Rész

 1   IV|                  is, az új darabban - ej no, hogy is hívják? - amit
 2   IV|            nyujtotta feléje a kezét.~ ~- No, hát ki tartotta meg a szavát? -
 3   IV|            mondani, hogy görbe az orrom? No csak mondja ki, egy csöppet
 4   IV|             jóizüen elnevette magát.~ ~- No, ha maga is úgy kívánja,
 5    V|            fázzék... Szegény kis baba, - no ez ugyan fránya legényre
 6    V|                 és búcsuzni készült.~ ~- No már akkor nem megyek, mert
 7    V|                 mosollyal folytatta:~ ~- No ez érdekes, - azt hittem,
 8    V|              szobaleány kiment, az angol nő - aki vén leány létére igen
 9    V|                    Lászlóffy.~ ~Az angol nő, aki sejtette, hogy a levélben
10    V|                 Ella megragadta az angol nő kezét, arcát elöntötte a
11    V|              pártomon lesz...~ ~Az angol nő, aki a természettől nagyon
12    V|                 csapott a homlokára:~ ~- No lám, erről majdnem egészen
13    V|               mikor mrs. Black, az angol nő, a szobába lépett.~ ~- No,
14    V|                nő, a szobába lépett.~ ~- No, nyugodtabb egy kissé, mint
15    V|           hevesen megszorította az angol nő karját.~ ~- Üljön le mrs
16    V|                 tekintetében, s az angol nő is hazaszaladhatott estefelé,
17    V|                 mellett. Amikor az angol nő cókmókostól a szobába lépett,
18    V|                 a sötétségen át az angol nő ágyáig:~ ~- Drága mrs. Black,
19    V|             gukkerét törli...~ ~Az angol nő odafordította a látcsövét
20    V|            kifogása ellene...~ ~Az angol nő kezébe vette a cédulát,
21    V|             aztán megszorította az angol nő kezét.~ ~- Ne féljen, mrs.
22    V|              Black sopánkodva.~ ~- Haza? No még csak az kellene! Feküdjék
23    V|                   S látva, hogy az angol nő még mindig élénken habozik,
24    V|                csóválta meg a fejét:~ ~- No, ebből szép kis dolog lesz, -
25    V|          pillantást vetett az orromra... No de azt hiszem, hogy tisztességesen
26   VI|        elhalványodva.~ ~- Igen, az angol nő mindent elmondott... Tudom,
27   VI|                szerelem, a maga korában, no iszen: örül, ha nem háborgatják
28 VIII|             magam is megsokalltam...~ ~- No, ha már maga megsokallta,
29 VIII|                  vele?~ ~- Nem tudja?... No, akkor mondhatom, hogy csodálkozni
30 VIII|             édesanyjának birtokán...~ ~- No lám, milyen gyorsan kifejlődött
31 VIII|            szépet beszélt a mesterről... No, azt hiszem, hogy ez lesz
32   IX|             tette, - nagyságos úr...~ ~- No, mi az? - kérdezte a színész
33   IX| gyermekpillantását magam elé képzelem... No ne sírjon már, mert bizony
34   IX|            elérzékenyülve folytatta:~ ~- No beszéljen, no mondja el
35   IX|             folytatta:~ ~- No beszéljen, no mondja el szépen, hogy mi
36    X|             anyóka nagyot sóhajtott:~ ~- No mi ugyan szépen agyonütöttük
37   XI|                  részvevően szólott:~ ~- No, no, - azért nem kell ám,
38   XI|              részvevően szólott:~ ~- No, no, - azért nem kell ám, hogy