Rész

 1   IV|         hiszen leányzsurjaik hány édes órájának volt a tárgya ez
 2   IV|       Lászlóffyt egyszerre valami édes mámor fogta el, az öregedő
 3   IV|           megőrizte fiatalkorának édes és költői szomjúságát. Arca
 4   IV|          volt benne, hogy ezek az édes teremtések most nem az ötven­három
 5   IV|       izgató, oly mondhatat­lanul édes volt, hogy egyszerre megdobogott
 6   IV|          csacsi pirulva bujjék az édes mamája szoknyája mellé.
 7   IV|         megdobbant: oly ingerlően édes volt a sejtelem, hogy ez
 8   IV|       hátbaütötte.~ ~- Ne bomolj, édes öregem, hanem adj elő valami
 9   IV|        hogy valami mondhatatlanul édes fájdalom költözik a szívébe,
10   IV|               Csak nem sírt, maga édes kis bolond?~ ~- Oh - válaszolta
11   IV|          a társaságba. Mert maga, édes művészem, nem közönséges
12    V|         Csak nem képzeli, hogy az édes apja egy vén komédiáshoz
13    V|          kiválasztottam...~ ~- De édes kicsikém - súgta Lászlóffy
14    V| lehetetlenséggel határos: hogy az édes apja igent mondana, hogy
15    V|    visszaél. De Ella, miközben az édes apjába karolt, komolyan
16    V|           csókolta összevissza az édes apját.~ ~- Én most magukra
17    V|           embernek ajándékozza.~ ~Édes kicsikém, maga még sokkal
18    V|       szerelem boldog ujjongását, édes boldogtalanságát átérezze.
19    V| idegrendszeremet fölborzolná...~ ~Édes kicsike Ellym, kérve kérem:
20    V|         megdöbbenve.~ ~- Mit? Azt édes mrs. Black, hogy utána utazom
21    V|     szólott:~ ~- Ki más, mint ön, édes, aranyos, drága, mrs. Black-em...
22    V|      ellenére sírva fakadna. Ella édes meghatottsággal nézett rá,
23    V|      azért tettem, mert a szegény édes apját sajnálom... Van-e
24    V|       banditánál, ha az egyetlen, édes, jó kis leányát szívtelenül
25    V|       rajongással susogta:~ ~- Oh édes, édes, milyen boldog vagyok!~ ~
26    V| rajongással susogta:~ ~- Oh édes, édes, milyen boldog vagyok!~ ~
27    V|           Micsoda?~ ~- Hogy maga, édes mrs Black, feküdjék le,
28    V|        gügyögte:~ ~- Hát magának, édes, jó mrs. Black, még egy
29    V|     egymásra.~ ~- Álmodjék rólam, édes! - suttogta a hány.~ ~-
30    V|    némiképp elpalástolja.~ ~- Az, édes mester, hogy minden ember
31  VII|     mindaz, ami történt vele, egy édes, ragyogó álom, amelyből
32   IX|        közelebb lépett hozzá.~ ~- Édes kis bolondom, - mondta meghatva, -
33   IX|   csordultig van a szívem, amikor édes gyermekpillantását magam
34   XI|         azt az áldozatot, hogy az édes, a ragyogó fiatalságát nékem
35 XIII|   ismerünk): Vajat nem parancsol, édes?~ ~A férfi (Magyarország
36 XIII|     sziporkázó vizet látja... Oly édes, oly gyönyörü volt minden,
37 XIII|        volna... Tapintsd csak meg édes a homlokomat, hogy forró-e?~ ~