Rész

 1    I|       Bocsánat, mester, bocsánat, de ne utasítson el... Csak azt
 2    I|                Azért... Azért... Oh, ne kérdezzen...~ ~Egy pillanatig
 3  III|             Cauders megdöbbenve.~ ~- Ne ijedjen meg, hiszen szerencsére
 4  III|              szerencsére, én vagyok. Ne tartson szerénytelennek,
 5  III|            tapintatos legyen hozzá s ne beszéljen neki házasságról, -
 6  III|          legalább az idei farsangban ne. A fürdőszezon elején, -
 7   IV|            arra, hogy ez a passziója ne kerüljön pénzbe. Ha kölcsön­kéréstől
 8   IV|             Az ártatlan kis pofikánk ne ejtse tévedésbe, - titokban
 9   IV|              teljesítve van.~ ~- Oh, ne tegyen könnyelmü igéretet...
10   IV|          kedélyesen hátbaütötte.~ ~- Ne bomolj, édes öregem, hanem
11    V|            jó meleg tricot, hogy meg ne fázzék... Szegény kis baba, -
12    V|        inkább dühbe hozta.~ ~- Ugyan ne óbégasson, - mondta mérgesen -
13    V|         Lehetne annyi önérzete, hogy ne adna igazat nekem, amikor
14    V|            magát:~ ~- Kedves mester, ne akarja elhitetni velem,
15    V|             fölkiáltott:~ ~- Hallja, ne taszigáljon, mert a képére
16    V|             vele, amit már tegnap is ne tudott volna.~ ~- Bizonyos
17    V|      dologról van szó és kérem, hogy ne habozzék, ha a boldogtalanságomat
18    V|        mosollyal súgta a fülébe:~ ~- Ne aggódjék: én mindig úgy
19    V|              maga is szeret engem... Ne féljen, - nincs itt szó
20    V|    őszinteség. Csak arra kérem, hogy ne ítéljen el, - legyen inkább
21    V|         összes, eddigi alakjaiban... Ne rázza a fejét kedves művészem,
22    V|            kérem: felejtsen el. Vagy ne is felejtsen el, hanem őrizzen
23    V|         öröme telt...~ ~Hová megyek: ne kérdezze. Régi tervem, hogy
24    V|              vele, sírja ki magát és ne gondoljon rám többé! Utolsó,
25    V|       jókedvüen válaszolt:~ ~- Attól ne féljen, nekem is van ám
26    V|    hízelkedve hozzá­dörgölődött.~ ~- Ne búsuljon, nem lesz ebből
27    V| megszorította az angol nő kezét.~ ~- Ne féljen, mrs. Black, engem
28    V|            nem lehet belátni s akkor ne féljen, azt is megtudja,
29    V|          mert önmagától is fél... Oh ne tagadja: a beszéde, a levele
30    V|             látásának gyönyörét.~ ~- Ne tagadja, - súgta aztán,
31    V|              De most már kérem, hogy ne kinozzon, mert az én erőmnek
32    V|                Csak rám gondoljon és ne veszítse el az energiáját,
33    V|           arra, hogy szokása szerint ne alukáljék tizenegyig. Mondja
34    V|    kiábrándul belőlem?~ ~- Óh, attól ne féljen... Még talán jobban
35    V|             kitiltson a házából.~ ~- Ne féljen, drága mrs. Black,
36   VI|        arccal bólintott:~ ~- Helyes, ne fáradjanak azzal, hogy a
37   VI|           arra, hogy bocsásson meg s ne tartson haragot ellenem...
38   VI|           fruskát meghódítson... Oh, ne higyje, hogy elbolondít,
39   IX|             magam elé képzelem... No ne sírjon már, mert bizony
40   IX|             ott maradok... Lászlóffy ne engedjen el többé innen,
41    X|          nevében is esedezem hozzád, ne akard, hogy szerencsétlen
42    X|         választ. Akárki is van nála, ne várakozzék, hanem beszéljen
43   XI|             aztán halkan felelt:~ ~- Ne fáradjon oda, mert a méltóságos
44   XI|             meghatottan susogta:~ ~- Ne aggódjék: az én életemnek
45  XII|              egy okos embert hidegen ne hagyna?... A nagy tudósok?