Rész

2001   IX|                  folyosón... Féltem, hogy a nagyságos úr megharagszik,
2002   IX|                 lélegzet nélkül kisietett a konyhába, s reszketve fölnyitotta
2003   IX|                   s reszketve fölnyitotta a folyosóra vezető ajtót A
2004   IX|                  a folyosóra vezető ajtót A következő pillanatban egy
2005   IX|                  lány bukott be szótlanul a konyhába.~ ~Cauders Ella
2006   IX|           megdöbbent, hogy pár percre még a szava is elállott: tágranyílt
2007   IX|                  szemmel, elsápadva nézte a fiatal leányt, aki dideregve,
2008   IX|              lesütött szemmel állt előtte a homályos konyhá­ban. De
2009   IX|                   De csakhamar visszatért a nyugodtsága, szótlanul kézenfogta
2010   IX|                 vendégét s így vezette be a könyvtárszobába, amelynek
2011   IX|               szólott hozzá suttogva, míg a szíve félelmetesen dobogni
2012   IX|           félelmetesen dobogni kezdett.~ ~A leány most fölemelte rá
2013   IX|                   egyszerre kitört belőle a visszafojtott indulat: leroskadt
2014   IX|          visszafojtott indulat: leroskadt a legelső fauteuilba, fejét
2015   IX|                 legelső fauteuilba, fejét a szék támlájára támasztotta,
2016   IX|                  már szinte belenyugodtam a gondolatba, hogy pár hét
2017   IX|                maga fog legjobban nevetni a bakfis­korabeli kalandján...
2018   IX|                   mennyire csordultig van a szívem, amikor édes gyermekpillantását
2019   IX|                    Gyöngéden megsimogatta a lány könybenúszó égő arcocskáját,
2020   IX|                  arcocskáját, forró kezét a magáéba szorította, aztán
2021   IX|                fogja írni kétszázszor ezt a mondatot: a felnőtt lányoknak
2022   IX|               kétszázszor ezt a mondatot: a felnőtt lányoknak már nem
2023   IX|                nem szabad úgy sírni, mint a kicsike babáknak...~ ~Ella
2024   IX|                kicsike babáknak...~ ~Ella a könyein keresztül elmosolyodott,
2025   IX|                 de aztán megint elgörbült a szájacskája s szepegve,
2026   IX|                     Most jöttem egyenesen a vasútról... Megszöktem Gógánfáról,
2027   IX|         Megszöktem Gógánfáról, mert talán a holnapi napot se értem volna
2028   IX|                   innen, mert még ma este a Dunának megyek...~ ~- Hát
2029   IX|               hogy eljött? - kiáltott föl a színész megdöbbenve.~ ~-
2030   IX|            lehetnék itt... Ebédután, amíg a nénim aludt, sietve magamra
2031   IX|                 sietve magamra kaptam ezt a ruhát s mintha sétálni mennék,
2032   IX|             mennék, gyorsan kigyalogoltam a másfél órányira fekvő vasúti
2033   IX|                   Nagyot nézett, de mivel a nénimet ismeri, hát teljesítette
2034   IX|                  ismeri, hát teljesítette a kérésemet... Gondolhatja,
2035   IX|                aztán magánkívül fölugrott a helyéből.~ ~- Ella, az Istenre
2036   IX|                  valaki, hogy itt járt... A jövőjét, az egész életét
2037   IX|                   életét teszi tönkre, ha a jó tanácsra nem hallgat...~ ~
2038   IX|                 tanácsra nem hallgat...~ ~A lány szomoruan rázta meg
2039   IX|                  lány szomoruan rázta meg a fejét.~ ~- Haza? Arról szó
2040   IX|                    el fogok menni, de nem a Nádor-utcába, hanem pár
2041   IX|              hanem pár lépéssel odébb: le a sötét lépcsőkön, amelyek
2042   IX|                  sötét lépcsőkön, amelyek a folyam tükréhez vezetnek...
2043   IX|            tükréhez vezetnek... Esküszöm, a megholt édesanyám üdvösségére
2044   IX|               esküszöm, hogy még ma éjjel a Dunába ugrom, ha elkerget
2045   IX|                  ha elkerget magától...~ ~A színész kétségbeesve kulcsolta
2046   IX|              kétségbeesve kulcsolta össze a kezét, míg a homlokán kiütött
2047   IX|              kulcsolta össze a kezét, míg a homlokán kiütött a hideg
2048   IX|                    míg a homlokán kiütött a hideg verejték.~ ~- Itt
2049   IX|           cselek­szik?... Van lelke, hogy a szegény apját így megkeserítse,
2050   IX|               maga az egyetlen boldogsága a világon?~ ~A leány arca
2051   IX|                   boldogsága a világon?~ ~A leány arca kipirult az indulattól.~ ~-
2052   IX|                   neki semmi oka se lehet a panaszra, hiszen nem azért
2053   IX|       kiérdemeljem... Én magát választom, a magáé akarok lenni, - és
2054   IX|                  lenni, - és meghalok, ha a boldogságomat megakadályozzák...~ ~
2055   IX|             tehetetlenül nézte pár percig a csillogó szemü leányt, akinek
2056   IX|                 Jó ideig föl meg alá járt a szobában, azután halkan
2057   IX|                meg­szólalt:~ ~- Akármi is a célja, százszor okosabb,
2058   IX|                senki se beszéljen rosszat a jövendőbeli, kicsike feleségemről...~ ~
2059   IX|                 kicsike feleségemről...~ ~A leány konokul hátradőlt
2060   IX|                   leány konokul hátradőlt a fauteuilben, ragyogó szemét
2061   IX|               fauteuilben, ragyogó szemét a férfiébe mélyesztette, aztán
2062   IX|                 ez az egy módom van, hogy a magáé lehessek, ha kompromittálom
2063   IX|                    mindennek vége... Apa, a maga jószántából, sohase
2064   IX|               sohase fog beleegyezni ebbe a házasságba... De így kénytelen
2065   IX|             eltökéléssel mondta ezt, hogy a színész semmit se tudott
2066   IX|             válaszolni rá... Most már nem a síró gyermek volt többé,
2067   IX|                 gyermek volt többé, hanem a szerelmes, a szenvedélyében
2068   IX|                 többé, hanem a szerelmes, a szenvedélyében lángoló asszony,
2069   IX|                   lángoló asszony, aki ég a vágytól, hogy az imádott
2070   IX|                   hadd történjék az, amit a sors akar... Majd a gazdasszonyom
2071   IX|                  amit a sors akar... Majd a gazdasszonyom elhelyezi
2072    X|               késő hajnalig kérdezősködve a Lászlóffy kedvtelései, szokásai,
2073    X|                 ugyan szépen agyonütöttük a drága éjszakát... Most már
2074    X|                   kisasszonykám, én úgyis a csarnokba megyek, hogy a
2075    X|                  a csarnokba megyek, hogy a délire valót bevásároljam...~ ~
2076    X|                     Ella ruhástól dőlt le a divánra, s még félálmában
2077    X|                  se hallott egyebet, mint a vonat egyhangu zakatolását.
2078    X|                végre bágyadtan fölébredt, a nap már vigan sütött be
2079    X|               meddig alhattam? - kérdezte a kis milliomosleány és kiváncsian
2080    X|                 és kiváncsian kibotorkált a konyhába.~ ~Odakünn az öreg
2081    X|                   javában sürgött-forgott a tűzhely körül.~ ~- Fölébredt? -
2082    X|                  ebéd idejére hagyja abba a jóízü szunyókálást...~ ~-
2083    X|                   jócskán várhatunk, mert a nagyságos úr nem igen szokott
2084    X|                          Hol van ilyenkor a nagyságos úr?~ ~- A próbán,
2085    X|              ilyenkor a nagyságos úr?~ ~- A próbán, lelkem kisasszonykám,
2086    X|             próbán, lelkem kisasszonykám, a színháznál... Mindíg holtfáradtan
2087    X|                  alulról fölcsönget, hogy a leves az asztalon legyen,
2088    X|                nem ébred...~ ~Ella bement a fürdőszobába, valahogy rendbehozta
2089    X|        fürdőszobába, valahogy rendbehozta a toilettjét, aztán kérő hangon
2090    X|                     Szívesen lemegyek, de a kisasszony akkor ügyeljen
2091    X|           kisasszony akkor ügyeljen kissé a rántásomra.~ ~Amíg a gazdasszony
2092    X|                kissé a rántásomra.~ ~Amíg a gazdasszony hordár után
2093    X|             gazdasszony hordár után járt, a leány leült a Lászlóffy
2094    X|                  után járt, a leány leült a Lászlóffy íróasztalához
2095    X|           íróasztalához s gyorsan megírta a következő levelet:~ ~„Kedves
2096    X|                tegnap este óta itt vagyok a Lászlóffy lakásán. Esküszöm
2097    X|          anyakönyvvezető elé megyek, vagy a Dunába, bármennyire is vigyáznátok
2098    X|                   apám, nyugodj bele ebbe a szörnyűségbe, hiszen ez
2099    X|                   mintha semmilyen sincs? A drága, meghalt anyám nevében
2100    X|                   hogy tizennyolc évemmel a halál után vágyódjam. Boldog
2101    X|                   nekem s zokogva rohanok a karjaidba, hogy bocsánatot
2102    X|                  leányod~ ~Ella.”~ ~Mikor a gazdasszony a hordár kiséretében
2103    X|                       Mikor a gazdasszony a hordár kiséretében följött,
2104    X|               hordár kiséretében följött, a leány már készen volt a
2105    X|                   a leány már készen volt a levéllel.~ ~- Tudja, hogy
2106    X|                       Tudja, hogy hol van a Közgazdasági Bank? - kérdezte
2107    X|             Közgazdasági Bank? - kérdezte a vörössipkás férfiutól.~ ~-
2108    X|                Akkor siessen és vigye ezt a levelet Cauders vezérigazgató
2109    X|                 neki és sürgősen hozza el a választ. Akárki is van nála,
2110    X|                 beszéljen vele...~ ~Mikor a hordár elment, a leány pajkos
2111    X|                    Mikor a hordár elment, a leány pajkos jókedvvel kapta
2112    X|                   az öreg asszonyt és míg a könyei kicsordulnak a szeméből,
2113    X|                 míg a könyei kicsordulnak a szeméből, túláradó szívvel
2114    X|                 mi kettecskén, amíg az úr a színházban lesz és magunkat
2115    X|               magunkat hagy idehaza... Én a hintaszékbe fogok ülni,
2116    X|        hintaszékbe fogok ülni, maga pedig a lábamhoz telepszik a zsámolyon,
2117    X|                pedig a lábamhoz telepszik a zsámolyon, a kályha melletti
2118    X|           lábamhoz telepszik a zsámolyon, a kályha melletti sarokban...~ ~
2119    X|                   bár nem értette tisztán a dolgot, beleegyezőleg bólogatott,
2120    X|                  pedig sorjában fölemelte a fedőket a különböző lábasokról.~ ~-
2121    X|              sorjában fölemelte a fedőket a különböző lábasokról.~ ~-
2122    X|               étele? Drágám, szaladjon le a cukrászhoz és hoz­zon egy
2123    X|                 nálunk volt, azt dicsérte a legjobban.~ ~Odaadta a maradék-pénzét,
2124    X|           dicsérte a legjobban.~ ~Odaadta a maradék-pénzét, aztán, mikor
2125    X|               tudós ábrázattal kavargatta a rántást és a jó, paradicsomtól
2126    X|                   kavargatta a rántást és a jó, paradicsomtól színes
2127    X|               mely ott állt egy ibrikben, a tűzhely szélén... És míg
2128    X|                  tűzhely szélén... És míg a láng pirosra festette rózsás
2129    X|                 nyárspolgár-asszonyka áll a tűzhely mellett, dobogó
2130    X|                    hogy az ura hazatérjen a hivatalból...~ ~Pont félkettőkor
2131    X|                  az előszobából, s amikor a gazdasszony az ajtót föl­nyitotta,
2132    X|                   egyszerre: Lászlóffy és a hordár, akit Ella a Közgazdasági
2133    X|          Lászlóffy és a hordár, akit Ella a Közgazdasági Bankba elküldött.~ ~
2134    X|                   elküldött.~ ~Ella előbb a hazatérő művésszel fogott
2135    X|              fogott kezet (miközben egész a frizurájáig elpirult) s
2136    X|           elpirult) s csak azután fordult a várakozó, pirossipkás férfiúhoz:~ ~-
2137    X|        pirossipkás férfiúhoz:~ ~- Elhozta a feleletet? - kérdezte tőle
2138    X|               kérdezte tőle izgatottan.~ ~A hordár zavartan megforgatta
2139    X|               hordár zavartan megforgatta a kezében a sipkáját.~ ~-
2140    X|            zavartan megforgatta a kezében a sipkáját.~ ~- Nem, nagysága...
2141    X|            sipkáját.~ ~- Nem, nagysága... a méltóságos úr semmilyen
2142    X|                  Mikor magához tért, csak a kezével intett, hogy minél
2143    X|                   magához tért? Hát mikor a levelet végigolvasta, mit
2144    X|                  mondott, könyörgöm, csak a szívéhez kapott és leesett
2145    X|                szívéhez kapott és leesett a kanapéra... Annyira elsápadt,
2146    X|           beletelt vagy jó tíz perc, amíg a rendes színét visszakapta...
2147    X|               megdöbbenve hallgatta végig a jelentést, Ella pedig megsemmisülve
2148    X|            horgasztotta le pár pillanatig a fejét. Aztán, hogy csak
2149    X|                 egyszerre megnedve­sedtek a szemei a könyektől:~ ~-
2150    X|                  megnedve­sedtek a szemei a könyektől:~ ~- Szegény,
2151    X|              fájdalmat érezhetett, amikor a levelemet elolvasta... Rosszul
2152    X|                  komoly baja is származik a dologból. Oh Istenem, ha
2153    X|                napom többé az életben, ha a drága, egyetlen apámat valami
2154    X|                 apámat valami baj érné.~ ~A színész részvéttel fogta
2155    X|              színész részvéttel fogta meg a leány kezét, aztán halkan
2156    X|                 kezét, aztán halkan súgta a fülébe:~ ~- Lássa, lássa, -
2157    X|                 én vagyok az oka... Maga, a bolondos kis lány, nem tehet
2158    X|                 nem tehet róla, de nekem, a vén csacsinak, igazán kellett
2159    X|             fordította könyes pillantását a színész felé, aki komoly
2160    X|                     Most még senki se tud a dolog felől, most még nem
2161    X|                  nem kompromittálta magát a világ előtt... Gondoljon
2162    X|                öreg és jó embert ment meg a fájdalomtól és a kétségbeeséstől...~ ~
2163    X|                 ment meg a fájdalomtól és a kétségbeeséstől...~ ~A lány
2164    X|                 és a kétségbeeséstől...~ ~A lány szó nélkül hallgatta
2165    X|                szó nélkül hallgatta végig a színész szavait, aztán szomorúan
2166    X|                  aztán szomorúan megrázta a fejét.~ ~- Látszik, hogy
2167    X|                 megbántam, amit tettem... A szívem talán megszakad fájdalmában,
2168    X|                   volnék képes arra, hogy a szerelemről lemondjak...
2169    X|           szerelemről lemondjak... Jőjjön a halál, vagy a boldogság, -
2170    X|                      Jőjjön a halál, vagy a boldogság, - most már mindegy:
2171    X|                mindegy: örökre elvetettem a kockát...~ ~Elérzékenyülve
2172    X|                     Elérzékenyülve nézett a színészre, aki még mindig
2173    X|                   aki még mindig tünődve, a lelkifurdalás bizonytalanságával
2174    X|                   bizonytalanságával állt a homályos előszobában. De
2175    X|                  csakhamar elmúlt, amikor a lány mo­solyogva tette a
2176    X|                  a lány mo­solyogva tette a vállára a kezét s egy hü,
2177    X|               mo­solyogva tette a vállára a kezét s egy hü, bájos kis
2178    X|                pedig, egy-kettő, vesse le a télikabátját, mert itt az
2179    X|                 Még csak az kellene, hogy a drága, jó leves kihüljön...
2180    X|           kihüljön... Remélem, ízleni fog a lakoma, ha megtudja, hogy
2181    X|                megtudja, hogy én kevertem a rántást, még pedig oly buzgósággal
2182    X|               hogy még mostan is fáj tőle a jobbkarom...~ ~Kacérul a
2183    X|                  a jobbkarom...~ ~Kacérul a Lászlóffy karjába kapaszkodott,
2184   XI|                  csöngetés hallatszott, s a gazd­asszony jelentette,
2185   XI|                    koros úr akar beszélni a fiatal nagyságával.~ ~-
2186   XI|               Goldschmied van itt, s hogy a nagysága már bizonyosan
2187   XI|             nagysága már bizonyosan tudja a többit...~ ~- Istenem, ez
2188   XI|                 föl Ella kissé ijedten. - A Közgazdasági Bank titkárja,
2189   XI|             hagyjam? - szólott Lászlóffy, a helyéről fölkelve.~ ~- Oh
2190   XI|                Nincs most már olyan dolog a világon, amit maga előtt
2191   XI|                  volt illetődve, hogy még a házigazdának dukáló bemutatkozásról
2192   XI|       megfeledkezett. Ella előtt azonban, a szemét lesütve, meghajolt
2193   XI|            sóhajtás után így szólott:~ ~- A méltóságos úr megbízásából
2194   XI|                 megbízásából jöttem, hogy a szükséges elintéznivalókkal
2195   XI|            utasítása folytán leszek bátor a következő előterjesztéseket
2196   XI|                  hogy leüljön nálunk?~ ~- A kisasszony anyai öröksége, -
2197   XI|                Goldschmied, anélkül, hogy a közbeszólásra reflektálna, -
2198   XI|                kétszázezer forint, vagyis a kamatokkal együtt jóval
2199   XI|              együtt jóval több. Azonfelül a méltóságos úr a preliminált
2200   XI|                 Azonfelül a méltóságos úr a preliminált hozományt is
2201   XI|                   is ki fogja fizetni, ha a kisasszony vagy törvényes
2202   XI|                  meghatalmazottja előttem a hiteles esketési bizonyítványt
2203   XI|               bizonyítványt felmutatja... A hozomány szintén kétszázezer
2204   XI|                 szótlanul hallgatta végig a hivatalos előterjesztést,
2205   XI|           hivatalos előterjesztést, aztán a szempillája alatt hirtelen
2206   XI|               akar... látni engem?...~ ~- A méltóságos úr, orvosai tanácsára,
2207   XI|           tanácsára, még ma este elutazik a Riviérára... Nem is jön
2208   XI|             alaposan kipihenje magát...~ ~A lány felugrott a helyéből
2209   XI|               magát...~ ~A lány felugrott a helyéből és most már omló
2210   XI|                milyen nehezére esik, hogy a sírást elfojtsa, - aztán
2211   XI|                     Ne fáradjon oda, mert a méltóságos úr úgy se fogadná...
2212   XI|                  úr úgy se fogadná... Még a cselédségnek is meg van
2213   XI|                   is meg van tiltva, hogy a kisasszonyt bejelentse...~ ~
2214   XI|                Ella szótlanul hajtotta le a fejét, - látszott rajta,
2215   XI|                  végtelenül szenved. Maga a vén ember is megsajnálta
2216   XI|             akinél jobban senki se ismeri a méltóságos úr aranyszívét...~ ~
2217   XI|                 úr aranyszívét...~ ~Mikor a követ nagy hajlongások után
2218   XI|              hajlongások után eltávozott, a leány ráborult a színész
2219   XI|              eltávozott, a leány ráborult a színész vállára és könyek­ben
2220   XI|                   ha azt nem akarja, hogy a világ legboldogtalanabb
2221   XI|                föld kerekségén: az atyám, a testvérem, a drága uram...
2222   XI|                    az atyám, a testvérem, a drága uram... Magára van
2223   XI|                  uram... Magára van bízva a sorsom, a jövendőbeli életem...~ ~
2224   XI|                Magára van bízva a sorsom, a jövendőbeli életem...~ ~
2225   XI|                   jövendőbeli életem...~ ~A színész ég felé emelte a
2226   XI|                  A színész ég felé emelte a pillantását s maga is meghatottan
2227   XI|                  áldozatot, hogy az édes, a ragyogó fiatalságát nékem
2228  XII|                      Az esküvő híre - bár a szertartás abszolut csöndben
2229  XII|                  Cauders Elláról beszélt. A zsúrokon való részvétel
2230  XII|          arányokat öltött, amennyiben még a köszvényesek, az influenzások
2231  XII|                   maradtak otthon, nehogy a pletyka legfrissebb részleteit
2232  XII|                   részleteit elmulasszák. A leányok, akiknek sokkal
2233  XII|                akiknek sokkal kisebb volt a hozományuk, mint az Elláé,
2234  XII|                   hitte volna, hogy ebben a csöndes kis lányban ilyen
2235  XII|                  valahol délen tudta meg, a cannesi tengerparton, ahová
2236  XII|               cannesi tengerparton, ahová a botrány elől elutazott.
2237  XII|                  Viszonválasza csak ebből a pár szóból állott:~ ~- A
2238  XII|                  a pár szóból állott:~ ~- A kisasszony minden járandóságát
2239  XII|              nyolc óra tájban, éppen csak a legszükségesebb tanuk jelenlétében.
2240  XII|              Ellának is, Lászlóffynak is, a színház két-két tagja asszisztált,
2241  XII|                   meghatottan jöttek ki - a lépcsőfeljárónál egy cilinderes,
2242  XII|               útjukba. Rábai doktor volt, a híres krakéler orvos, aki
2243  XII|               melegen, bizalmasan sietett a zavarban közelgő új házasok
2244  XII|               hogy én legyek az első, aki a házasságához gratulál...
2245  XII|               sohase imponált nekem semmi a világon, mert ugyan mi lehet
2246  XII|              embert hidegen ne hagyna?... A nagy tudósok? Azok esetleg
2247  XII|                nagy tudósok? Azok esetleg a hülyék intézetében töltenék
2248  XII|                  töltenék az idejüket, ha a szeszélyes anyatermészet,
2249  XII|           kilogrammnyi agyvelővel... Vagy a bátorság? Én, aki magam
2250  XII|                azt mondom kegyednek, hogy a nagy bátorság nem egyéb,
2251  XII|                 akarata van... Ezt ugyan, a Harmincad-utcától a Margithídig
2252  XII|                ugyan, a Harmincad-utcától a Margithídig senki se csinálja
2253  XII|                Oly őszinte lelkesedéssel, a maliciának annyira minden
2254  XII|                   nélkül mondta ezt, hogy a fiatal asszony hálásan nyújtotta
2255  XII|                  hálásan nyújtotta feléje a kezét. És Lászlóffy is elérzékenyülve
2256  XII|               Rábai doktor lekísérte őket a kocsiig, s ott mégegyszer
2257  XII|              indulunk, pont nyolc órakor, a déli vaspályától.~ ~- És
2258  XII|                  kövesse, tartsuk hát meg a nászlakomát a pályaudvarban.
2259  XII|             tartsuk hát meg a nászlakomát a pályaudvarban. Majd én telefonálok,
2260  XII|                   igyam egy pohár pezsgőt a fiatal asszony egészségére...~ ~
2261  XII|         Lászlóffyé­kat: Rábai doktor, aki a kezében egy malomkőnagyságu
2262  XII|                   bokrétát tartott. Mikor a pironkodó menyecske a kocsiról
2263  XII|               Mikor a pironkodó menyecske a kocsiról leszállt, a krakéler-orvos
2264  XII|            menyecske a kocsiról leszállt, a krakéler-orvos szertartásosan
2265  XII|               szertartásosan meghajolt, s a névnapot köszön­tő gyermek
2266  XII|        szögletességével így szólott:~ ~Ez a virág azt jelentse:~ Legyen
2267  XII|                  jelentse:~ Legyen társuk a szerencse,~ S éltüket, ha
2268  XII|               Lengje be víg napsugár.~ Ki a főkötőt viseli,~ Legyen
2269  XII|            főkötőt viseli,~ Legyen boldog a kis Elli,~ S tegye Önt is
2270  XII|                 művész, vivát, hurrá!~ ~- A vers rossz, de a kívánság
2271  XII|               hurrá!~ ~- A vers rossz, de a kívánság őszinte, - tette
2272  XII|           kívánság őszinte, - tette hozzá a doktor naiv izgalommal. -
2273  XII|                  jelentem, tálalva van!~ ~A vacsora csakugyan kitünő
2274  XII|            vacsora csakugyan kitünő volt, a hangulat pompás, s Ella
2275  XII|                borzongással itta ki félig a pezsgős poharát. Mikor koccintottak,
2276  XII|               ünnepiesen így szólott:~ ~- A jó Isten tegye oly boldoggá,
2277  XII|                  Nagyot nevettek, de most a kapus hangosan jelentette,
2278  XII|                 hangosan jelentette, hogy a trieszti gyorsvonat indulásra
2279  XII|                 áll. Rábai elkisérte őket a kupé ajtajáig, mégegyszer
2280  XII|                búcsut intett nekik, aztán a vonat hangos robogással
2281  XII|                   üveges pályaházból...~ ~A doktor egy pillanatig megállott
2282  XII|                   pillanatig megállott és a vonat után nézett... A sötétvörös
2283  XII|                 és a vonat után nézett... A sötétvörös lámpák mindjobban
2284  XII|                lámpák mindjobban eltüntek a fekete éjszakában, mely
2285  XII|                   bizalmasan ölelte körül a puha fészket, a szerelmes
2286  XII|              ölelte körül a puha fészket, a szerelmes pár első, még
2287 XIII|                 XIII.~ ~Színhely: Nápoly, a hipereleganciával berendezett
2288 XIII|                 berendezett angol fogadó, a Posilippóra vezető út mentén.
2289 XIII|                  mentén. Délelőtt 11 óra. A hotel üvegfödele alatt a
2290 XIII|                  A hotel üvegfödele alatt a Cookék kényelmes fogata
2291 XIII|               művészies mennyezete alatt, a hófehér asztalnál érdekes
2292 XIII|                 aki szégyenkezve keni föl a vajat a kalácsra, s egy
2293 XIII|             szégyenkezve keni föl a vajat a kalácsra, s egy bársonyruhás,
2294 XIII|                    meggondolva kavargatja a teáját.~ ~Az asszony (akiben
2295 XIII|              Vajat nem parancsol, édes?~ ~A férfi (Magyarország első
2296 XIII|                  udvariasan): Nem, cicám, a vaj nekem kora reggel nem
2297 XIII|            előkelő szállodákban mindenütt a francia konyha szerint főznek,
2298 XIII|                Nem hiába, hogy itt szinte a levegőnek is olajíze van,
2299 XIII|                   olajos halacskáknak még a látásuk­tól is rosszul leszek...~ ~
2300 XIII|          előzékenyen húzza el az ura elől a halas tálat): Én nem tudom,
2301 XIII|                   nem tudom, de nekem még a kavicskő se árt... Sohase
2302 XIII|                   hazulról eljöttünk...~ ~A férfi: Látszik is: csupa
2303 XIII|              Tetszem magának egy kissé?~ ~A férfi (szemrehányólag):
2304 XIII|              pillantá­sokat vet az urára. A férfi csak az üres teáját
2305 XIII|          néhányszor olyanformán hunyja be a szemét, mintha valami súlyos
2306 XIII|               Nincs valami baja drágám?~ ~A férfi (tiltakozva): Nekem?
2307 XIII|                   egészséges vagyok, mint a makk. (Hirtelen elsápad,
2308 XIII|             elsápad, megdöbbenve hátradől a székén, aztán csönget a
2309 XIII|                   a székén, aztán csönget a pincérnek.)~ ~Az asszony:
2310 XIII|                   Istenem, rosszul van?~ ~A férfi: Dehogy. Egy kissé
2311 XIII|                 semmi jelentősége. Olykor a színpadon is elfog, amikor
2312 XIII|                hogy puszta idegesség...~ ~A pincér (szolgálatkészen
2313 XIII|               megjelenik az asztalnál).~ ~A férfi: Hozzon csak gyorsan
2314 XIII|                   talán jó, ha fölmennénk a szobába? Egy kicsit lepihen,
2315 XIII|               bizonyosan jobban lesz...~ ~A férfi (gyorsan fölhajtja
2316 XIII|                  férfi (gyorsan fölhajtja a cognacot): Oh dehogy, már
2317 XIII|               hogy az éjjel meghültem, az a baj; sokáig csatangoltunk
2318 XIII|                 baj; sokáig csatangoltunk a tengerparton, ahol meglehetősen
2319 XIII|                   meglehetősen friss volt a levegő. Az ilyen éjjeli
2320 XIII|                örömet szerzek magának, ha a holdfényben sziporkázó vizet
2321 XIII|                   reggelig nem hunytam be a szememet, mert az ablakon
2322 XIII|             ezüstös víztükröt néztem...~ ~A férfi: Oh magam se fogom
2323 XIII|                  se fogom elfelejteni azt a képet... Sírni tudnék, ha
2324 XIII|                   magával együtt járhatok a holdvilágos tengerparton...
2325 XIII|              átkom, hogy roppantul kényes a szervezetem; a legkisebb
2326 XIII|           roppantul kényes a szervezetem; a legkisebb szabálytalanság,
2327 XIII|                   szabálytalanság, s kész a nátha, meg az influenza...
2328 XIII|                 nem csalódom, most is itt a hiba; a derekam fáj, sőt
2329 XIII|             csalódom, most is itt a hiba; a derekam fáj, sőt úgy tetszik,
2330 XIII|                    Tapintsd csak meg édes a homlokomat, hogy forró-e?~ ~
2331 XIII|                  Az asszony (megsimogatja a férfi homlokát. Bizonytalanul):
2332 XIII|                  ha orvost hivatnánk...~ ~A férfi (nevetve): Orvost, -
2333 XIII|              bajnak, biztosítom róla...~ ~A pincér: Bocsánat, a kocsis
2334 XIII|                       A pincér: Bocsánat, a kocsis kérdezteti, hogy
2335 XIII|                    ha itthon maradnánk?~ ~A férfi: Oh persze, ma, amikor
2336 XIII|             Pompejit akarjuk megnézni... (A pincérhez.) Mondja, hogy
2337 XIII|                  Lacrima Christi-t, aztán a cókmókjukat fölszedve, a
2338 XIII|                  a cókmókjukat fölszedve, a batárba szállnak. A kocsi
2339 XIII|            fölszedve, a batárba szállnak. A kocsi megindul. A férfi
2340 XIII|               szállnak. A kocsi megindul. A férfi előbb cigarettára
2341 XIII|               gyujt, de csakhamar eldobja a cigarettát. Aztán az úti
2342 XIII|                 az úti szőnyeget gondosan a maga és a felesége térdére
2343 XIII|              szőnyeget gondosan a maga és a felesége térdére teríti.
2344 XIII|            gyöngéden): Egészen jól van?~ ~A férfi: Már semmi bajom...~ ~
2345 XIII|               férfi: Már semmi bajom...~ ~A fogat lassu trappban döcög
2346 XIII|                Mindketten elhallgatnak és a vidéket nézik. Gyönyörü,
2347 XIII|                  napsugaras délelőtt van; a tenger csak úgy ragyog a
2348 XIII|                  a tenger csak úgy ragyog a verőfényben. Az asszonyt
2349 XIII|          pillanatban ijedten visszahőköl: a férfi kimerülve dől hátra
2350 XIII|                 férfi kimerülve dől hátra a kocsi párnájára s lassan,
2351 XIII|          Egyszerre valami hidegség fut át a hátán: úgy érzi, mintha
2352 XIII|               kimerült, öreg ember... Még a pillantása is más, mint
2353 XIII|                 tegnap, tegnapelőtt, vagy a mult héten... A kicsi asszony
2354 XIII|         tegnapelőtt, vagy a mult héten... A kicsi asszony megdöbbenve
2355 XIII|                  jósággal és részvéttel: „A bájos, a kényeztetett, a
2356 XIII|                  és részvéttel: „A bájos, a kényeztetett, a bohókás
2357 XIII|                  A bájos, a kényeztetett, a bohókás Cauders Ella van-e
2358 XIII|                száz mértföldnyire apától, a bolondos fiúktól, a nádor-utcai
2359 XIII|               apától, a bolondos fiúktól, a nádor-utcai leányszobától?...”
2360 XIII|              leányszobától?...” És mintha a jövő titokzatos kárpitjai
2361 XIII|               megsejti, ami történni fog: a botrányt, a szégyent, vagy
2362 XIII|                 történni fog: a botrányt, a szégyent, vagy az alattomos
2363 XIII|                szemernyi boldog­sághoz... A fiatal asszony sírni szeretne
2364 XIII|                 szeretne és nem tud... De a szíve azért mondhatatlan
2365 XIII|              hüvös szél kerekednék, amely a mesék, az álmok regényes
2366 XIII|              melyen át regénynek látszott a köznapi élet, boldogságnak
2367 XIII|                köznapi élet, boldogságnak a naiv álom, s büszke gályának
2368 XIII|                   álom, s büszke gályának a tépett hajó, melynek árbocait