Rész

 1    I|        dolgozószobába.~ ~- Nagyságos úr, egy fiatal hölgy van odakünn, -
 2  III|         megszólalt:~ ~- A méltóságos úr már várja nagyságodat...
 3   IV|            pamlagán ülve a kegyelmes úr a cerclejét tartotta. Vagy
 4   IV|            művészet...~ ~A kegyelmes úr nagyhangu előadásba fogott
 5   IV|          csufolhat, - szólt a fiatal úr bizonyos öngúnnyal.~ ~Kövér,
 6   IV|              tartotta eléje. Grünhut úr volt, a dilettáns zeneszerző,
 7   IV|         kívül is egész sereg frakkos úr lézengett a leányok szobájában,
 8   IV|              ostobább, mint a fiatal úr... Manapság, amikor gimnáziumba,
 9   IV|              hajszolnak? A kegyelmes úr a fejébe vette, hogy távozása
10   IV|              szólnék, ha a kegyelmes úr nem kívánná...~ ~Lászlóffy
11   IV|    társaságba megy... Ha a kegyelmes úr hallani kíván, hát csakugyan
12   IV|              annak, hogy a kegyelmes úr óhajtását teljesíted...~ ~
13   IV|  pillantásról lemondjak? Ezt Cauders úr épp oly kevéssé kívánhatja
14    V|         bólintott.~ ~- Kedves doktor úr, magától is furcsa dolog,
15    V|                 Ezer bocsánat, tanár úr, igazán nem akartam megbántani...~ ~
16    V| beszélgettünk, apa... Majd Lászlóffy úr egyszer, talán nem is sokára,
17    V|          tudnom kell, hogy Lászlóffy úr hova utazott?~ ~- De kedves
18    V|             ahhoz, hogy a méltóságos úr színe elé kerüljek...~ ~
19    V|       második sorba... Ott, a kopott úr mögött, aki a zsebkendőjével
20    V|       meggondolom, hogy a méltóságos úr volt az, aki oly jószívűen
21    V|           súgott valamit a borotvált úr fülébe. Lászlóffy csodálkozva
22   VI|             színház előtt s a fiatal úr kihivatta a próbáról a híres
23   VI|            azt az urat...~ ~A fiatal úr kedvetlenül távozott a színház
24   VI|              kaput.~ ~- A méltóságos úr már kétszer is kérdezte
25   VI|           nem volt-e itt a nagyságos úr?... Meghagyta, hogy a nagyságos
26   VI|           Nem, a párbajról Schönwald úr referált, a bankom cégvezetője...
27   VI|       történetet...~ ~- És Schönwald úr szerint mi volt a párbaj
28   VI|            most is vannak, Lászlóffy úr... És aki becsületes ember,
29  VII|             hogy ez a frakkos fiatal úr mindenről tud... De a szomszédja
30 VIII|            egy csapat ismerős fiatal úr akadt az útjába. A dunaparti
31 VIII|         előadását... A vidéki fiatal úr részletesen elmesélte, hogy
32   IX|              ebédlőbe.~ ~- Nagyságos úr, - mondta, miközben a mutatóujját
33   IX|            ajkára tette, - nagyságos úr...~ ~- No, mi az? - kérdezte
34   IX|             Féltem, hogy a nagyságos úr megharagszik, hát előbb
35    X|          várhatunk, mert a nagyságos úr nem igen szokott hazajönni
36    X|             van ilyenkor a nagyságos úr?~ ~- A próbán, lelkem kisasszonykám,
37    X|   összeférünk mi kettecskén, amíg az úr a színházban lesz és magunkat
38    X|            jót kaptunk ebédre? Mi az úr kedvenc étele? Drágám, szaladjon
39    X|       gesztenyehabos tortát, mert az úr, amikor nálunk volt, azt
40    X|             nagysága... a méltóságos úr semmilyen választ se adott...
41   XI|           hogy egy ismeretlen, koros úr akar beszélni a fiatal nagyságával.~ ~-
42   XI|            szólott:~ ~- A méltóságos úr megbízásából jöttem, hogy
43   XI|               Azonfelül a méltóságos úr a preliminált hozományt
44   XI|           engem?...~ ~- A méltóságos úr, orvosai tanácsára, még
45   XI|      fáradjon oda, mert a méltóságos úr úgy se fogadná... Még a
46   XI|         senki se ismeri a méltóságos úr aranyszívét...~ ~Mikor a
47  XII|            cilinderes, városi bundás úr akadt az útjukba. Rábai
48 XIII|             álmodozó tekintetü, öreg úr, aki lassan, meggondolva