Rész

 1    I|             hangosan kiáltotta ezt, oly hangosan, hogy szavai kihallatszottak
 2    I|            keserves sírásra fakadt. Oly kétségbeesetten zokogott,
 3  III|          minden lépését, s nem volt oly magas ár, aminek fejében
 4   IV|             még nem bánta meg, hogy oly jólelküen igen-t mondott.”~ ~
 5   IV|    világfiakat játszik, voltaképpen oly embergyűlölő, mint egy havasi
 6   IV|       feléje lobogó fiatal szerelem oly különös, oly izgató, oly
 7   IV|        fiatal szerelem oly különös, oly izgató, oly mondhatat­lanul
 8   IV|            oly különös, oly izgató, oly mondhatat­lanul édes volt,
 9   IV|         mégis egyszerre megdobbant: oly ingerlően édes volt a sejtelem,
10   IV|             még életemben se voltam oly boldog, mint ma este. És
11   IV|        kiélvezze, egyedül én lennék oly ostoba, hogy erről az odaadó
12   IV|       lemondjak? Ezt Cauders úr épp oly kevéssé kívánhatja tőlem,
13    V|             a kihivó tekintetek épp oly hidegen hagyták, mint a
14    V|           lenne a vége, azt ő éppen oly jól tudja, mint én...~ ~
15    V|        boldog leszek, elhiheti...~ ~Oly őszintén, oly komolyan mondta
16    V|         elhiheti...~ ~Oly őszintén, oly komolyan mondta ezt, hogy
17    V|      Lászlóffy zavartan hajlongott, oly rosszul esett neki, hogy
18    V|           kacérul.~ ~- Oh dehogy... Oly csinos itt minden, hogy
19    V|           lakást betöltötte. Minden oly jónak, oly tökéletesnek
20    V|       betöltötte. Minden oly jónak, oly tökéletesnek tetszett most
21    V|     visszaélek a jóságával, mellyel oly érdemetlenül kitüntet, -
22    V|            a következő pillanatban. Oly megható volt az izgatott,
23    V|    kisleányra, aki ezeket a sorokat oly fájó szívvel olvassa el...~ ~
24    V|          méltóságos úr volt az, aki oly jószívűen mellém állt, amikor
25    V|         levéllel, amelyben maga épp oly kevéssé hitt, mint én...~ ~-
26    V|           és távolról se érzi magát oly öregnek, ahogy állítja...~ ~
27   VI|           fölött, s az aranyifjuság oly féktelen jókedvvel kurjongatott,
28   VI|           adjak... Ha az urak közül oly szíves lesz valaki, hogy
29   VI|       nyugalma, melyről a színpadon oly híres volt, végképp elhagyta,
30   VI|           jövendőjét tönkretegye?~ ~Oly végtelen elkeseredéssel
31  VII|             vért; az öngyilkosságot oly iszonyatos hűséggel követte
32  VII|          Tíz napja volt annak, hogy oly elkeseredett szívvel távozott
33 VIII|    megismerkedni az ideáljával...~ ~Oly könnyedén, oly udvarias
34 VIII|      ideáljával...~ ~Oly könnyedén, oly udvarias mosolygással mondta
35 VIII| menyasszonya ideáljáról: ime, tehát oly öregnek tartják, hogy az
36 VIII|          teremtése óta így van...~ ~Oly nyomatékosan mondta ezt,
37   IX|            támlájára támasztotta, s oly keserves, oly fuldokló zokogásba
38   IX|        támasztotta, s oly keserves, oly fuldokló zokogásba tört
39   IX|           és engedetlen voltam...~ ~Oly szilárd eltökéléssel mondta
40    X|          Szívtelen, makacs és mégis oly boldog leányod~ ~Ella.”~ ~
41    X|       kevertem a rántást, még pedig oly buzgósággal kevertem, hogy
42  XII|            egész Lipótvárosban...~ ~Oly őszinte lelkesedéssel, a
43  XII|       szólott:~ ~- A jó Isten tegye oly boldoggá, ahogy én kívánom...
44 XIII|        Nekem? Mi nem jut az eszébe? Oly egészséges vagyok, mint
45 XIII|           sziporkázó vizet látja... Oly édes, oly gyönyörü volt
46 XIII|            vizet látja... Oly édes, oly gyönyörü volt minden, hogy