Rész

 1    I|         a római pápa számára se vagyok itthon, s ha még egyszer
 2    I|        magához kicsi leány, nem vagyok én olyan emberevő, amilyennek
 3    I| meggyőződve, hogy mindenre kész vagyok, amit csak kiván tőlem...~ ~
 4    I|    hiszi, hogy az életben is az vagyok, aki a kulisszák közt?~ ~
 5    I|       pedig öreg, rokkant ember vagyok, aki már csak a jó teában
 6  III|        ugy-e, valami?... Büszke vagyok rá, hogy önnek izlik, mert
 7  III|         valaki, szerencsére, én vagyok. Ne tartson szerénytelennek,
 8  III|     minden fiatal leányá­nak én vagyok a szerelmi kisérleti bábúja...
 9  III|      szerint... Otthonülő medve vagyok, de ha úgy akarja, hát Isten
10   IV|            Kisasszonyok, boldog vagyok, hogy megismerhetem önöket...
11   IV|       mondta:~ ~- Igazán boldog vagyok, hogy a medvebarlangomból
12   IV|     megszólalt.~ ~- Kövér állat vagyok, úgy-e mester, azt gondolja?
13   IV|     mondta neki - szerencsétlen vagyok, hogy egy kéréssel kell
14   IV|       indiszkrét és tapintatlan vagyok, de mit tegyek, ha a vendégeim
15   IV|         a nyulfarka... Bizonyos vagyok benne, hogy illetlenség,
16   IV|     mondtam magamról, hogy öreg vagyok; születésem óta mindmostanáig
17    V|        magam azzal, hogy fiatal vagyok... Szeretem, mikor az ilyen
18    V|     megmondaná, hogy vén szamár vagyok...~ ~A rendező ilyenkor
19    V|     Csodálkozik úgy-e, hogy itt vagyok? - kérdezte Lászlóffy boldogan.~ ~
20    V|     beleszólani... Ha fiatal is vagyok, de megvan e felől a nézetem
21    V|       aki majdnem harminc évvel vagyok öregebb, mint maga?... Vegyük
22    V|       rá.~ ~- Beszéljen, boldog vagyok, hogy a bizalmával kitüntet...
23    V|     előttem volna... Annyira ki vagyok forgatva magamból, hogy
24    V|    színész vállára tette. - Meg vagyok döbbenve, mert attól félek,
25    V|     sorokat olvassa, én már nem vagyok Buda­pes­ten, - s az a tervem,
26    V|     ellenkezőt állítanám... Vén vagyok, kifáradtam a küzdelemben;
27    V|     Black, mennyire boldogtalan vagyok!... Hadd sírjam ki magam,
28    V|      Hát honnan tudta, hogy itt vagyok?~ ~- Az mellékes, a fődolog,
29    V|   mellékes, a fődolog, hogy itt vagyok. Nem gondolta úgy-e, hogy
30    V|          Lászlóffy, én bizonyos vagyok benne, hogy nem beszélt
31    V|      tapasztalom, hogy húszéves vagyok, vagyis: naiv, együgyü,
32    V|       édes, édes, milyen boldog vagyok!~ ~Pillantásuk találkozott
33   VI|        kell, hogy mindíg boldog vagyok, ha magát láthatom... Még
34   VI|   haragot ellenem... Vén csacsi vagyok, akinek, higyje meg, hogy
35   VI|      ijedten.~ ~- Azt, hogy nem vagyok méltó a hálájára, s hogy
36   VI|      Hiába okol, én semminek se vagyok az oka... Minden erőmmel
37   VI|        de végre is gyarló ember vagyok... Legyen igazságos, s képzelje
38   VI|      hiszem-e? Egészen bizonyos vagyok benne. A színészi arzenálisából
39   VI|      nyugodt, egészen tisztában vagyok vele, hogy mi az, ami a
40  VII|        én is üdvö­zöljem... Nem vagyok gyerek, de elhiheti, hogy
41  VII|   hallgatás után, igazán boldog vagyok, hogy tetszettem magának...
42 VIII|       És én itt ülök és nyugodt vagyok abban a tudatban, hogy ezzel
43 VIII|    kezét.~ ~- Végtelenül boldog vagyok, hogy a mestert megismertem,
44 VIII| mondhatom, hogy én is szerelmes vagyok a mesterbe...~ ~Lászlóffy
45    X| érkeztem és tegnap este óta itt vagyok a Lászlóffy lakásán. Esküszöm
46    X|      vigyáznátok rám. Szerelmes vagyok Lászlóffyba és csak én tudom,
47    X|        milyen végtelenül boldog vagyok! Majd meglátja, milyen jól
48    X|        lássa, - és mindennek én vagyok az oka... Maga, a bolondos
49  XII|     bátorság? Én, aki magam sem vagyok éppen valami gyáva fickó,
50 XIII|       az eszébe? Oly egészséges vagyok, mint a makk. (Hirtelen