Rész

 1   II|         palástjait zálogban hagyta, s mikor negyvenegyedik születésnapját
 2   IV|          lakása csöndjét és magányát. Mikor Lászlóffy nagyon is belemerült
 3   IV|          lélegzet nélkül hallgatta... Mikor a kis elbeszélés véget ért,
 4   IV|               akkor találkoztam vele, mikor a Shakespeare-szerepek után
 5   IV|            mit tett értünk, akkor se, mikor a hóbortos kis leányom már
 6   IV|        zavartan motyogott valamit, de mikor hajnal felé távozott a Cauders-palotából,
 7   IV|            vágya, mint e pillanatban, mikor immár félszázad súlya nehezedett
 8   IV|              a becsületére vált, hogy mikor későbben a könyvtárszobájában
 9    V|            fiatal vagyok... Szeretem, mikor az ilyen taplószívü, vén
10    V|                Csak akkor derült föl, mikor végre egészen a közelébe
11    V|        irigykedve pillantottak utána, mikor az ötperces menyecskével
12    V|             kaptam az ön számára...~ ~Mikor a szobaleány kiment, az
13    V|              titokzatos rendezkedést, mikor mrs. Black, az angol nő,
14    V|              még a közepén se jártak, mikor hirtelen lázas mozdulattal
15    V|          számukra egy üres asztalt, s mikor étlap után tudakozódtak,
16    V|          majdnem hangosan megdobbant, mikor a nagy előcsarnokban az
17    V|           udvariasság, mint a jókedv. Mikor Rábai dr. később átsétált
18    V|               közel járt Budapesthez, mikor Rábai doktor, kissé becsipve,
19    V| tisztességesen megkapta a magáét...~ ~Mikor a gyorsvonat félóra múlva
20    V|               a Lászlóffy fülébe:~ ~- Mikor akar beszélni apával?~ ~-
21   VI|     balszárnyába vezető szőnyegajtót. Mikor két üres fogadótermen végigment,
22   VI|        hozatott az ágy mellé, aztán - mikor végre egyedül maradtak, -
23   VI|            egész élete boldogságáról, mikor ennyire közel van hozzá?...
24  VII|              és a szerepét tanulta; s mikor az előadás napján a kulisszák
25  VII|               Mindennap összerezzent, mikor az előszoba csöngetyűje
26 VIII|       hazavitte a művészt a lakására. Mikor elváltak, s Lászlóffy búcsuzóul
27 VIII|             összehajtogatott levelet. Mikor az apróságokat összenyalábolta,
28 VIII|           magya­ráz­ta meg a szavait; mikor az autodafével végzett,
29 VIII|       József-tér tájékán sétálgatott, mikor a Fürdő-utca felől egy csapat
30 VIII|          éppen a kaszinóba készültek, mikor Horovicz doktor, a társaság
31 VIII|                szívdobogva hallgatta. Mikor a sarkon ismét megálltak,
32 VIII|             tartott a koccintgatás, s mikor végre eszébe jutott valakinek,
33 VIII|         mennyit emlegetjük esténként, mikor a szalónban a zongoralámpákat
34    X|           szokásai, hangulatai felől. Mikor végre már világosodni kezdett
35    X|           vonat egyhangu zakatolását. Mikor végre bágyadtan fölébredt,
36    X|             boldog leányod~ ~Ella.”~ ~Mikor a gazdasszony a hordár kiséretében
37    X|             hanem beszéljen vele...~ ~Mikor a hordár elment, a leány
38    X|              a maradék-pénzét, aztán, mikor egyedül maradt, tudós ábrázattal
39    X|         semmilyen választ se adott... Mikor magához tért, csak a kezével
40    X|              gyorsabban távozzam.~ ~- Mikor magához tért? Hát mikor
41    X|               Mikor magához tért? Hát mikor a levelet végigolvasta,
42   XI|        méltóságos úr aranyszívét...~ ~Mikor a követ nagy hajlongások
43  XII|            órákban talpon legyenek.~ ~Mikor azonban, mint férj és feleség,
44  XII|          előzékenyen megkérdezte:~ ~- Mikor utaznak el? Mert ugyebár,
45  XII|     malomkőnagyságu bokrétát tartott. Mikor a pironkodó menyecske a
46  XII|              félig a pezsgős poharát. Mikor koccintottak, Rábai komolyan