Rész

 1    I|      Meglehetős hangosan kiáltotta ezt, oly hangosan, hogy szavai
 2    I|              Inkább a halált, mint ezt... Apának nem merem megmondani
 3    I|         haza és verje ki a fejéből ezt a gyerekes álmot, s várjon
 4   II|        eddig csak látásból ismert. Ezt írta neki:~ ~„Kedves uram,
 5  III|   biztosítom... hogy kiheverte már ezt a bárányhimlőt...~ ~Cauders
 6   IV|      illetlenség, amit kérek, - de ezt, belátja úgy-e, hogy nem
 7   IV|      Sajnálom, méltóságos uram, de ezt még a miniszter kedvéért
 8   IV|  fájdalmasan, s kissé megdöbbenve, ezt gondolta:~ ~- Úgy viselkedem,
 9   IV|           az jár az eszemben, hogy ezt a szegény, naiv gyermeket
10   IV|            pillantásról lemondjak? Ezt Cauders úr épp oly kevéssé
11    V|           művész.~ ~- Miért mondja ezt?~ ~- Azért, mert a sárga
12    V|    kérdezte:~ ~- Csak nem gondolja ezt igazán? Én a maga kezét, -
13    V|        után, az enyém legyen... Ha ezt elérem, nagyon boldog leszek,
14    V|      őszintén, oly komolyan mondta ezt, hogy Lászlóffy behunyta
15    V|      rebegte:~ ~- Minek fösti elém ezt a nagy boldogságot, miért
16    V|            ad: akkor örök harag... Ezt pedig, remélem, nem akarja...~ ~
17    V|        akár naphosszat elnézném... Ezt a kis palotát a jóízlés
18    V|    Köszönöm apa nevében a bókot... Ezt az elismerést, a maga ajkairól,
19    V|        boldogan nézte, ő mámorosan ezt gondolta magában:~ ~- Hogy
20    V|    meglátja majd, hogy ő se tartja ezt olyan különösnek, mint maga
21    V|            kétség: vajjon szabad-e ezt a nagy áldozatot elfogadnunk
22    V|            hangon, tréfásan mondta ezt, de látszott rajta, hogy
23    V|            az igazi szerelemnek, - ezt maga, szegény kis Ellám,
24    V|        őszinte fájdalommal írom le ezt! - nem képes többé arra,
25    V|           sápadtan, - akarja, hogy ezt a huszkoronás aranyat magának
26    V|            akkor egyedül utazik, - ezt pedig, ugyebár, nem szabad
27    V|         drága mrs, magammal vigyem ezt a fehér csipkebluzt? Ez
28    V|          Igenis.~ ~- Vigye el neki ezt a cédulát s mondja meg,
29    V|        Majdnem kétségbeesve mondta ezt, s a leány a gyönyörűség
30   VI|      minden szándéka nélkül mondta ezt, de Lászlóffy arcát egyszerre
31   VI|     végtelen elkeseredéssel mondta ezt, hogy Lászlóffy szinte megrendült
32   VI| testvéremet és az a köszönet, hogy ezt az anyátlan árvát boldogtalanná
33  VII|       Gyertek ide, és nézzétek meg ezt a komédiást, s adjatok hálát
34 VIII|       udvarias mosolygással mondta ezt, hogy Lászlóffynak elcsavarodott
35 VIII|           hogy nem bírja ki tovább ezt a komédiázást, egy pillanatig
36 VIII|            Oly nyomatékosan mondta ezt, mintha a legnagyobb filozófiai
37 VIII|          kis axiómát, míg belsőleg ezt gondolta:~ ~- Milyen szamár,
38   IX|          le fogja írni kétszázszor ezt a mondatot: a felnőtt lányoknak
39   IX|       aludt, sietve magamra kaptam ezt a ruhát s mintha sétálni
40   IX|        szilárd eltökéléssel mondta ezt, hogy a színész semmit se
41    X|             Akkor siessen és vigye ezt a levelet Cauders vezérigazgató
42   XI| kedvencének megbocsát... Én mondom ezt, az öreg Goldschmied, akinél
43  XII|          határozott akarata van... Ezt ugyan, a Harmincad-utcától
44  XII|      minden látszata nélkül mondta ezt, hogy a fiatal asszony hálásan