Rész

 1    V|               Negyednap délben mrs. Black, a Caudersék angol nevelőnője,
 2    V|         összegyűrte a levelet. Mrs. Black kíváncsian kérdezte:~ ~-
 3    V|        suttogta:~ ~- Kedves jó mrs. Black, ha csak egy kicsit szeret,
 4    V|            rendezkedést, mikor mrs. Black, az angol nő, a szobába
 5    V|           az öreg nőre.~ ~- Oh, mrs Black, mennyire boldogtalan vagyok!...
 6    V|      úgyannyira, hogy a szegény mrs Black ijedten simogatta meg könyekben
 7    V|            karját.~ ~- Üljön le mrs Black, hadd gyónom meg életem
 8    V|    nyugodtságától megfosztotta. Mrs Black kiváncsian, s álmélkodva
 9    V|         akar tenni? - kérdezte mrs. Black megdöbbenve.~ ~- Mit? Azt
10    V|                  Mit? Azt édes mrs. Black, hogy utána utazom és visszahódítom
11    V|        kiáltott föl a regényes mrs. Black, a boldog izgalomtól szinte
12    V|        szivet Grácba vihet...~ ~Mrs Black sopánkodva emelte az ég
13    V|             végig a szobát, míg mrs Black hangosan tépelődve engedte
14    V|            Úgy határozták, hogy mrs Black ma itt fog aludni a Cauders-palotában,
15    V|        keleti pályaudvarra...~ ~Mrs Black csak éjfél felé jött vissza,
16    V|      nyakába.~ ~- Oh, drága jó mrs. Black, hát csakugyan itt van,
17    V|     megszólalt:~ ~- Ébren van, mrs. Black?~ ~- Ébren szívem, mit kíván?~ ~-
18    V|           nő ágyáig:~ ~- Drága mrs. Black, még mindig nem alszik?~ ~-
19    V|                  S látva, hogy mrs. Black még mindig nyugtalanul néz
20    V|            titokban meglökte a mrs. Black karját. Aztán mind a ketten
21    V|            az angol hölgyhöz.~ ~Mrs Black szemrehányó pillantást vetett
22    V|             Maga is volt fiatal mrs Black, és így jól tudja, hogy
23    V| melankóliája áradt a nézőtérre. Mrs Black megrendülve dőlt hátra a
24    V|        mozdulattal bökte meg a mrs. Black balkarját.~ ~- Nézzen oda, -
25    V|             Mit írt? - kérdezte mrs Black kíváncsian.~ ~- Olvassa
26    V|     összehajtott cédulácskával, mrs Black pedig aggodalmasan fölsóhajtott:~ ~-
27    V|          kezét.~ ~- Ne féljen, mrs. Black, engem nem térít a rossz
28    V|         levelem, - súgta Ella a mrs Black fülébe.~ ~A színész fölkelt
29    V|            kiáltotta Ella, míg mrs. Black izgatottságában keresztet
30    V|         melléje telepedett, míg mrs Black a szeme elé tartott gukker
31    V|          hazamennénk? - szólott mrs Black sopánkodva.~ ~- Haza? No
32    V|                 Hogy maga, édes mrs Black, feküdjék le, ha nem bírja
33    V|             nem engedjük el.~ ~Mrs. Black nagy sóhajtások közt engedett
34    V|      szolgálatkészen távozott, mrs. Black pedig kétségbeesve rázta
35    V|        olyan boldogan suttog?~ ~Mrs Black ijedtiben megint keresztet
36    V|      annyira megbotránkoztató, mrs. Black! A szerelem, higyje meg,
37    V|     átláthatatlan lett a füst, mrs. Black izgatottan törölgette a
38    V|         egymás kezét, miközben mrs. Black türelmetlenül tipegett föl
39    V|          Hát magának, édes, jó mrs. Black, még egy picurka kis náthát
40    V|     ujságokban megjelenik...~ ~Mrs. Black szomorúan nézett a növendékére
41    V|               Ne féljen, drága mrs. Black, majd kárpótlást talál a
42   VI|     leányáról lett volna szó... Mrs Black könnyekkel a szemében beszélt