Rész

 1    I|           híres férfi szentélyébe. Még szinte fuldoklott a sietségtől,
 2    I|        kisurrant, a mester szeme pedig szinte rajta veszett a bájos képen:
 3    I|        vérhullám, látszott rajta, hogy szinte remeg a felindu­lástól,
 4    I|                gödrökkel, - de a leány szinte átszellemülve nézte. És
 5   II|        szivesen mondta magát, de nagy, szinte tüneményes sikerei cinikussá
 6   II|                     Talán a szokatlan, szinte szédületes siker volt az
 7  III|       helyeslőleg bólintott s gyöngéd, szinte becézgető pillantást vetett
 8   IV|             bókolt előtte. A pillantás szinte megszédítette: a gyermek
 9   IV|           vénség súlyát, melyet mindig szinte affektálva emlegetett, most
10   IV|               s a kétszázfejü társaság szinte lélegzet nélkül hallgatta...
11   IV|             ezeket a szavakat, a szeme szinte önkéntelenül a fehérruhás
12   IV|               a barátnői között állva, szinte fanatikus pillantást vetett
13    V|              sorának, s a boldogságtól szinte szétolvadó örömszülőknek.
14    V|               mosollyal, az izgalomtól szinte ostobán haladt kifelé az
15    V|         varázsa alatt áll. Egy darabig szinte magánkívül hallgatta a Cauders
16    V|                forgatva magamból, hogy szinte félek... Mi lesz ennek a
17    V|        megtalálni a kivezető utat...~ ~Szinte remegve nézett a házigazdája
18    V|                   Ebben az új genreben szinte nagyobbnak tünt föl, mint
19    V|               Nagyon sürgős!~ ~A leány szinte lélegzet nélkül rohant az
20    V|             Black, a boldog izgalomtól szinte borzongva.~ ~- Megszökni?
21    V|                könyöklőjébe, s Ella is szinte mindenről megfeledkezve,
22    V|                 akik lesütött szemmel, szinte remegve babrálgattak a szín­lapjukkal
23    V|           mennyire! Úgy szeretem, hogy szinte magam előtt is szégyellem,
24    V|         színész nagy szenvedélye, hogy szinte ő is képtelen volt minden
25    V|           bariton hangja volt, de Ella szinte áhitattal hallgatta.~ ~-
26   VI|             nagy művész megjelenése, s szinte megilletődve súgták jó hangosan
27   VI|        tapasztalták, hogy Rábai doktor szinte nyájasan odakínál­kozott
28   VI|                 mondta, a boldogságtól szinte sugárzó pillantással, -
29   VI|             mondott? - dadogta Cauders szinte magánkívül. - Hogy maga
30   VI|             mondta ezt, hogy Lászlóffy szinte megrendült szégyenletében.
31  VII|             kitünőségét bámultak, most szinte egy csapással átpártolt
32  VII|          követte el, hogy a színpadról szinte leérzett a közönség közé
33  VII|           súlyos ötven éve ellenére, - szinte fojtogatta a torkát, keservesen,
34 VIII|            vagdalom az emberhúst, hogy szinte már magam is megsokalltam...~ ~-
35 VIII|            vőlegénye...~ ~Lászlóffynak szinte a lélegzete is elállt ezekre
36 VIII|        indulatainak, hanem mosolyogva, szinte a gyönyörüség látszatával
37 VIII|        kérdezte a színész jókedvűen. - Szinte hihetetlen, hogy ezek a
38 VIII|               házmester ajtót nyitott, szinte meghatva rázta meg ötször-hatszor
39 VIII| zongoralámpákat fölgyujtják... Sokszor szinte azt hiszem, hogy még jobban
40   IX|        betoppan ide... Hozzám, aki már szinte belenyugodtam a gondolatba,
41   IX|               egy szerel­mes asszonyé, szinte izzóvá lett. Jó ideig föl
42 XIII|           igazi... Nem hiába, hogy itt szinte a levegőnek is olajíze van,