IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] ----- 11 1 43 2 a 2368 abba 7 abbahagyta 1 abbahagyták 1 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 2368 a 779 az 735 hogy 347 s | Szomaházy István Aranyköd Concordances a |
Rész
1001 V| szerelem, a maga fiatalsága, a maga becéző gyöngédsége: 1002 V| gyöngédsége: ez kifárasztana, a terhemre lenne és az egész 1003 V| felejtsen el, hanem őrizzen meg a szívében, mint tünő gyermeksége 1004 V| tervem, hogy néhány évet a külföldön töltök, s a halálom 1005 V| évet a külföldön töltök, s a halálom előtt még sütkérezem 1006 V| napfényében, amelyről eddig csak a könyvekből és az ujságokból 1007 V| vigasztalást keresek a nagy csillagok látásában, 1008 V| horizontokon ragyognak...~ ~Fáj a szívem, hogy fájdalmat kell 1009 V| találja meg mielőbb azt a boldog embert, aki méltó 1010 V| életét neki szentelje, aki a fiatalságáért, a meleg szívéért, 1011 V| szentelje, aki a fiatalságáért, a meleg szívéért, az aranyos 1012 V| könycseppjével együtt feledje el a szegény, vén színészt is, 1013 V| aki gazember lenne, ha a maga virágzó életét elfogadná.~ ~ 1014 V| virágzó életét elfogadná.~ ~A viszontlátásra, majd egyszer, 1015 V| nevetve gondol vissza arra a bolondos kisleányra, aki 1016 V| bolondos kisleányra, aki ezeket a sorokat oly fájó szívvel 1017 V| angol nő, aki sejtette, hogy a levélben a szív örök érzései 1018 V| sejtette, hogy a levélben a szív örök érzései forognak 1019 V| szóban, kíváncsian kémlelte a tanítványa arcát, de a leány 1020 V| kémlelte a tanítványa arcát, de a leány vonásaiban semmi változást 1021 V| aztán csöndesen összegyűrte a levelet. Mrs. Black kíváncsian 1022 V| hírt kapott, kicsikém?~ ~A kérdésre Ella megragadta 1023 V| nő kezét, arcát elöntötte a fejébe tóduló vér pirossága, 1024 V| szeret, nem hagy magamra a borzasztó helyzetemben... 1025 V| igérje meg, hogy velem tart, a pártomon lesz...~ ~Az angol 1026 V| lesz...~ ~Az angol nő, aki a természettől nagyon jószívü 1027 V| könyezve ölelte magához a tanítványát s megindultan 1028 V| ebéd után, anélkül, hogy a rendes szokása szerint lefeküdt 1029 V| lefeküdt volna, így szólott a szobaleányhoz és az inashoz:~ ~- 1030 V| megigérte, hogy estére velem jön a színházba... Nem kell befogni - 1031 V| sétálhatok.~ ~Magára kapta a kalapját és az óráját, s 1032 V| óráját, s meg sem állt, csak a második emeleti üvegajtó 1033 V| előtt, melynek réztábláján a Lászlóffy neve állott. A 1034 V| a Lászlóffy neve állott. A művész gazdasszonya az izgatott 1035 V| ajtaját.~ ~- Ni csak, - a multkori kisasszony, akit 1036 V| multkori kisasszony, akit a kocsihoz elkísértem, - szólott 1037 V| aztán esdeklő hangon fordult a tiszteletreméltó, öreg 1038 V| tiszteletreméltó, öreg dámához:~ ~- A jó Istenre kérem, válaszoljon 1039 V| életbevágó dologról van szó... A gazdája jövője és boldogsága 1040 V| fogja közölni velem, hogy a leveleit hova küldjük...~ ~ 1041 V| leveleit hova küldjük...~ ~A kis leány kétségbeesve nézett 1042 V| egyszerre fölkiáltott:~ ~- A kocsit se tudja előkeríteni, 1043 V| tudja előkeríteni, amelyiken a pályaudvarhoz hajtatott?~ ~- 1044 V| magam hoztam az egylovast a Rákóczi-út sarkáról...~ ~- 1045 V| sarkáról...~ ~- Eljön velem a kocsiállomásra?~ ~- Nagyon 1046 V| Nagyon szívesen.~ ~A gazdasszony bezárta az ajtót, 1047 V| őszinte ijedtséggel vezette a furcsa kis vendéget az 1048 V| vendéget az utca sarkára. A Rákóczi-úton már messziről 1049 V| már messziről fölismerte a Lászlóffy tegnapi kocsisát.~ ~- 1050 V| kocsisát.~ ~- Látja azt a fiatal gyereket, ott a sárga 1051 V| azt a fiatal gyereket, ott a sárga hintó bakján? Az volt, 1052 V| hintó bakján? Az volt, aki a gazdámat a vasúthoz vitte...~ ~ 1053 V| Az volt, aki a gazdámat a vasúthoz vitte...~ ~Ella 1054 V| hagyta az utca közepén. A következő pillanatban már 1055 V| pillanatban már ott állott a siheder előtt, aki megriadva 1056 V| sápadtan, - akarja, hogy ezt a huszkoronás aranyat magának 1057 V| adom, ha őszintén felel a kérdésemre. Ismeri maga 1058 V| Ismeri maga Lászlóffy urat, a színművészt?~ ~- Hogy ismerem-e? 1059 V| Tegnap is én vittem ki a keleti pályaudvarhoz.~ ~- 1060 V| szívesen magának ajándékozom.~ ~A kocsis megvakarta a feje 1061 V| ajándékozom.~ ~A kocsis megvakarta a feje bubját.~ ~- Ujjé, - 1062 V| hogy hova utazott? Én csak a pályaudvarig vittem s tőlem 1063 V| Párisba, mint Nagybecskerekre. A nagyságos urak az ilyesmit 1064 V| ilyesmit nem igen szokták a kocsisuknak az orrára kötni...~ ~ 1065 V| egyszerre csak örömmel csapott a homlokára:~ ~- No lám, erről 1066 V| okvetetlen megmondja... A podgyászhordó, aki a kézitáskáját 1067 V| A podgyászhordó, aki a kézitáskáját a kupéba vitte...~ ~- 1068 V| podgyászhordó, aki a kézitáskáját a kupéba vitte...~ ~- Tudja 1069 V| kupéba vitte...~ ~- Tudja a podgyászhordó számát?~ ~- 1070 V| Oh igen, jól emlékszem, a 43-as volt...~ ~Ella fölugrott 1071 V| volt...~ ~Ella fölugrott a kocsiba, s türelmetlenül 1072 V| szólott:~ ~- Hát hajtson a keleti pályaudvarhoz...~ ~ 1073 V| szerencsésen megtalálták a 43-as számu podgyászhordót, 1074 V| véletlenül csakugyan emlékezett a borotvált képü, kissé haragos 1075 V| utasra.~ ~- Stimmt, tudom, az a komédiás, vagy mi a jó Isten 1076 V| az a komédiás, vagy mi a jó Isten csudája volt... 1077 V| Velem pörölt, hogy nincs a bécsi gyorsvonatnak közvetlen 1078 V| kell szállnia Győrben, ahol a gráci vonal elágazik...~ ~- 1079 V| ezután Ella otthon volt a lakásukban. Egész délután 1080 V| lakásukban. Egész délután a szekrényeiben és a fiókjaiban 1081 V| délután a szekrényeiben és a fiókjaiban kutatott, s 1082 V| csak estefelé hagyta abba a titokzatos rendezkedést, 1083 V| mrs. Black, az angol nő, a szobába lépett.~ ~- No, 1084 V| tört ki, úgyannyira, hogy a szegény mrs Black ijedten 1085 V| volt elég erős ahhoz, hogy a mások zokogását végignézze, 1086 V| sejtelme se volt arról, hogy a kis tanítványa boldogtalanságát 1087 V| hősiesen letörölte arcáról a könyeket, aztán hevesen 1088 V| el fogok mondani, mindent a legapróbb részletig, hiszen 1089 V| megértsen, támogasson...~ ~S a jószívü hölgyet átölelve, 1090 V| elmesélte mindazt, ami közte és a híres színész közt történt: 1091 V| történt: első látogatását a legénylakásban, Lászlóffy 1092 V| az esküvői találkát, s a váratlan levelet, amely 1093 V| kénytelenségből utazott el. A szíve ösztökélte rá, meg 1094 V| apai háztól? - kiáltott föl a regényes mrs. Black, a boldog 1095 V| föl a regényes mrs. Black, a boldog izgalomtól szinte 1096 V| hamarabb, mint apa, aki a külföldre utazott. Ami pedig 1097 V| külföldre utazott. Ami pedig a tisztességet és a világ 1098 V| pedig a tisztességet és a világ nyelvét illeti, hát 1099 V| elegendő biztosíték, hogy a földkerekség legtisztességesebb 1100 V| gardirozza?~ ~Ella pajzánul a nyakába ugrott az angol 1101 V| sopánkodva emelte az ég felé a karjait, többször szívettépően 1102 V| keringőlépésekben táncolta végig a szobát, míg mrs Black hangosan 1103 V| tépelődve engedte át magát a fölbukkanó kételyeinek.~ ~- 1104 V| De bizonyos-e, hogy a művész Grácban maradt, habár 1105 V| maradt, habár oda is utazott, a vasúti hordár tanusága szerint?... 1106 V| s hol lesz, amikorra mi a stájer hegyeket megpillantjuk?~ ~ 1107 V| ujságban, hogy Grácban most a híres Norde játszik, Németország 1108 V| Titokban összecsomagolták a legszükségesebb holmikat, 1109 V| holmikat, susogásra fordították a beszédet, ha a szobalány 1110 V| fordították a beszédet, ha a szobalány vagy az inas bejött, 1111 V| gondos szemlét tartottak a leányszoba garderobejában, 1112 V| mrs, magammal vigyem ezt a fehér csipkebluzt? Ez volt 1113 V| hazaszaladhatott estefelé, hogy a maga holmiját is sietve 1114 V| Black ma itt fog aludni a Cauders-palotában, hogy 1115 V| reggel együtt hajtassanak ki a keleti pályaudvarra...~ ~ 1116 V| szenvedjenek. Ella ébren várta a hálószobában, a mrs. Alexander 1117 V| ébren várta a hálószobában, a mrs. Alexander egyik gyönyörü 1118 V| az angol nő cókmókostól a szobába lépett, boldogan, 1119 V| boldogan, hálás szívvel borult a nyakába.~ ~- Oh, drága jó 1120 V| Sohase fogom elfelejteni a jóságát, soha, még akkor 1121 V| nagymama lesz, mint amilyen itt a Vadvirágos Ösvényekben szerepel.~ ~ 1122 V| halogatás után végül lecsavarták a villamos lámpát s komolyan 1123 V| pillanatig mély csönd volt, de a kis leány hangja csakhamar 1124 V| nemsokára utat tört megint a sötétségen át az angol nő 1125 V| szállodában.~ ~- Nekem az a sejtelmem, hogy még az est 1126 V| lesz az első ember, akit a színházban megpillantunk.~ ~- 1127 V| csakugyan itt az ideje, hogy a jó tündérke az álomport 1128 V| jó tündérke az álomport a szemünkbe hintse...~ ~Nagyon 1129 V| mindjárt hat óra... Amíg a toalettünkkel végzünk, siethetünk 1130 V| toalettünkkel végzünk, siethetünk is a pályaudvarhoz.~ ~Jó félórával 1131 V| huzta föl az előszobában a keztyűjét, míg az inas az 1132 V| kofferokat és táskákat vitte le a kapu előtt várakozó kocsiba. 1133 V| előtt várakozó kocsiba. A kis leány nyájasan elbúcsuzott 1134 V| leány nyájasan elbúcsuzott a szobaleányoktól, akik mind 1135 V| szobaleányoktól, akik mind a ketten formálisan szerelmesek 1136 V| Budapestre érkezik...~ ~A két szobaleány hízelkedve 1137 V| hízelkedve kezet csókolt, s a kocsis vígan a lovak közé 1138 V| csókolt, s a kocsis vígan a lovak közé vágott. Csupán 1139 V| annyi idejük maradt, hogy a jegyet megválthassák, s 1140 V| néhány ujságot vásároljanak: a vasút már ki is robogott 1141 V| vasút már ki is robogott a pályaudvarból. Csak akkor, 1142 V| napsugárba értek ki, s hogy a gyorsvonat teljes sietséggel 1143 V| sietséggel kezdett futni a csillogó acélsíneken, tört 1144 V| csillogó acélsíneken, tört ki a jámbor mrs. Blackból az 1145 V| rémület.~ ~- Jézusom, talán a legnagyobb bűnt követtem 1146 V| szabad megengednem azt a szörnyűséget, hogy ez a 1147 V| a szörnyűséget, hogy ez a bolond kis leány apai beleegyezés 1148 V| lesz bátorságom ahhoz, hogy a méltóságos úr színe elé 1149 V| hát értem én, hála Isten, a módját, hogy a haragját 1150 V| hála Isten, a módját, hogy a haragját eloszlassam...~ ~ 1151 V| nyugtalanul néz maga elé a levegőbe, elérzékenyülten 1152 V| Kis-Cellben idegenek szálltak a kupéba, két katonatiszt, 1153 V| rögtön angolra fordította a beszédet, mire a tisztek 1154 V| fordította a beszédet, mire a tisztek egyike hangosan 1155 V| végtelenül bájosak... Ez a kis szőke fruska igazán 1156 V| igazán elragadóan kedves...~ ~A leány szörnyen elpirult, 1157 V| csak titokban meglökte a mrs. Black karját. Aztán 1158 V| Black karját. Aztán mind a ketten elővettek egy angol 1159 V| könyvet s elmerülve olvasták a skót papkisasszonyok regényes 1160 V| Erzherzog Johann”-ban, s a hotelszolgát rögtön páholyért 1161 V| Este hétig nem mozdultak ki a szobából, akkor kocsit hozattak 1162 V| kocsit hozattak s elhajtattak a színházba.~ ~A nézőtér zsufolásig 1163 V| elhajtattak a színházba.~ ~A nézőtér zsufolásig tele 1164 V| nézőtér zsufolásig tele volt, a nagyhírü Norde az egész 1165 V| fővárost lázba hozta, még a szomszédos fürdők közönsége 1166 V| közönsége is berándult, hogy a nagy, német komédiást megnézze. 1167 V| orosz drámát játszottak, a Behavazott tanyák-at, mely 1168 V| kis muszka hivatalnokot, a darab szerzőjét, a világhír 1169 V| hivatalnokot, a darab szerzőjét, a világhír magaslatára emelje. 1170 V| világhír magaslatára emelje. A levegő már forró volt a 1171 V| A levegő már forró volt a jövendő élvezet mámorától, 1172 V| csevegtek az udvarlóikkal, a földszinten pápaszemes kritikusok 1173 V| kritikusok törülgették izgatottan a látcsöveiket. Ella, amíg 1174 V| kiváncsi pillantást vetett a nézőtérre, ahol már sok 1175 V| szemrehányó pillantást vetett a tanítványára és szelid haraggal 1176 V| haraggal szólott:~ ~- Ez a véletlenben való bizakodás, 1177 V| még ma este? - kérdezte a leány csillogó szemmel.~ ~- 1178 V| Utóvégre az se lehetetlen, hogy a manchesteri polgármester 1179 V| számítanék arra, hogy ma a gráci színházban találkozom 1180 V| és így jól tudja, hogy a szerelmesek előérzete nem 1181 V| előérzete nem babonaság...~ ~A függöny csakhamar szétnyílott, 1182 V| szétnyílott, s pár perc múlva a vendégszínész a színpadra 1183 V| perc múlva a vendégszínész a színpadra lépett. A nézőtéren 1184 V| vendégszínész a színpadra lépett. A nézőtéren halálos csönd 1185 V| visszafojtott lélekzettel figyelt, s a hátakon hidegség futott 1186 V| az első szavakra, melyek a nagy művész ajakát elhagyták. 1187 V| kiváló genievel van dolga, a meggörnyedt orosz paraszt 1188 V| alakja hirtelen mindenkinek a szívébe markolt, s a levegőben 1189 V| mindenkinek a szívébe markolt, s a levegőben a szokatlanul 1190 V| szívébe markolt, s a levegőben a szokatlanul szenzációs események 1191 V| gyönyörűséges izgalma lebegett. A színész monoton, majdnem 1192 V| világ melankóliája áradt a nézőtérre. Mrs Black megrendülve 1193 V| Black megrendülve dőlt hátra a székén, kezével félénken 1194 V| kezével félénken kapaszkodott a páholy plüss könyöklőjébe, 1195 V| fordította könyes szemét a színész felé. De a fölvonásnak 1196 V| szemét a színész felé. De a fölvonásnak még a közepén 1197 V| felé. De a fölvonásnak még a közepén se jártak, mikor 1198 V| lázas mozdulattal bökte meg a mrs. Black balkarját.~ ~- 1199 V| magánkívül.~ ~- Hova?~ ~- A földszintre, a jobboldalon, 1200 V| Hova?~ ~- A földszintre, a jobboldalon, a második sorba... 1201 V| földszintre, a jobboldalon, a második sorba... Ott, a 1202 V| a második sorba... Ott, a kopott úr mögött, aki a 1203 V| a kopott úr mögött, aki a zsebkendőjével a gukkerét 1204 V| mögött, aki a zsebkendőjével a gukkerét törli...~ ~Az angol 1205 V| Az angol nő odafordította a látcsövét s ijedten szólott:~ ~- 1206 V| este találkozunk vele...~ ~A pad szélén csakugyan ott 1207 V| szélén csakugyan ott ült a budapesti szinész, ismert, 1208 V| őt is hatalmába kerítette a csodálatos talentum megvesztegető 1209 V| ragyogó szemmel bámult a szinpadra, kezét félig 1210 V| szinpadra, kezét félig a levegőben tartva, mintha 1211 V| levegőben tartva, mintha csak a szokatlan művészet megdelejezte 1212 V| pillantást vetett rá, azután a ridiküljébe nyúlt, ceruzát 1213 V| nyúlt, ceruzát vett elő s a félhomályban pár siető sort 1214 V| Az angol nő kezébe vette a cédulát, melyen a következő 1215 V| vette a cédulát, melyen a következő szavak állottak:~ ~„ 1216 V| Mit akar tenni ezzel a levéllel?~ ~- Rögtön meglátja.~ ~ 1217 V| meglátja.~ ~Lábujjhegyen ment a páholy ajtajáig, beintette 1218 V| páholy ajtajáig, beintette a fehérfőkötős asszonyságot, 1219 V| asszonyságot, aki odakünn a Grazer Tagespostot olvasta, 1220 V| szólt hozzá:~ ~- Látja azt a borotvált arcu urat, a második 1221 V| azt a borotvált arcu urat, a második sor szélén?~ ~- 1222 V| Igenis.~ ~- Vigye el neki ezt a cédulát s mondja meg, hogy 1223 V| meg, hogy innen küldték a proszcénium-páholyból.~ ~ 1224 V| aggodalmasan fölsóhajtott:~ ~- A jó Isten elvette a kis eszemet, 1225 V| A jó Isten elvette a kis eszemet, hogy ilyesmire 1226 V| vállalkoztam... Megérdemelném, hogy a legsötétebb tömlöcbe csukjanak, 1227 V| amiért ennyire visszaéltem a jóltevőm bizalmával... Ha 1228 V| Ha meggondolom, hogy a méltóságos úr volt az, aki 1229 V| egyszerre, hogy az ágyneműimet a zálogházból kiválthassam, 1230 V| zálogházból kiválthassam, s az a köszönet érte, hogy a leányát 1231 V| az a köszönet érte, hogy a leányát rossz útra térítettem.~ ~ 1232 V| Black, engem nem térít a rossz útra... Ha Lászlóffyval 1233 V| bizonyára nem lesz baj...~ ~Mind a ketten arra a pontra néztek, 1234 V| Mind a ketten arra a pontra néztek, amelyiken 1235 V| pontra néztek, amelyiken a színész ült, s szívdobogva 1236 V| micsoda arccal fogja elolvasni a váratlan levelet. Két vagy 1237 V| amíg az egyenruhás szolga a cédulát bevitte, s diszkréten 1238 V| diszkréten súgott valamit a borotvált úr fülébe. Lászlóffy 1239 V| Lászlóffy csodálkozva vette át a levelet, föltette a pápaszemét, 1240 V| vette át a levelet, föltette a pápaszemét, s pár pillanatig 1241 V| mozdulatlan ijedtséggel nézte a ceruzával írt sorokat. Aztán 1242 V| vérvörös arccal nézett körül a színházban, s csakhamar 1243 V| s csakhamar észrevette a két nőt, akik lesütött szemmel, 1244 V| szinte remegve babrálgattak a színlapjukkal és a bársony-ridiküljükkel.~ ~- 1245 V| babrálgattak a színlapjukkal és a bársony-ridiküljükkel.~ ~- 1246 V| hiszem, hogy meglepte kissé a levelem, - súgta Ella a 1247 V| a levelem, - súgta Ella a mrs Black fülébe.~ ~A színész 1248 V| Ella a mrs Black fülébe.~ ~A színész fölkelt a helyéből, 1249 V| fülébe.~ ~A színész fölkelt a helyéből, kalapja után nyúlt 1250 V| s lábujjhegyen végigment a földszinten. Nem telt bele 1251 V| és hangosan megkopogtatta a páholy ajtaját.~ ~- Szabad! - 1252 V| Az ajtó halkan fölnyílt s a következő pillanatban Lászlóffy 1253 V| következő pillanatban Lászlóffy a páholyba lépett. Előbb csöndesen 1254 V| Előbb csöndesen megállt a küszöbön, aztán komolyan 1255 V| ide ilyen váratlanul?~ ~A leány fölállott, közelebb 1256 V| fölállott, közelebb lépett a színészhez, majd mosolygó 1257 V| mosollyal nyujtotta feléje a kezét.~ ~- Elsőbb is: Isten 1258 V| Lászlóffy... Üljön le szépen ide a hátulsó ülésre, ahova a 1259 V| a hátulsó ülésre, ahova a földszintről nem lehet belátni 1260 V| megtudja, hogy miért jöttem?~ ~A színész szó nélkül helyet 1261 V| telepedett, míg mrs Black a szeme elé tartott gukker 1262 V| mögött úgy remegett, mint a nyárfalevél.~ ~- Azt kérdezi, 1263 V| kerülök ide, - szólt most a leány csodálatos higgadtsággal. - 1264 V| Nagyon egyszerüen Lászlóffy: a ma reggeli gyorsvonattal 1265 V| magát s magyarázatot kérjek a minapi levele miatt...~ ~- 1266 V| vagyok?~ ~- Az mellékes, a fődolog, hogy itt vagyok. 1267 V| Hogy érti azt, hogy a levél hazug volt? - szólott 1268 V| levél hazug volt? - szólott a színész sértődve.~ ~- Úgy, 1269 V| s föltette rólam, hogy a kijelentésében megnyugszom... 1270 V| öregnek, ahogy állítja...~ ~A színész tiltakozó mozdulatot 1271 V| tiltakozó mozdulatot tett, a leány azonban hevesen folytatta:~ ~- 1272 V| Mindenki megcsalhat, de a szívem, elhiheti, nem csal 1273 V| is fél... Oh ne tagadja: a beszéde, a levele hazudhatik, 1274 V| Oh ne tagadja: a beszéde, a levele hazudhatik, de a 1275 V| a levele hazudhatik, de a szeme nem képes arra, hogy 1276 V| Fürkészőleg tekintett a Lászlóffy arcába, de a férfi 1277 V| tekintett a Lászlóffy arcába, de a férfi sápadtan fordította 1278 V| férfi sápadtan fordította el a fejét. Látszott rajta, hogy 1279 V| fejét. Látszott rajta, hogy a szíve csordultig tele van, 1280 V| pillanatig elérzékenyülve élvezte a szerelmes férfi látásának 1281 V| tagadja, - súgta aztán, míg a homályban a színész keze 1282 V| súgta aztán, míg a homályban a színész keze után nyúlt, - 1283 V| tenne boldogtalanná, ha a mostani helyzetemben elhagyna...~ ~ 1284 V| helyzetemben elhagyna...~ ~A színész végigsimította a 1285 V| A színész végigsimította a haját, egy darabig szó nélkül 1286 V| egyszerre kitört belőle a keserüség.~ ~- Mit akar, - 1287 V| nélkül dőlt hátra az ülésén, a fejét lehorgasztotta, mintha 1288 V| egyszerre kitört belőle a szó:~ ~- Nos hát, ha elégtétel 1289 V| Sírva utaztam el, abban a tudatban, hogy a nyugodtságomnak 1290 V| abban a tudatban, hogy a nyugodtságomnak mindörökre 1291 V| hogy semmi se érdekel többé a világon, már rég lemondtam 1292 V| féléjszakán át ott kószál a primadonna lefüggönyözött 1293 V| hát kimondom, hogy már a becsületemmel is megalkudni 1294 V| odadobnám magam, csakhogy a maga fiatal szerelmében 1295 V| óriási boldogságról, amit a maga bírása igér nekem? 1296 V| csak azért tettem, mert a szegény édes apját sajnálom... 1297 V| hiszem, rosszabb lennék a banditánál, ha az egyetlen, 1298 V| én erőmnek is megvan ám a határa...~ ~Majdnem kétségbeesve 1299 V| kétségbeesve mondta ezt, s a leány a gyönyörűség valóságos 1300 V| kétségbeesve mondta ezt, s a leány a gyönyörűség valóságos extázisával 1301 V| hallgatta... Annyira meghatotta a színész nagy szenvedélye, 1302 V| Csak nagysokára nyúlt a Lászlóffy keze után, s gyöngéden, 1303 V| Pillantásuk találkozott a félhomályban s a férfit 1304 V| találkozott a félhomályban s a férfit egyszerre sejtelmes 1305 V| forróság járta keresztül: a naiv, kényeztetett gyermek 1306 V| egyszerre eltünt volna s a gyönyört igérő, bájos, érzéki 1307 V| érzéki asszony ült mellette a páholy plüsspamlagán... 1308 V| páholy plüsspamlagán... A színész fantáziája hirtelen 1309 V| színész fantáziája hirtelen a jövő csábító képeivel telt 1310 V| képeivel telt meg, amikor ez a karcsu, ragyogó szemü teremtés 1311 V| teremtés mámorosan fogja a fülébe súgni, hogy szereti... 1312 V| súgni, hogy szereti... A vér a fejébe tódult, a füle 1313 V| súgni, hogy szereti... A vér a fejébe tódult, a füle zúgott, 1314 V| A vér a fejébe tódult, a füle zúgott, egy pillanatig 1315 V| De csakhamar magához tért a kábultságából s mindenről 1316 V| szemérmetesen sütötte le a szemét, s alig hallhatólag 1317 V| én magam készíthetem el a saját találmányu angol salátámat...~ ~- 1318 V| az kellene! Feküdjék le a kis cica, ha álmos, de mi 1319 V| kis cica, ha álmos, de mi a kedvünkre kilumpoljuk magunkat...~ ~ 1320 V| bírja tovább... Mi azonban a vacsorát nem engedjük el.~ ~ 1321 V| megbotránkozással követte a szerelmeseket a városba... 1322 V| követte a szerelmeseket a városba... Az egyik kivilágított 1323 V| pincérek szolgálják föl a vacsorát.~ ~Jó darabig gyalogoltak, 1324 V| darabig gyalogoltak, átmentek a Mura hídján, keskeny utcákon 1325 V| citeraszó hallatszott ki s a vörös asztalok mellett a 1326 V| a vörös asztalok mellett a nép egyszerü gyermekei itták 1327 V| egyszerü gyermekei itták a környéken készült fehér 1328 V| helyett, jókedvüen belekarolt a színészbe s félig erőszakkal 1329 V| Komlóhoz címzett vendéglőbe.~ ~A helyiség tele volt vendégekkel, 1330 V| buzavirágkalapos kis varróleányok ültek a barátjaikkal a sarokasztalok 1331 V| varróleányok ültek a barátjaikkal a sarokasztalok mellett, iparos 1332 V| ütötték össze kedélyesen a sörös poharukat. A pincér - 1333 V| kedélyesen a sörös poharukat. A pincér - aki nem járt ugyan 1334 V| nagy üggyel-bajjal szerzett a számukra egy üres asztalt, 1335 V| jámbor mosolygással húzta föl a vállát.~ ~- Étlap? Az kérem 1336 V| Hamarosan megrendelték a vacsorát, a pincér szolgálatkészen 1337 V| megrendelték a vacsorát, a pincér szolgálatkészen távozott, 1338 V| pedig kétségbeesve rázta meg a fejét.~ ~- Micsoda társaság, 1339 V| micsoda társaság! Abban a házban, ahol én lakom, szakasztott 1340 V| koromban tanított, hogy a büszkeség igen csunya és 1341 V| elítélendő tulajdonság... A fiakkeresek is csak halandó 1342 V| emberek, mint mi vagyunk...~ ~A színész, akit egyszerre 1343 V| elhelyezkedett az asztal mellett, a szalvétát a térdére terítette, 1344 V| asztal mellett, a szalvétát a térdére terítette, s vidáman 1345 V| vidáman csöngetett újra a pincérnek:~ ~- Három korsó 1346 V| Három korsó friss sört, de a csapról legyen!... Jó puntigami 1347 V| itt legyen!~ ~- Látja azt a piszeorru kis leányt ott 1348 V| piszeorru kis leányt ott a kályha mellett? - kérdezte 1349 V| mellett? - kérdezte Ella a színésztől.~ ~- Látom.~ ~- 1350 V| Látom.~ ~- Úgyebár, az a kedvese annak az úrnak, 1351 V| megbotránkoztató, mrs. Black! A szerelem, higyje meg, igen 1352 V| tisztességes dolog...~ ~A kékkötényes legény nemsokára 1353 V| legény nemsokára elhozta a vacsorát, a csirkepörkölt 1354 V| nemsokára elhozta a vacsorát, a csirkepörkölt kitünő volt, 1355 V| csirkepörkölt kitünő volt, a sör jéghideg, s az a hiedelem 1356 V| volt, a sör jéghideg, s az a hiedelem is babonának bizonyult, 1357 V| babonának bizonyult, hogy a rossz bortól az ember zsebében 1358 V| zsebében ijedten kinyílik a penicilus. Lászlóffy fölbontatott 1359 V| fölbontatott egy üveg pezsgőt, mely a Cleopatra-sec büszke nevére 1360 V| hallgatott, de amely nem a gallok vidám földjét, hanem 1361 V| gallok vidám földjét, hanem a zöld Styriát vallotta hazájának. 1362 V| Styriát vallotta hazájának. A pezsgő rossz és émelygős 1363 V| Mennyivel jobb ez, mint a francia pezsgő! - szólott 1364 V| Később odaintették magukhoz a citerást, aki stájer jodli-dalokat 1365 V| önmaga kísérte énekszóval. A szemtelenül mosolygó fickónak 1366 V| operettszinpadon is fényesen megállná a helyét...~ ~A helyiségben 1367 V| fényesen megállná a helyét...~ ~A helyiségben lassanként átláthatatlan 1368 V| lassanként átláthatatlan lett a füst, mrs. Black izgatottan 1369 V| Black izgatottan törölgette a szemét a zsebkendőjével, 1370 V| izgatottan törölgette a szemét a zsebkendőjével, de Ella 1371 V| zsebkendőjével, de Ella és a színész pompásan érezték 1372 V| pompásan érezték magokat a keresztlábu asztal mellett. 1373 V| Már most is remegek arra a gondolatra, hogy holnap, 1374 V| fölébredek, visszatér megint a józan eszem és a hétköznapi 1375 V| megint a józan eszem és a hétköznapi gondolkodásom...~ ~- 1376 V| valamikor azt hallottam, hogy a szerelem még a sírban sem 1377 V| hallottam, hogy a szerelem még a sírban sem szünik meg...~ ~ 1378 V| Lászlóffy szomorúan nézett a leányra, s halkan folytatta:~ ~- 1379 V| De reggelre kialuszom a ma esti optimizmusomat, 1380 V| leányát nekem adja?~ ~- Azon a jogon, tisztelt uram, hogy 1381 V| leánya önt szereti...~ ~A művész lemondólag intett, 1382 V| biztosan is tudom, hogy kiteszi a szűrömet... Most már mindegy, 1383 V| Ella megszorította a Lászlóffy kezét s csillogó 1384 V| súgta:~ ~- Holnap reggel a gyorsvonattal Budapestre 1385 V| elmúlt, mire hazatértek, de a szálloda kapujában még jó 1386 V| véletlenül nehogy elaludja a gyorsvonatot... Szép dolog 1387 V| hiába futkosok föl- s alá a perronon, kétségbeesetten 1388 V| alukáljék tizenegyig. Mondja meg a portásnak, mielőtt lefekszik, 1389 V| hajnalban az ajtaja előtt a hotelágyút...~ ~- Micsoda 1390 V| Micsoda ágyút?~ ~- A hotelágyút, amelyikkel a 1391 V| A hotelágyút, amelyikkel a nehezen ébredő vendégeket 1392 V| türelmetlenül tipegett föl meg alá a gyalogjárón.~ ~- Fogadok, 1393 V| hogy még náthát fogok kapni a maguk csacsiskodása miatt... 1394 V| helyen álljak, rögtön itt van a legpompásabban kifejlett 1395 V| kifejlett influenza...~ ~Ella - a mai nap folyamán talán századszor - 1396 V| ha egyszer megalapítjuk a családi tűzhelyünket...~ ~ 1397 V| rólam, édes! - suttogta a hány.~ ~- Nappal is magáról 1398 V| bolondom, - mondotta sóhajtva a férfi.~ ~Lászlóffy már kora 1399 V| reggel izgatottan sétált a pályaudvaron, s a szíve 1400 V| sétált a pályaudvaron, s a szíve majdnem hangosan megdobbant, 1401 V| hangosan megdobbant, mikor a nagy előcsarnokban az utiruhás 1402 V| rázott Ellával, intézkedett a podgyász elhelyezése iránt, 1403 V| s titokzatosan tárgyalt a kalauzzal, hogy az egyetlen 1404 V| után - helyet foglalhattak a kis elsőosztályu fészekben, 1405 V| elsőosztályu fészekben, s a vonat halk döcögéssel kiindult 1406 V| halk döcögéssel kiindult a pályaudvarból. Amikor az 1407 V| egymásután elmaradoztak, s a hölgyek kényelmesen helyet 1408 V| ablak melletti sarokban, a színész - tréfás gesztussal, 1409 V| Mindeddig könnyü volt a dolgunk, - mi ketten csak 1410 V| sikoltania örömében, hogy a céljához közelébb jutott 1411 V| gyermekkoromban, amikor a mérges szomszédunk a körtefáján 1412 V| amikor a mérges szomszédunk a körtefáján megcsípett... 1413 V| fogok szemben állani...~ ~A leány mosolyogva rázta meg 1414 V| leány mosolyogva rázta meg a fejét.~ ~- Lászlóffy, sohase 1415 V| és gyermekké teszik...~ ~A színész azonban tovább is 1416 V| annál jobban meg van ijedve a saját vállalkozásától. Ella 1417 V| csakugyan ilyen rettenetes dolog a szent házasság?... Úgy fél, 1418 V| Budapestre érünk...~ ~- Nem a házasságtól félek én, kicsi 1419 V| ott tartanánk, hát akkor a robogó vasuti kocsiban csárdást 1420 V| se merítették ki, amikor a gyorsvonat már berohant 1421 V| gyorsvonat már berohant a győri állomásra, ahol különben 1422 V| váratlan ijedtség érte őket: a perronról egy bivalynyaku 1423 V| bivalynyaku ifju szállt föl a kupéjukba, aki éles szemével 1424 V| Ellát. Rábai doktor volt, a híres krakéler, a Cauders-palota 1425 V| volt, a híres krakéler, a Cauders-palota estélyeinek 1426 V| kerülnek ide? - kiáltott föl a híres verekedő vidáman. - 1427 V| verekedő vidáman. - Nini, a mester is, akiről a minap 1428 V| Nini, a mester is, akiről a minap azt olvastam, hogy 1429 V| idevaló birtokossal, akik a vallásomat nevetségesnek 1430 V| megvágta őket?~ ~- Csak éppen a becsület kedvéért karcoltam 1431 V| karcoltam egy-egy monogrammot a bőrükre... A dologban különben 1432 V| monogrammot a bőrükre... A dologban különben nem ez 1433 V| Hát micsoda?~ ~- Az, hogy a párbaj után váratlan dolog 1434 V| jóízüen fölkacagott, de a Lászlóffy nevetésében sokkal 1435 V| volt az udvariasság, mint a jókedv. Mikor Rábai dr. 1436 V| átsétált az étkezőkocsiba, hogy a segédeivel a diadalmi uzsonnát 1437 V| étkezőkocsiba, hogy a segédeivel a diadalmi uzsonnát elköltse, 1438 V| diadalmi uzsonnát elköltse, a színész aggódva csóválta 1439 V| színész aggódva csóválta meg a fejét:~ ~- No, ebből szép 1440 V| az ujságok személyi hírei a múlt héten hűségesen megírták - 1441 V| különben is régen tudják...~ ~A színész még mindig megilletődve 1442 V| megilletődve bólogatott a fejével, de Ella jókedvüen 1443 V| jól esik nekik, nem igaz? A mende-mondának egyszerre 1444 V| Black szomorúan nézett a növendékére s keserves arccal 1445 V| úgyis én fogom meginni a levét... A méltóságos úrnak 1446 V| fogom meginni a levét... A méltóságos úrnak bizonyosan 1447 V| dolga, hogy engem kitiltson a házából.~ ~- Ne féljen, 1448 V| Black, majd kárpótlást talál a mi családi tűzhelyünknél... 1449 V| fogjuk elfelejteni, hogy a bánatunkban, a küzdelmeinkben 1450 V| elfelejteni, hogy a bánatunkban, a küzdelmeinkben részt vett...~ ~ 1451 V| küzdelmeinkben részt vett...~ ~A vonat már közel járt Budapesthez, 1452 V| kupéjába visszatért. Már a folyosón haragosan intett.~ ~- 1453 V| haragosan intett.~ ~- Mi a baj megint? - kérdezte tőle 1454 V| megint? - kérdezte tőle a színész, hogy zavarát némiképp 1455 V| lehetne mondani. De legalább a kedvemre leszidtam azt az 1456 V| emberrel, hogy nem tartozik a gentry közé... Mivelünk, 1457 V| törődött annyit, mint azzal a két vidéki alakkal, aki 1458 V| Fogadni mernék rá, hogy annak a pincérnek még csak sejtelme 1459 V| még csak sejtelme se volt a maga vallásáról...~ ~- Nekem 1460 V| tisztességesen megkapta a magáét...~ ~Mikor a gyorsvonat 1461 V| megkapta a magáét...~ ~Mikor a gyorsvonat félóra múlva 1462 V| előzékenyen fölajánlotta kocsiját a színésznek. A két szerelmes 1463 V| fölajánlotta kocsiját a színésznek. A két szerelmes nem beszélhetett 1464 V| egy bizalmas szót, csak a pályaház nagy foyerjében 1465 V| pályaház nagy foyerjében súgta a leány sietve a Lászlóffy 1466 V| foyerjében súgta a leány sietve a Lászlóffy fülébe:~ ~- Mikor 1467 V| doktor elvitte Lászlóffyt a lakásáig, útközben ravaszul 1468 V| útközben ravaszul csiptetve a szemével.~ ~- A kis médi 1469 V| csiptetve a szemével.~ ~- A kis médi nagyszerűen kinőtte 1470 V| grácia és bájosság... És ha a szemem nem csal, hát nem 1471 V| nem csal, hát nem csupán a művészet iránt érdeklődik...~ ~- 1472 V| még mi iránt? - kérdezte a színész szórakozottan.~ ~- 1473 V| színész szórakozottan.~ ~- A művész iránt is, kedves 1474 V| iránt is, kedves mester, a művész iránt is... De most 1475 V| Isten vele, én elmegyek a kaszinóba, a zsidók közé...~ ~ ~ 1476 V| én elmegyek a kaszinóba, a zsidók közé...~ ~ ~ 1477 VI| Lászlóffy - beletörődve abba a gondolatba, hogy most már 1478 VI| szívdobogás közt olvasta a következő választ:~ ~„Kedves 1479 VI| közben orozva megtámadott, a kimenést megengedné. Délután 1480 VI| itt fekszem az ágyban s a szoba menyezetét bámulom... 1481 VI| előtt nem igen lesz vége a szomoru fogságomnak... Jöjjön 1482 VI| Lászlóffy zsebre dugta a levelet, miközben nagyot 1483 VI| vele, hogy késő éjszakáig a kávéházakat járta), írtózott 1484 VI| állapotában ágyba feküdjék, s arra a szörnyüségre is elszánta 1485 VI| benézzen. Alig lépte át a küszöböt, hangos éljenzés 1486 VI| riadal fogadta.~ ~- Hurrá, a mester, ez aztán a ritka 1487 VI| Hurrá, a mester, ez aztán a ritka vendég... Ide csak 1488 VI| vendég... Ide csak közénk, a karosszékbe, s buktassák 1489 VI| buktassák meg újra ezeket a pezsgős flaskókat...~ ~Lipótvárosi 1490 VI| királynőivel néhány szót váltsanak. A kávéházban általános tisztelet 1491 VI| tisztelet környékezte őket, mert a milliomos elemet ők képviselték 1492 VI| milliomos elemet ők képviselték a fonnyadó pálmák alatt. Most 1493 VI| az ajtó felé tekintett s a kövér kávés, aki egyszerre 1494 VI| lelkes hangon kiáltotta a pincéreknek:~ ~- Johann, 1495 VI| megdöbbenve lépett közelebb a mulató kompániához, az urakkal 1496 VI| hódolatát, s csodálkozva nézett a szép, fiatal leányokra, 1497 VI| fiatal leányokra, akik a fiatalsággal az éjszaka 1498 VI| éjszaka unalmát megosztották. A leányokat is fölizgatta 1499 VI| leányokat is fölizgatta a nagy művész megjelenése, 1500 VI| ember, így az életben is, ha a polgári ruháját hordja... 1501 VI| polgári ruháját hordja... A minap szerettem volna megcsókolni, 1502 VI| volna megcsókolni, amikor a Rövidlátó Herceg-ben láttam...~ ~ 1503 VI| láttam...~ ~Lászlóffy leült a karosszékbe, de Kemény doktor, 1504 VI| aki nemrégiben vált el a feleségétől, Budapest egyik 1505 VI| csapott az asztalra.~ ~- A vén betörőnek - már mint 1506 VI| betörőnek - már mint ennek a gaz kávésnak - igaza van: 1507 VI| tisztességes murit csapjunk a kedvéért...~ ~Zajos helyeslés 1508 VI| helyeslés fogadta az inditványt, a társaság, a hölgyekkel együtt, 1509 VI| inditványt, a társaság, a hölgyekkel együtt, bevonult 1510 VI| hölgyekkel együtt, bevonult a legelegánsabb különszobába, 1511 VI| legelegánsabb különszobába, a pincérek előhozták a jeges 1512 VI| különszobába, a pincérek előhozták a jeges vedreket, s a nagyszakállu 1513 VI| előhozták a jeges vedreket, s a nagyszakállu cigány is kémlelődve 1514 VI| bekukkantott... Negyedóra mulva a legpompásabb korhely-hangulat 1515 VI| korhely-hangulat lebegett a füstös helyiség fölött, 1516 VI| esengve várt szabadságot...~ ~A színész kissé megilletődve 1517 VI| színész kissé megilletődve ült a helyén, zavart mosollyal 1518 VI| zavart mosollyal hallgatta a körülötte libegő hölgyek 1519 VI| bókjait s idegenül nézett a primásra, aki hajlongva 1520 VI| primásra, aki hajlongva húzta a fülébe a magyar nótákat... 1521 VI| hajlongva húzta a fülébe a magyar nótákat... Több volt 1522 VI| Fáradtan, kimerülve dőlt hátra a székén s gépies mosollyal, 1523 VI| megundorodva, bólintott néha-néha a cigány felé... Meglátszott 1524 VI| rajta, hogy nem járja át a többiek jókedve s hogy a 1525 VI| a többiek jókedve s hogy a lelke Isten tudja mily messzeségben 1526 VI| messzeségben kalandozik ettől a lármázó kompániától... A 1527 VI| a lármázó kompániától... A hallgatása annyira szembetünő 1528 VI| hogy Rábai doktor tréfásan a vállára ütött:~ ~- Miért 1529 VI| Én? - riadt föl Lászlóffy a gondolataiból. - A cigányt 1530 VI| Lászlóffy a gondolataiból. - A cigányt hallgatom s kitünően 1531 VI| kitünően érzem magam...~ ~A híres krakéler alattomosan 1532 VI| krakéler alattomosan fölhúzta a szemöldökét, kissé közelebb 1533 VI| szemöldökét, kissé közelebb hajolt a színész füléhez, s ravasz 1534 VI| persze jobban érezte magát a kicsike hercegnő társaságában... 1535 VI| Értem, hogy most is csak a vasúti útjára gondol, s 1536 VI| gondol, s nem érdekli ez a sok ostoba, részeg ember...~ ~ 1537 VI| részeg ember...~ ~Ártatlanul, a sértés minden szándéka nélkül 1538 VI| arcát egyszerre elfutotta a vér. És a jámbor színész, 1539 VI| egyszerre elfutotta a vér. És a jámbor színész, aki még 1540 VI| célzatosan egy bántó szót, most a helyéből fölugorva, rekedten 1541 VI| rekedten kiáltotta oda a híres veszekedőnek:~ ~- 1542 VI| Megtiltom, hogy ezen a helyen beszéljen felőle... 1543 VI| pökhendiségnek tartom, hogy a nevét ilyen társaságban 1544 VI| doktor sápadtan ugrott föl a helyéről, egy pillanatig, 1545 VI| mintha azon törte volna a fejét, hogy a nagy művészt 1546 VI| törte volna a fejét, hogy a nagy művészt torkonragadja-e, 1547 VI| művészt torkonragadja-e, de a következő percben hirtelen 1548 VI| hirtelen lecsillapult:~ ~- A mesternek még azt is megbocsátom, 1549 VI| Lászlóffy izgatottan hadonázott a kezeivel.~ ~- Lárifári, 1550 VI| Lárifári, csak hagyja a szószátyárkodásait... Nem 1551 VI| szószátyárkodásait... Nem a mester gorombáskodott önnel, 1552 VI| önnel, hanem Lászlóffy, a magánember, aki minden tetteért 1553 VI| szaváért helyt áll...~ ~A doktor dühösen vállat vont, 1554 VI| vállat vont, aztán kivonult a szeparéból, miután Kemény 1555 VI| pillantással maga után intette. A két fiatal gentleman jó 1556 VI| szégyenkezve tért vissza a szeparéba, ahol már a megilletődés 1557 VI| vissza a szeparéba, ahol már a megilletődés és némaság 1558 VI| ezer forintért, ha valaki a kötelességem alól fölmentene, 1559 VI| mit csináljak, ha egyszer a körülmények kényszerítenek 1560 VI| elégtételt kérjünk...~ ~A mester komoly arccal bólintott:~ ~- 1561 VI| ne fáradjanak azzal, hogy a dolgot sokáig cifrázgassák... 1562 VI| szíves lesz valaki, hogy a segédséget elvállalja...~ ~- 1563 VI| Szerencsémnek tartom, - tette hozzá a kis Krausz László, a milliomos 1564 VI| hozzá a kis Krausz László, a milliomos gőzfürésztulajdonos 1565 VI| gőzfürésztulajdonos fia.~ ~- Akkor a többit ők fogják helyettem 1566 VI| szíveskedjenek majd értesíteni a tanácskozásuk eredményéről...~ ~ 1567 VI| tanácskozásuk eredményéről...~ ~A színész e szavak után kezet 1568 VI| szavak után kezet fogott a fiatalokkal, s a kávéházon 1569 VI| fogott a fiatalokkal, s a kávéházon keresztül távozott 1570 VI| kávéházon keresztül távozott a mulatóhelyről. Egyik sarokban 1571 VI| pálinka mellett...~ ~Másnap, a délelőtti órákban, a Krausz 1572 VI| Másnap, a délelőtti órákban, a Krausz László fogata megállt 1573 VI| Krausz László fogata megállt a színház előtt s a fiatal 1574 VI| megállt a színház előtt s a fiatal úr kihivatta a próbáról 1575 VI| s a fiatal úr kihivatta a próbáról a híres színészt.~ ~- 1576 VI| úr kihivatta a próbáról a híres színészt.~ ~- Mester, - 1577 VI| jegyzőkönyvileg fogjuk elintézni azt a szerencsétlen affért.~ ~- 1578 VI| jegyzőkönyvileg intézik el?~ ~- A Rábai megbizottai készségesen 1579 VI| készségesen kijelentik, hogy a felük még csak gondolatban 1580 VI| gondolatban sem akarta megsérteni a mestert, s mi ennek kapcsán 1581 VI| szintén kijelentjük, hogy a bántó megjegyzéseket visszavonjuk...~ ~ 1582 VI| Lászlóffy felütötte a fejét, mint a sivatag oroszlánja.~ ~- 1583 VI| felütötte a fejét, mint a sivatag oroszlánja.~ ~- 1584 VI| minden betüjét fönntartom a tegnapi szavaimnak...~ ~- 1585 VI| tartom azt az urat...~ ~A fiatal úr kedvetlenül távozott 1586 VI| úr kedvetlenül távozott a színház udvaráról, s ebéd 1587 VI| kardpárbajban állapodtak meg, s hogy a duellum idejét másnap reggelre 1588 VI| másnap reggelre tűzték ki a Füzy kapitány vívótermében... 1589 VI| már hat órakor ott volt a vívóteremben, ahová a többiek 1590 VI| volt a vívóteremben, ahová a többiek csak jó félóra múlva 1591 VI| jóindulatu mosollyal nézett a színész szemébe, aztán levetkőzött, 1592 VI| levetkőzött, s magára öltötte a páncélnak is beillő selyembandázst.~ ~ 1593 VI| beillő selyembandázst.~ ~A párbaj körülbelül öt másodpercig 1594 VI| öt másodpercig tartott, s a segédek, akik több ízben 1595 VI| nyájasan odakínálkozott a színész kardjának... Lászlóffy, 1596 VI| kardjának... Lászlóffy, akinek (a színpadon kívül) most volt 1597 VI| most volt először kard a kezében, hat centiméternyi 1598 VI| centiméternyi vágást ejtett a doktor széles mellkasán, 1599 VI| mellkasán, amire Kemény Miksa, a vezető segéd, sietve beszüntette 1600 VI| segéd, sietve beszüntette a viaskodást... A párbajorvos 1601 VI| beszüntette a viaskodást... A párbajorvos azonnal neki 1602 VI| azonnal neki akart fogni a varrásnak, de Rábai udvariasan 1603 VI| Megálljon, - mondta, a boldogságtól szinte sugárzó 1604 VI| előbb hadd teszek eleget a lovagias kötelességemnek...~ ~ 1605 VI| haragszik rám s hogy ezentúl is a régi, jó barátok maradunk?... 1606 VI| Hiszen most már megkötöttük a vérszerződést...~ ~Lászlóffy 1607 VI| Lászlóffy meghatva nyujtotta a kezét, aztán elérzékenyülten 1608 VI| meg, hogy az esze sincs a helyén némelykor...~ ~A 1609 VI| a helyén némelykor...~ ~A sebesült végre visszatért 1610 VI| Lászlóffy pedig kocsira ült és a lakására hajtatott. Körülbelül 1611 VI| tudta, hogy Rábai doktorral a Cauders Ella szép szemeiért 1612 VI| Lászlóffy fölment végre a Caudersék kis palotájába.~ ~ 1613 VI| Caudersék kis palotájába.~ ~A portás hajlongva nyitotta 1614 VI| hajlongva nyitotta föl előtte a kaput.~ ~- A méltóságos 1615 VI| föl előtte a kaput.~ ~- A méltóságos úr már kétszer 1616 VI| már kétszer is kérdezte a komornyiktól, hogy nem volt-e 1617 VI| komornyiktól, hogy nem volt-e itt a nagyságos úr?... Meghagyta, 1618 VI| nagyságos úr?... Meghagyta, hogy a nagyságos urat bejelentés 1619 VI| vezessék föl hozzá...~ ~- A búcsuzás aligha lesz olyan 1620 VI| lépésekkel haladt fölfelé a szőnyeges lépcsőkön, gyerekesen 1621 VI| megharagudjék rám... Nem éppen a legnagyobb szégyen, ha valakitől 1622 VI| legnagyobb szégyen, ha valakitől a leánya kezét megkérik... 1623 VI| állítottam be hozzá...~ ~A komornyik lesegítette a 1624 VI| A komornyik lesegítette a felöltőjét, aztán széthajtotta 1625 VI| aztán széthajtotta előtte a lakás balszárnyába vezető 1626 VI| Lászlóffy ijedten állt meg, mire a leány halkan folytatta:~ ~- 1627 VI| Bátorság!~ ~Aztán eltünt a vastag szőnyeg mögött...~ ~ 1628 VI| küszöbén meg nem állt: ott volt a Cauders hálótermében, s 1629 VI| Cauders hálótermében, s a milliomos, az ágyában felülve, 1630 VI| Hatalmasan megrázta a színész kezét, az inassal 1631 VI| maradtak, - hálásan nézett a színész szemébe.~ ~- Hogyan 1632 VI| művészem?... Mindent tudok, a párbajt is, amit a hóbortos 1633 VI| tudok, a párbajt is, amit a hóbortos kis leányomért 1634 VI| elmondott... Tudom, hogy az a forgószél-kisasszony első 1635 VI| Úgy beszélt vele, mintha a saját leányáról lett volna 1636 VI| Mrs Black könnyekkel a szemében beszélt a jóságáról 1637 VI| könnyekkel a szemében beszélt a jóságáról és az önfeláldozásáról...~ ~- 1638 VI| önfeláldozásáról...~ ~- A párbajt is ő mondta el? - 1639 VI| különös színezésben adta elő a veszedelmes gráci kalandot...~ ~- 1640 VI| gráci kalandot...~ ~- Nem, a párbajról Schönwald úr referált, 1641 VI| párbajról Schönwald úr referált, a bankom cégvezetője... Ő 1642 VI| Schönwald úr szerint mi volt a párbaj oka?~ ~- Az, hogy 1643 VI| maliciákat méltóztatott mondani a bolond kis leányom utazása 1644 VI| hosszú időre elvette annak a tisztelt úrnak a kedvét 1645 VI| elvette annak a tisztelt úrnak a kedvét attól, hogy a nyelvét 1646 VI| úrnak a kedvét attól, hogy a nyelvét ártatlanokon köszörülje...~ ~ 1647 VI| Mégegyszer megszorította a színész kezét s meghatva 1648 VI| tudom, mit mondjak, hogy a nemeslelkűségét megháláljam? 1649 VI| dologhoz... Tudom, hogy csupán a jó szívénél és a könyörületességénél 1650 VI| csupán a jó szívénél és a könyörületességénél fogva 1651 VI| könyörületességénél fogva avatkozik ebbe a naiv és nevetséges históriába...~ ~ 1652 VI| Lászlóffy lesütötte a szemét; csak most, hogy 1653 VI| szemét; csak most, hogy a Cauders hálálkodását végighallgatta, 1654 VI| föllobbanásában kiutasítaná a házából?... Az ötvenhárom 1655 VI| megigért és elszántan becsukta a szemét... A keze reszketett, 1656 VI| elszántan becsukta a szemét... A keze reszketett, a szíve 1657 VI| szemét... A keze reszketett, a szíve hallhatólag dobogni 1658 VI| kezdett, s elhalványodva nyúlt a milliomos hosszukás keze 1659 VI| szólott Cauders megdöbbenve.~ ~A színész mélyen föllélegzett, 1660 VI| föllélegzett, aztán megsimogatta a homlokát és hátradőlt. És 1661 VI| és hátradőlt. És ekkor - a halálraitéltek elszántságával - 1662 VI| Tudom, hogy mivel tartozom a barátságáért, tudom, hogy 1663 VI| hogy kockára teszem, ami a legdrágább előttem a világon: 1664 VI| ami a legdrágább előttem a világon: a hozzám való jóindulatát... 1665 VI| legdrágább előttem a világon: a hozzám való jóindulatát... 1666 VI| Azt, hogy nem vagyok méltó a hálájára, s hogy mindannak, 1667 VI| Igaz, hogy hazakísértem a kedves leányát, de nem ám 1668 VI| tágranyílt szemekkel bámult a színészre, aki lesütött 1669 VI| Méltóságodtól függ, hogy mind a kettőnket boldoggá tegyen...~ ~ 1670 VI| tegyen...~ ~Megállt, mint a fuldokló, aki lélegzet után 1671 VI| aki lélegzet után kapkod, a karja remegett, az arcából 1672 VI| most igazán elveszítette a komédiás biztosságát, mely 1673 VI| biztosságát, mely eddig a legsulyosabb helyzetekben 1674 VI| volt. Nem volt többé ura a beszédének és a mozdulatainak, 1675 VI| többé ura a beszédének és a mozdulatainak, nyugalma, 1676 VI| mozdulatainak, nyugalma, melyről a színpadon oly híres volt, 1677 VI| volt, végképp elhagyta, s a gyermek naiv félelmével 1678 VI| Hogy maga is szerelmes a leányomba, s tőlem függ, 1679 VI| mindkettőjüket boldoggá tegyem?~ ~A színész csak némán intett, 1680 VI| gyöngéd apa módjára bánt azzal a szerencsétlen gyermekkel? 1681 VI| telt, de bibliai szentek a mai korban nincsenek többé...~ ~ 1682 VI| többé...~ ~Cauders fölkapta a fejét: most aztán nem volt 1683 VI| aztán nem volt többé az a kedves, mosolygó, csupaszív 1684 VI| eddig Lászlóffy ismerte. A harag elöntötte az arcát, 1685 VI| harag elöntötte az arcát, a vér a fejébe tódult s nem 1686 VI| elöntötte az arcát, a vér a fejébe tódult s nem törődve 1687 VI| nem törődve azzal, hogy a szolgák esetleg meghallhatják, 1688 VI| ilyesmire... Úgy fogadtam, mint a legjobb barátomat, a testvéremet 1689 VI| mint a legjobb barátomat, a testvéremet és az a köszönet, 1690 VI| barátomat, a testvéremet és az a köszönet, hogy ezt az anyátlan 1691 VI| boldogtalanná teszi...~ ~A színész szólni akart valamit, 1692 VI| közönséges szerencselovag, mint a többi... Azt hittem, hogy 1693 VI| álarc nélkül lopóznak be a házba, ahol rabolni akarnak. 1694 VI| ahol rabolni akarnak. Ön a barátság, az önzetlenség 1695 VI| hiszi, hogy már bizonyos a dolgában.~ ~- Hát azt gondolja, 1696 VI| Egészen bizonyos vagyok benne. A színészi arzenálisából hozta 1697 VI| arzenálisából hozta ide a fegyvereket, hogy egy naiv 1698 VI| nagyon is jól tudom, hogy nem a szerelem az, amire áhitozik... 1699 VI| szerelem az, amire áhitozik... A szerelem, a maga korában, 1700 VI| áhitozik... A szerelem, a maga korában, no iszen: 1701 VI| haszontalanságokkal... Már a színpadon is unja, nemhogy 1702 VI| színpadon is unja, nemhogy a valóságos életben... Legyen 1703 VI| vagyok vele, hogy mi az, ami a kihült szívét így lángra 1704 VI| lángra lobbantotta...~ ~A színész kérdőleg pillantott 1705 VI| kíméletlenül folytatta:~ ~- A pénz, a vagyon, a fényüző 1706 VI| kíméletlenül folytatta:~ ~- A pénz, a vagyon, a fényüző öregség 1707 VI| folytatta:~ ~- A pénz, a vagyon, a fényüző öregség reménye... 1708 VI| reménye... Jól tudja, hogy a vagyonomat az egyetlen leányom 1709 VI| dolgoztam ötven évig, hogy a szegény leányom meg a félszázados 1710 VI| hogy a szegény leányom meg a félszázados munkám gyümölcse 1711 VI| többet is mondott volna, de a színész most magánkívül 1712 VI| most magánkívül ugrott föl a helyéből... A sértések e 1713 VI| ugrott föl a helyéből... A sértések e zuhatagára hirtelen 1714 VI| zuhatagára hirtelen visszatért a lelkébe a régi önérzet s 1715 VI| hirtelen visszatért a lelkébe a régi önérzet s büszkén, 1716 VI| kiegyenesedve szólott:~ ~- A vádjaira nem felelek hasonló 1717 VI| mert van rá mentsége, hogy a nyugalmát elveszítette... 1718 VI| megbántott... Azt hiszi, hogy a pénzére, a milliójára vágyakozom? 1719 VI| Azt hiszi, hogy a pénzére, a milliójára vágyakozom? Nevetséges... 1720 VI| könnyűszerrel kielégíthetem, s a meleg lakásom, a csésze 1721 VI| kielégíthetem, s a meleg lakásom, a csésze teám miatt nem szorulok 1722 VI| és jellemtelen legyek... A pénze?!... Egy nyugodt félórámat 1723 VI| elhiheti...~ ~Fölkapta a kalapját és távozott. De 1724 VI| kalapját és távozott. De a küszöbről még egyszer visszafordult.~ ~- 1725 VI| volt az utolsó látogatásom a házában... Ha a millióját 1726 VI| látogatásom a házában... Ha a millióját nekem adja, sem 1727 VII| VII.~ ~A sajtó, az Úri Koldusok előadása 1728 VII| zsúr-alak ábrázolásában. A művész, akit mindeddig mint 1729 VII| művész, akit mindeddig mint a régi idealista iskola utolsó 1730 VII| egy csapással átpártolt a verizmus szolgálatába; megdöbbentő 1731 VII| és igazsággal játszotta a mindvégig álcát viselő fiatal 1732 VII| kikopván, hajnalban, ahogy a kávéházból hazatér, ősapja, 1733 VII| kávéházból hazatér, ősapja, a vidéki vicispány képe alatt 1734 VII| alatt fejbelövi magát. Ez a jelenet az egész nézőtér 1735 VII| ereiben megdermesztette a vért; az öngyilkosságot 1736 VII| hűséggel követte el, hogy a színpadról szinte leérzett 1737 VII| színpadról szinte leérzett a közönség közé a meleg vér 1738 VII| leérzett a közönség közé a meleg vér szaga... „Mit 1739 VII| Mit beszéltek nekem - írta a leghíresebb kritikus - a 1740 VII| a leghíresebb kritikus - a Zacconi realizmusáról, a 1741 VII| a Zacconi realizmusáról, a Novelli káprázatos élethűségéről? 1742 VII| ide, és nézzétek meg ezt a komédiást, s adjatok hálát 1743 VII| komédiást, s adjatok hálát a magyarok öreg Istenének, 1744 VII| öreg Istenének, hogy ezzel a nagy emberrel megajándékozott 1745 VII| művészettel, mint ezekben a napokban. Mi történt vele? 1746 VII| valamiképp ki nem törnek a lelkéből... Reggeltől estig 1747 VII| lelkéből... Reggeltől estig a szobájában ült és a szerepét 1748 VII| estig a szobájában ült és a szerepét tanulta; s mikor 1749 VII| mikor az előadás napján a kulisszák közt megjelent, 1750 VII| mindenki félve húzódott el a közeléből, mert a zsákmányára 1751 VII| húzódott el a közeléből, mert a zsákmányára induló, földühödt 1752 VII| emlékezetes diadal alkalmából a színház bankettet rendezett 1753 VII| művésze tiszteletére, s a miniszter, aki személyesen 1754 VII| kíséretében adta át Lászlóffynak a Ferenc József-rend keresztjét. 1755 VII| szónoklatban ünnepelték a magyar színészet fejedelmét ( 1756 VII| így nevezték, miközben a kollégák mélabúsan bámultak 1757 VII| kollégák mélabúsan bámultak a szivarjuk füstjébe), egy 1758 VII| egy lipótvárosi mecénás, a mámoros hangulat hatása 1759 VII| koronás alapítványt tett a legtalentumosabb színinövendék 1760 VII| össze-vissza-csókolták, a férfiak megindultan szorongatták 1761 VII| megindultan szorongatták a kezét, de Lászlóffy csak 1762 VII| bágyadtan mosolygott; mintha a lelke Isten tudja hány ezer 1763 VII| mértföldnyire járt volna a Royal fényesen kivilágított 1764 VII| jóformán nem is hallgatta a szép tósztokat, hanem folyton 1765 VII| előadás alatt ott feketéllett a ragyogó nézőtér közepén.~ ~ 1766 VII| ragyogó nézőtér közepén.~ ~A Caudersék páholyában senkise 1767 VII| hallotta Ellának. Mi történt a kis leánnyal, amióta ő a 1768 VII| a kis leánnyal, amióta ő a nádor-utcai palotának búcsut 1769 VII| mondott? Nem döntötte-e ágyba a kétségbeesés, amikor a lefolyt 1770 VII| ágyba a kétségbeesés, amikor a lefolyt jelenet hírét meghallotta? 1771 VII| Nem foglalkozott-e azzal a gondolattal, hogy öngyilkossá 1772 VII| lesz? Akármi is történt, a színészt majdnem őrültté 1773 VII| majdnem őrültté tette az a titokzatos hallgatás, mely 1774 VII| titokzatos hallgatás, mely a multheti viharra következett. 1775 VII| mindennap maga sietett ki a levélhordó elé, - de a várva-várt 1776 VII| ki a levélhordó elé, - de a várva-várt sorok nem érkeztek 1777 VII| amelyből hirtelen fölébredt a valóságra...~ ~Vacsora után, 1778 VII| valóságra...~ ~Vacsora után, a feketekávénál, a kis török 1779 VII| Vacsora után, a feketekávénál, a kis török asztalka mellett 1780 VII| mellett összetalálkozott a kis Horovicz doktorral, 1781 VII| kis Horovicz doktorral, a Cauders unokaöccsével, aki 1782 VII| volt az Elláék házában. A fiatal ember nagy tisztelettel 1783 VII| nagy tisztelettel üdvözölte a szivarozgató mestert.~ ~- 1784 VII| szivarozgató mestert.~ ~- Amíg a nagyfejűek közt ült, nem 1785 VII| Lászlóffy fürkészve nézett a lelkesülő doktor szemébe, 1786 VII| lelkesülő doktor szemébe, azzal a titkos aggodalommal, hogy 1787 VII| titkos aggodalommal, hogy ez a frakkos fiatal úr mindenről 1788 VII| fiatal úr mindenről tud... De a szomszédja őszinte pillantása 1789 VII| hogy tetszettem magának... A magamfajta vén komédiásnak 1790 VII| komédiásnak ez az elismerés a legszebb jutalma... Örültem, 1791 VII| most jut eszembe, hogy a premiér-társaság mégse 1792 VII| vannak mindjárt Caudersék... A páholyuk az egész estén 1793 VII| estén át üres volt...~ ~A fiatal ember jókedvüen bólintott.~ ~- 1794 VII| Hát hol voltak?~ ~- Ella a nagynénjéhez utazott Puszta-Gógánfára... 1795 VII| Gógánfán marad...~ ~És látva a Lászlóffy csodálkozó arcát, 1796 VII| valami parthieről van szó... A nagynéni fia, a milliomos 1797 VII| van szó... A nagynéni fia, a milliomos Mayer László, 1798 VII| titkolni, hogy mi történik a szívében - s könnyedén így 1799 VII| hogy neki is csak ez legyen a sorsa... Boldog Mayer László, 1800 VII| Boldog Mayer László, hát még a helyébe is viszik a menyasszonyát, 1801 VII| még a helyébe is viszik a menyasszonyát, ahogy a trónörökösöknek 1802 VII| viszik a menyasszonyát, ahogy a trónörökösöknek szokták?... 1803 VII| Legalább miféle ember az a szerencsefi?... Ismeri?...~ ~- 1804 VII| néhanapján föl szokott rándulni a birtokáról s ilyenkor a 1805 VII| a birtokáról s ilyenkor a kaszinóban találkozom vele... 1806 VII| kövér, nagyon egészséges, a kalapja mellett darutollat 1807 VII| kompániáját megkopasztja...~ ~A színész még egy darabig 1808 VII| ment haza, otthon megfőzte a teáját, s vagy másfélóráig 1809 VII| másfélóráig mozdulatlanul ült a karosszékben... Aki így 1810 VII| Lászlóffy tünődve nézte a szoba plafondját, s amíg 1811 VII| szoba plafondját, s amíg a sírás - súlyos ötven éve 1812 VII| ellenére, - szinte fojtogatta a torkát, keservesen, megtört 1813 VII| óta, hogy végre ez legyen a sorsom?... Mit ér a dicsőségem, 1814 VII| legyen a sorsom?... Mit ér a dicsőségem, a tisztességes 1815 VII| Mit ér a dicsőségem, a tisztességes lakásom, a 1816 VII| a tisztességes lakásom, a biztos jövőm, ha az életemet 1817 VII| többé egy nyugodt órám, s a szép, a boldog, a magányos 1818 VII| nyugodt órám, s a szép, a boldog, a magányos estéim 1819 VII| órám, s a szép, a boldog, a magányos estéim idilljének 1820 VII| vége van... Itt fogok ülni a négy fal között, a lelkem 1821 VII| ülni a négy fal között, a lelkem elpusztult harmóniáját 1822 VII| közt dobnak majd bele abba a díszsírba, amivel tisztelőim 1823 VII| Kétségbeesve rázta meg a fejét, s a szempilláit lehunyta, 1824 VII| Kétségbeesve rázta meg a fejét, s a szempilláit lehunyta, mintha 1825 VII| erőszakosan menekülni akarna a borzasztó jelentől, rémítő 1826 VII| Egy pillantást vetett a könyvesszekrényére, amelynek 1827 VII| napjaimra?... Hol van az erőm, a biztosságom, az energiám, 1828 VII| energiám, amellyel eddig a világ nélkül is boldog tudtam 1829 VII| Miért került az utamba ez a nyafogó gyermek, aki az 1830 VII| látom, most békén olvasnám a könyveimet, s nem lenne 1831 VII| lenne más gondom, mint hogy a teásdobozom, a szenespincém 1832 VII| mint hogy a teásdobozom, a szenespincém tele legyen... 1833 VII| este elpusztulok, mint hogy a holnap reggelt megérem...~ ~ 1834 VII| de álom akkor sem jött a szemére: a sötétben mindegyre 1835 VII| akkor sem jött a szemére: a sötétben mindegyre a kis 1836 VII| szemére: a sötétben mindegyre a kis Cauders Ellát látta, 1837 VII| csillogó, habkönnyü csipkében, a fején fátyollal és mirtuskoszoruval... 1838 VII| gyermekmódjára fúrta bele magát a vánkosaiba, melyek mindjobban 1839 VII| mindjobban átnedvesedtek a könyeitől...~ ~ ~ 1840 VIII| fiakkerrel hajtatott végig a Kerepesi-úton, de a színész 1841 VIII| végig a Kerepesi-úton, de a színész láttára megállította 1842 VIII| színész láttára megállította a kocsiját... A lábánál ott 1843 VIII| megállította a kocsiját... A lábánál ott hevert az operáló 1844 VIII| hevert az operáló táskája: a szanatóriumból jött, ahol 1845 VIII| egyebet se teszek, mint hogy a mellékfoglalkozásomat űzöm.~ ~- 1846 VIII| mellékfoglalkozása van?~ ~- Hát a doktorság, kedves mester, 1847 VIII| nem járok zsurokra; annyi a dolgom, hogy az operáló 1848 VIII| kést jóformán le se teszem a kezemből... Úgy vagdalom 1849 VIII| megsokallta, az valami, - szólt a színész mosolyogva.~ ~Felült 1850 VIII| színész mosolyogva.~ ~Felült a doktor kocsijába, s elvitette 1851 VIII| s elvitette vele magát a lakásáig, miközben jóindulattal 1852 VIII| jóindulattal végighallgatta a sok pletykát, amit Rábai, 1853 VIII| sok pletykát, amit Rábai, a sok dolga ellenére, mind 1854 VIII| Ellához mit szól? - kérdezte a doktor, amikor már a társaság 1855 VIII| kérdezte a doktor, amikor már a társaság összes intim eseményeiről 1856 VIII| hogy csodálkozni fog... A kis baba három nap óta menyasszony...~ ~ 1857 VIII| Lászlóffy úgy érezte, hogy a kocsi egyszerre rémületesen 1858 VIII| nevü izraelitával, akinek a fáma szerint huszonhét faluja 1859 VIII| negyvenhatos gallért visel... A vőlegény közeli rokonuk 1860 VIII| rokonuk Cauderséknak, s a vármegyéjében tekintélyes 1861 VIII| mielőtt meghízott volna, a huszároknál szolgált...~ ~- 1862 VIII| pedig nem Budapesten, hanem a gógánfai kastélyban, a vőlegény 1863 VIII| hanem a gógánfai kastélyban, a vőlegény édesanyjának birtokán...~ ~- 1864 VIII| milyen gyorsan kifejlődött a regény... Tíz nappal ezelőtt 1865 VIII| tudta, hogy Mayer László a világon van, s ma már valószínűleg 1866 VIII| ma már valószínűleg egész a frizurájáig szerelmes belé...~ ~ 1867 VIII| fölsóhajtott, aztán hazavitte a művészt a lakására. Mikor 1868 VIII| aztán hazavitte a művészt a lakására. Mikor elváltak, 1869 VIII| elváltak, s Lászlóffy búcsuzóul a kezét nyujtotta, a doktor 1870 VIII| búcsuzóul a kezét nyujtotta, a doktor fejbólintva így szólott 1871 VIII| de mi már nem ismerjük a fiatal leányokat... Azt 1872 VIII| hisszük, hogy mindig csak a premiéreken meg a tárcanovellákon 1873 VIII| mindig csak a premiéreken meg a tárcanovellákon jár az eszük, 1874 VIII| bennünket és férjhezmennek a hátunk mögött...~ ~Lászlóffy 1875 VIII| nagytakarítást rendezett a könyvtárszobájában: az íróasztala 1876 VIII| összenyalábolta, szégyenkezve behunyta a szemét; aztán fölnyitotta 1877 VIII| fölnyitotta az ablakot, s a leveleken kívül valamennyi 1878 VIII| dühösen kidobta az utcára. A leveleket meggyujtotta és 1879 VIII| kitalálni, hogy kinek szól ez a különös megszólítás, de 1880 VIII| különös megszólítás, de a művész nem magyarázta 1881 VIII| művész nem magyarázta meg a szavait; mikor az autodafével 1882 VIII| autodafével végzett, ismét beleült a régi karosszékébe, nyugodtan 1883 VIII| karosszékébe, nyugodtan megfőzte a teáját és újra olvasgatni 1884 VIII| és újra olvasgatni kezdte a Macaulay könyvét, ott, ahol 1885 VIII| később - egy este - Lászlóffy a József-tér tájékán sétálgatott, 1886 VIII| tájékán sétálgatott, mikor a Fürdő-utca felől egy csapat 1887 VIII| fiatal úr akadt az útjába. A dunaparti vendéglőből jöttek 1888 VIII| vendéglőből jöttek s éppen a kaszinóba készültek, mikor 1889 VIII| mikor Horovicz doktor, a társaság egyik tagja, a 1890 VIII| a társaság egyik tagja, a gondolataiba mélyedt művészt 1891 VIII| művészt fölismerte:~ ~- Nini, a mester kimozdult a Józsefvárosból, - 1892 VIII| Nini, a mester kimozdult a Józsefvárosból, - kiáltott 1893 VIII| meglepetve. - Még pedig egyenesen a Lipótvárosba jött, - ez 1894 VIII| szemei csábították ide, ahol a madár se jár...~ ~A színész 1895 VIII| ahol a madár se jár...~ ~A színész nyájasan kezet rázott 1896 VIII| színész nyájasan kezet rázott a fiúkkal, s jóindulattal 1897 VIII| jóindulattal bólintotta meg a fejét egy-két idegen ur 1898 VIII| eddigelé nem ismert. De a nyugalma egyszerre elhagyta, 1899 VIII| szólott:~ ~- Engedje meg a mester, hogy a vendégünket, 1900 VIII| Engedje meg a mester, hogy a vendégünket, Mayer Lászlót 1901 VIII| s arról nevezetes, hogy a kedves, kicsike barátnőnknek, 1902 VIII| barátnőnknek, Cauders Ellának a vőlegénye...~ ~Lászlóffynak 1903 VIII| Lászlóffynak szinte a lélegzete is elállt ezekre 1904 VIII| lélegzete is elállt ezekre a szavakra, de azért - mintha 1905 VIII| se történnék - higgadtan a kezét nyujtotta az idegen 1906 VIII| Végtelenül örülök, hiszen a menyasszonyom annyi szépet 1907 VIII| menyasszonyom annyi szépet beszélt a mesterről... No, azt hiszem, 1908 VIII| azt hiszem, hogy ez lesz a legértékesebb ajándék, amit 1909 VIII| ajándék, amit viszek neki: az a hír, hogy személyesen is 1910 VIII| Lászlóffynak elcsavarodott belé a szíve... A vőlegény úgy 1911 VIII| elcsavarodott belé a szíve... A vőlegény úgy beszél róla, 1912 VIII| vőlegény úgy beszél róla, mint a menyasszonya ideáljáról: 1913 VIII| pillanatig sápadtan szorongatta a Mayer László kezét, de csakhamar 1914 VIII| visszatért az öntudata és a nyugodtsága.~ ~- Hát Ella 1915 VIII| még most is odalenn van a pusztán? - kérdezte közömbös 1916 VIII| marad egész az esküvőig. A leendő apósom ragaszkodik 1917 VIII| minél többet tartózkodjék a szabad levegőn... Mert szegényke 1918 VIII| szegényke nagyon rászorul a pusztai levegőre: igen városias 1919 VIII| asszony lesz belőle, mire a jövő farsangon fölhozom!... 1920 VIII| lovagol, kocsikázik, sőt még a vadászatainkra is elkisér 1921 VIII| és molettebbé lett...~ ~A vidéki ember naiv bizalmával 1922 VIII| szívdobogva hallgatta. Mikor a sarkon ismét megálltak, 1923 VIII| doktor kedveskedve szólt a művészhez:~ ~- Ugy-e mester, 1924 VIII| följön velünk félórára a kaszinóba?... Megiszunk 1925 VIII| cointreaut, s megkóstoljuk a ma érkezett új havannákat... 1926 VIII| ellenkezés nélkül elkisérte a fiúkat, akik boldogok, 1927 VIII| kissé bolondok voltak, hogy a nagy színészt magukkal vihették. 1928 VIII| színészt magukkal vihették. A hallban csakhamar helyet 1929 VIII| csakhamar helyet foglaltak a kényelmes gyékényfauteuilekben, 1930 VIII| kényelmes gyékényfauteuilekben, a cointreau helyett felbontottak 1931 VIII| felbontottak néhány üveg pezsgőt, s a színész elé fejedelmi bőkezüséggel 1932 VIII| legszenzációsabb termékeit. A lármára az ujságolvasók, 1933 VIII| lármára az ujságolvasók, a kártyázok, a bóbiskolók 1934 VIII| ujságolvasók, a kártyázok, a bóbiskolók is begyülekeztek 1935 VIII| komédiását...~ ~- Be kell ütni a kályhát, - inditványozta 1936 VIII| szesznagyiparos, aki - mint a többiek mesélték, - épp 1937 VIII| másfélezer forintot tartlin. De a veszteség nem tette melankólikussá: 1938 VIII| volt az első, aki poharát a mesteréhez ütötte...~ ~Lászlóffy 1939 VIII| mosolyogva koccintott, de mig a társaság hangosan és kissé 1940 VIII| előadásban kezdte tárgyalni a művészeti és politikai ügyeket, 1941 VIII| politikai ügyeket, ő mindegyre a szerényen üldögélő, darutollas 1942 VIII| kicsike Ellámnak ez lesz tehát a hites ura... És én itt ülök 1943 VIII| és nyugodt vagyok abban a tudatban, hogy ezzel a kövér 1944 VIII| abban a tudatban, hogy ezzel a kövér fiatalemberrel teszi 1945 VIII| fiatalemberrel teszi meg majd a nászútját a génuai tengerpartra...~ ~ 1946 VIII| teszi meg majd a nászútját a génuai tengerpartra...~ ~ 1947 VIII| nem bírja ki tovább ezt a komédiázást, egy pillanatig 1948 VIII| hanem mosolyogva, szinte a gyönyörüség látszatával 1949 VIII| gyönyörüség látszatával hallgatta a vőlegény terveit és előadását... 1950 VIII| terveit és előadását... A vidéki fiatal úr részletesen 1951 VIII| akkor nem Olaszországba, a nászutasok banális országába 1952 VIII| föl az északi vidékekre, a fjordok közé, ahol havas 1953 VIII| hegyek alatt csillognak a tenger világoskék foltjai...~ ~- 1954 VIII| asszonnyá legyen? - kérdezte a színész jókedvűen. - Szinte 1955 VIII| Szinte hihetetlen, hogy ezek a picurka lányok milyen gyorsan 1956 VIII| komolyan vegyék az életet... A világra jönnek, megreggeliznek, 1957 VIII| való méltósággal játsszák a nagyságos asszony szerepét... 1958 VIII| asszony szerepét... Ma még a francia babával játszanak, 1959 VIII| szakácsnőkkel tárgyalnak a konyhapénzről és egyéb nevezetes 1960 VIII| élet, tisztelt mester... A kis lányoknak az a sorsuk, 1961 VIII| mester... A kis lányoknak az a sorsuk, hogy a fejüket bekössék... 1962 VIII| lányoknak az a sorsuk, hogy a fejüket bekössék... Ez már 1963 VIII| fejüket bekössék... Ez már a világ teremtése óta így 1964 VIII| nyomatékosan mondta ezt, mintha a legnagyobb filozófiai fölfedezést 1965 VIII| bocsátaná világgá... Lászlóffy a meggyőződés gesztusával 1966 VIII| meggyőződés gesztusával fogadta a kis axiómát, míg belsőleg 1967 VIII| szamár!... És mégis: már a csinos bajusza elegendő 1968 VIII| emlékemet is elmossa... Hiába, a fiatal gödölye, ahol szerelemről 1969 VIII| nagyobb kapacitás, mint a megvénült oroszlán...~ ~ 1970 VIII| Majdnem hajnalig tartott a koccintgatás, s mikor végre 1971 VIII| aki egészen belebolondult a színészbe, előzékenyen elkísérte 1972 VIII| előzékenyen elkísérte Lászlóffyt a lakása kapujáig... Amíg 1973 VIII| lakása kapujáig... Amíg a házmester ajtót nyitott, 1974 VIII| rázta meg ötször-hatszor a Lászlóffy kezét.~ ~- Végtelenül 1975 VIII| Végtelenül boldog vagyok, hogy a mestert megismertem, de 1976 VIII| mestert megismertem, de a kis menyasszonyom, elhiheti, 1977 VIII| emlegetjük esténként, mikor a szalónban a zongoralámpákat 1978 VIII| esténként, mikor a szalónban a zongoralámpákat fölgyujtják... 1979 VIII| hogy én is szerelmes vagyok a mesterbe...~ ~Lászlóffy 1980 VIII| aztán ő is megszorította a fiatal ember kezét.~ ~- 1981 VIII| tölthettünk... Mondja meg a menyasszonyának, hogy sokat 1982 VIII| beszéltünk róla, s hogy a szívem mélyéből nagyon sok 1983 VIII| boldogságot kívánok neki...~ ~A házmester szerencsére megjelent 1984 VIII| házmester szerencsére megjelent a kapuban; ha egy perccel 1985 VIII| vettek egymástól, aztán a színész fölballagott a sötét 1986 VIII| aztán a színész fölballagott a sötét lépcsőn, s elgondolkodva 1987 IX| nappal később Lászlóffy a színházból jött haza, s 1988 IX| jött haza, s magára véve a kurta bársonykabátját, éppen 1989 IX| éppen falatozni kezdett a hideg vacsorájából, amikor 1990 IX| hideg vacsorájából, amikor a gazdasszonya nesztelen léptekkel 1991 IX| Nagyságos úr, - mondta, miközben a mutatóujját titokzatosan 1992 IX| No, mi az? - kérdezte a színész idegesen.~ ~Az öregasszony 1993 IX| mellé, egészen közel hajolt a gazdája füléhez, aztán izgatottan 1994 IX| imént megzörgette valaki a konyha ajtaját, azt az ajtót, 1995 IX| ajtaját, azt az ajtót, amelyik a folyosóra nyílik... Ijedten 1996 IX| nyílik... Ijedten félrehúztam a függönyt s a sötétben egy 1997 IX| félrehúztam a függönyt s a sötétben egy fiatal lányt 1998 IX| Szegényke úgy remegett, mint a nyárfalevél, s alig tudott 1999 IX| kell Lászlóffy úrral!”~ ~A színész sápadtan ugrott 2000 IX| még most is odakünn áll a folyosón... Féltem, hogy