Rész

 1    V|        utcáktól...~ ~Negyednap délben mrs. Black, a Caudersék angol
 2    V|      csöndesen összegyűrte a levelet. Mrs. Black kíváncsian kérdezte:~ ~-
 3    V|               suttogta:~ ~- Kedves jó mrs. Black, ha csak egy kicsit
 4    V|        titokzatos rendezkedést, mikor mrs. Black, az angol nő, a szobába
 5    V|        ráborult az öreg nőre.~ ~- Oh, mrs Black, mennyire boldogtalan
 6    V|            úgyannyira, hogy a szegény mrs Black ijedten simogatta
 7    V|               nő karját.~ ~- Üljön le mrs Black, hadd gyónom meg életem
 8    V|          nyugodtságától megfosztotta. Mrs Black kiváncsian, s álmélkodva
 9    V|            mit akar tenni? - kérdezte mrs. Black megdöbbenve.~ ~-
10    V|        megdöbbenve.~ ~- Mit? Azt édes mrs. Black, hogy utána utazom
11    V|               kiáltott föl a regényes mrs. Black, a boldog izgalomtól
12    V|             ön, édes, aranyos, drága, mrs. Black-em... Csak nem engedi
13    V|              szivet Grácba vihet...~ ~Mrs Black sopánkodva emelte
14    V|          táncolta végig a szobát, míg mrs Black hangosan tépelődve
15    V|           mellé.~ ~- Mit gondol drága mrs, magammal vigyem ezt a fehér
16    V|         elhozza. Úgy határozták, hogy mrs Black ma itt fog aludni
17    V|              keleti pályaudvarra...~ ~Mrs Black csak éjfél felé jött
18    V|              várta a hálószobá­ban, a mrs. Alexander egyik gyönyörü
19    V|             nyakába.~ ~- Oh, drága jó mrs. Black, hát csakugyan itt
20    V|            megszólalt:~ ~- Ébren van, mrs. Black?~ ~- Ébren szívem,
21    V|            angol nő ágyáig:~ ~- Drága mrs. Black, még mindig nem alszik?~ ~-
22    V|                tudathatják vele, hogy mrs Black-kel Szent-Gelemérre
23    V|         acélsíneken, tört ki a jámbor mrs. Blackból az eddig szunnyadozó
24    V|        eloszlassam...~ ~S látva, hogy mrs. Black még mindig nyugtalanul
25    V|            semmi?... Azt hiszem drága mrs. Blackem, az is csak megér
26    V|              csak titokban meglökte a mrs. Black karját. Aztán mind
27    V|         suttogva az angol hölgyhöz.~ ~Mrs Black szemrehányó pillantást
28    V|            meg... Maga is volt fiatal mrs Black, és így jól tudja,
29    V|       melankóliája áradt a nézőtérre. Mrs Black megrendülve dőlt hátra
30    V|               mozdulattal bökte meg a mrs. Black balkarját.~ ~- Nézzen
31    V|                   Mit írt? - kérdezte mrs Black kíváncsian.~ ~- Olvassa
32    V|           összehajtott cédulácskával, mrs Black pedig aggodalmasan
33    V|              nő kezét.~ ~- Ne féljen, mrs. Black, engem nem térít
34    V|               levelem, - súgta Ella a mrs Black fülébe.~ ~A színész
35    V|         Szabad! - kiáltotta Ella, míg mrs. Black izgatottságában keresztet
36    V|               melléje telepedett, míg mrs Black a szeme elé tartott
37    V|         szépen hazamennénk? - szólott mrs Black sopánkodva.~ ~- Haza?
38    V|          Micsoda?~ ~- Hogy maga, édes mrs Black, feküdjék le, ha nem
39    V|           vacsorát nem engedjük el.~ ~Mrs. Black nagy sóhajtások közt
40    V|             szolgálatkészen távozott, mrs. Black pedig kétségbeesve
41    V|      fiakkeresek étkeznek.~ ~- Kedves mrs. Black-em, - szólt Ella
42    V|              olyan boldogan suttog?~ ~Mrs Black ijedtiben megint keresztet
43    V|             annyira megbotránkoztató, mrs. Black! A szerelem, higyje
44    V|            átláthatatlan lett a füst, mrs. Black izgatottan törölgette
45    V| megszorították egymás kezét, miközben mrs. Black türelmetlenül tipegett
46    V|                 Hát magának, édes, jó mrs. Black, még egy picurka
47    V|             de Ella jókedvüen fordult mrs. Blackhoz.~ ~- Pletykázzanak,
48    V|            ujságokban megjelenik...~ ~Mrs. Black szomorúan nézett
49    V|         házából.~ ~- Ne féljen, drága mrs. Black, majd kárpótlást
50   VI|           leányáról lett volna szó... Mrs Black könnyekkel a szemében