Rész

 1    I|     kövérkés arcára, - s jókedvüen így szólott:~ ~- Tehát halljuk!~ ~
 2    I|        csönd volt, de Lászlóffy, - így hívták a hires művészt, -
 3   II|     könyvéből. És amikor lefeküdt, így szólott magában:~ ~- Ha
 4   II|          és botjával, elismeréssel így szólott:~ ~- Ha asszony
 5  III|  olvashatok, de ez csak addig lesz így, amíg meg nem unom és végre
 6   IV|            párton ült, félhangosan így szólott a szomszédjához:~ ~-
 7   IV|          közé, hogy Spitzer Lesbia így szólott az előtte hajlongó
 8    V|        fürdőköpenyébe, elkeseredve így szólott magában:~ ~- Nemhiába,
 9    V|            hirtelen elhatározással így szólott:~ ~- Tudja mit,
10    V|         fog vele élni, hanem én, s így az ő ízlése ebben a kérdésben
11    V|            apjába karolt, komolyan így szólott:~ ~- Igen fontos
12    V|            gesztust csinált, aztán így felelt:~ ~- Isten neki,
13    V|          lépésre, Cauders derülten így szólott:~ ~- Milyen friss,
14    V|         halk hangon, mentegetődzve így szólott:~ ~- Bocsánat, de
15    V|            palotában, titokzatosan így szólott Ella kisasszonyhoz:~ ~-
16    V|            szerint lefeküdt volna, így szólott a szoba­leányhoz
17    V| Szerencsére tudom, hogy hol van, s így huszonnégy óra mulva élőszóval
18    V|       sóhajtott, aztán rezignáltan így szólt:~ ~- Ha el nem kísérem,
19    V|            tisztek egyike hangosan így szólott:~ ~- Nem hiába,
20    V|          volt fiatal mrs Black, és így jól tudja, hogy a szerelmesek
21    V| Tagespostot olvasta, s halk hangon így szólt hozzá:~ ~- Látja azt
22    V|       jottányit se - Ella tapsolva így szólott:~ ~- Most hármacskán
23    V|           belsőleg igen komolyan - így szólott:~ ~- Mindeddig könnyü
24   VI|                 Milyen szép ember, így az életben is, ha a polgári
25   VI|         aztán nemes egyszerűséggel így szólott:~ ~- Most pedig
26   VI|            az, ami a kihült szívét így lángra lobbantotta...~ ~
27  VII|      magyar színé­szet fejedelmét (így nevezték, miközben a kollégák
28  VII|           a szívében - s könnyedén így szólott:~ ~- Azért fiatal
29  VII|          ült a karosszékben... Aki így látta volna, aligha sejti,
30  VII|    szenespincém tele legyen... Míg így sokkal jobb, ha ma este
31 VIII|    nyujtotta, a doktor fejbólintva így szólott hozzá:~ ~- Nem hiába,
32 VIII|          elégette, miközben halkan így szólott magában:~ ~- Együgyü,
33 VIII|     elegáns fiatalemberre mutatva, így szólott:~ ~- Engedje meg
34 VIII|            aztán igen illedelmesen így szólott:~ ~- Végtelenül
35 VIII|       incselkednék vele, bágyadtan így szólott magában:~ ~- Az
36 VIII|          már a világ teremtése óta így van...~ ~Oly nyomatékosan
37   IX|          füléhez, aztán izgatottan így szólott:~ ~- Az imént megzörgette
38   IX|     kézenfogta reszkető vendégét s így vezette be a könyvtárszobába,
39   IX|           lelkiállapotomat, amikor így váratlanul betoppan ide...
40   IX|        lelke, hogy a szegény apját így megkeserítse, az öreg édesapját,
41   IX|            ebbe a házasságba... De így kénytelen lesz vele, bárhogyan
42   IX|           s csöndesen, rezignáltan így szólott:~ ~- Tegyen, amit
43    X|          bájos kis feleség módjára így szólt hozzá:~ ~- Most pedig,
44   XI|       köhécselés meg sóhajtás után így szólott:~ ~- A méltóságos
45  XII|           gyermek szögletességével így szólott:~ ~Ez a virág azt
46  XII|    asszonyka szemébe, s ünnepiesen így szólott:~ ~- A jó Isten
47 XIII|          szemével nézné önmagát, s így szólana magához jósággal