét a színészre, aki úgy érezte, hogy valami ördöngős
20    V|       baja van, kedves művészem? Úgy rémlik, mintha a gondolatai
21    V|        hogy én is szeretem őt... Úgy szeretem, mintha ma töltöttem
22    V|        mi a tervünk?~ ~Lászlóffy úgy tett, mintha teljesen a
23    V|  körül­veszik, regényes álmaiban úgy képzeli, hogy gyermekkora
24    V|        okoznom magának és mégis, úgy érzem, hogy becsü­letes
25    V|      Rendelkezzék velem, drágám, úgy, ahogy jónak látja... Bármit
26    V|  pályaudvarig vittem s tőlem épp úgy mehetett Párisba, mint Nagybecskerekre.
27    V|          összeszedje és elhozza. Úgy határozták, hogy mrs Black
28    V|          meg, nevetséges... Csak úgy vaktában négyszáz kilométert
29    V|        elé tartott gukker mögött úgy remegett, mint a nyárfalevél.~ ~-
30    V|          a színész sértődve.~ ~- Úgy, ahogy mondom: minden sora,
31    V|   utazott el, s hogy maga is épp úgy szenvedett, mint én... Oh,
32    V|     szeretem-e? Oh, de mennyire! Úgy szeretem, hogy szinte magam
33    V|            Akkor megvallom, hogy úgy félek, mint gyermekkoromban,
34    V|       dolog a szent házasság?... Úgy fél, mintha egy tigrisketrecbe
35    V|           Kedves doktorom, maga, úgy látszik, javíthatatlan...
36   VI|  tapintatos módon visszahozta... Úgy beszélt vele, mintha a saját
37   VI|           nem képes ilyesmire... Úgy fogadtam, mint a leg­jobb
38 VIII|          se teszem a kezemből... Úgy vagdalom az emberhúst, hogy
39 VIII|       menyasszony...~ ~Lászlóffy úgy érezte, hogy a kocsi egyszerre
40 VIII|       belé a szíve... A vőlegény úgy beszél róla, mint a menyasszonya
41   IX|      hogy mit akar?... Szegényke úgy remegett, mint a nyárfalevél,
42   IX|         lányoknak már nem szabad úgy sírni, mint a kicsike babáknak...~ ~
43   IX|           hogy itt maradjak, hát úgy is jó, el fogok menni, de
44    X|   pirosra festette rózsás arcát, úgy képzelte, hogy mint derék
45   XI|     szólott:~ ~- Ha este utazik, úgy még ma délután fölkereshetem...
46   XI|        oda, mert a méltóságos úr úgy se fogadná... Még a cselédségnek
47  XII|          szerénytelen ajánlatot. Úgy dukál, hogy az esküvőt nászlakoma
48 XIII|       konyha szerint főznek, ez, úgy tetszik, még se az igazi...
49 XIII| levegőnek is olajíze van, mindíg úgy képzelem, hogy csupa olasz
50 XIII|         hiba; a derekam fáj, sőt úgy tetszik, mintha egy parányi
51 XIII|      délelőtt van; a tenger csak úgy ragyog a verőfényben. Az
52 XIII|         hidegség fut át a hátán: úgy érzi, mintha egy csodaszép
53 XIII|        elé, s akármilyen furcsa, úgy rémlik neki, mintha egy
54 XIII|        súllyal nehezedik reá. És úgy érzi, mintha valami hüvös