Rész

 1    I|                             I.~ ~Az öreg komédiás, ahogy a híres
 2    I|            zokogott, hogy a cinikus öreg színész egy pillanatig tanácstalan
 3    I|       valahogy a derekamon, - pedig öreg, rokkant ember vagyok, aki
 4    I|        csinált, - ahhoz sohase elég öreg az ember, hogy az efféle
 5   II|            beszélt. A Scribe valami öreg darabjában játszotta a herceget,
 6   II| íróasztalához ült és levelet írt az öreg Caudersnek, a hires pénzembernek,
 7  III|             félre állt. A neszre az öreg Cauders vidáman fölugrott
 8  III|         végre is nem penzionáltatom öreg csontjaimat... Negyven év
 9  III|             egészséges, jó idegzetü öreg emberek vidámságával, akik
10   IV|            s eszébe jutott, amit az öreg Caudersnek igért, hát hirtelen
11   IV|              aki egy multszázadbeli öreg zsidó, nem is veszem rossz
12   IV|     fészerbe, ahol a nagy művész az öreg Leart játszotta...~ ~Valami
13   IV|          azt mondtam magamról, hogy öreg vagyok; születésem óta mindmostanáig
14   IV|        születésem óta mindmostanáig öreg voltam, de most egyszerre
15    V|          keresett: Cauders Ella, az öreg angol missz mellett, sötét
16    V|            hallgattak, míg végre az öreg Cauders magához tért kissé.~ ~-
17    V|        gyorsasággal rázott kezet az öreg Cauderssel és a leányával.
18    V|      szomoru, kiszáradt, megrokkant öreg embernek ajándékozza.~ ~
19    V|        fordult a tiszteletre­méltó, öreg dámához:~ ~- A jó Istenre
20    V|          hálásan szorongatta meg az öreg asszonyság kezét, aztán
21    V|       helyett görcsösen ráborult az öreg nőre.~ ~- Oh, mrs Black,
22    V|      megölelgette az aggodalmaskodó öreg dámát, s rózsás arcával
23    V|         proszcénium-páholyból.~ ~Az öreg asszony szolgálatkészen
24    V|            megint körülcirógatta az öreg dámát, s hizelkedve gügyögte:~ ~-
25   VI|    visszaéljen? Nem átallotta, hogy öreg ember létére egy ostoba
26  VII|            adjatok hálát a magyarok öreg Istenének, hogy ezzel a
27  VII|    elkeseredett szívvel távozott az öreg Cauders betegszobájából
28  VII|              nagyon szeretné, ha az öreg Cauderset az apósának mondhatná...~ ~
29  VII|           mirtuskoszoruval... És az öreg, haragos, kemény színész
30   IX|          félretaszította útjából az öreg anyót, lélegzet nélkül kisietett
31   IX|          apját így megkeserítse, az öreg édesapját, akinek maga az
32    X|            X.~ ~Ella egész éjjel az öreg gazdasszonnyal beszélgetett,
33    X|            a konyhába.~ ~Odakünn az öreg asszonyság már javában sürgött-forgott
34    X|        aztán kérő hangon fordult az öreg asszonyhoz.~ ~- Nem haragszik,
35    X|          jókedvvel kapta derékon az öreg asszonyt és míg a könyei
36    X|           melletti sarokban...~ ~Az öreg gazdasszony, bár nem értette
37    X|            Gondoljon arra, hogy egy öreg és jó embert ment meg a
38   XI|             annyit mondott, hogy az öreg Goldschmied van itt, s hogy
39   XI|            öröksége, - folytatta az öreg Goldschmied, anélkül, hogy
40   XI|         tovább is szeressen...~ ~Az öreg Goldschmied összeszorította
41   XI|      megbocsát... Én mondom ezt, az öreg Goldschmied, akinél jobban
42  XII|       magától?...~ ~Cauders csak az öreg Goldschmied táviratából
43 XIII|   bársonyruhás, álmodozó tekintetü, öreg úr, aki lassan, meggondolva
44 XIII|        hanem egy beteges, kimerült, öreg ember... Még a pillantása