Rész

 1   II|          mondta magát. Nem hazudott, ő csakugyan úgy érezte, hogy
 2  III|            de a Cauders poziciójával ő is tisztában volt, mint
 3  III|           neki. Pedig ha valaki, hát ő tudta élvezni a szép lakást,
 4  III|          ilyen íróasztalról álmodott ő is, - semmi csecse­becse,
 5  III|        rágyújtott egy szivarra, - az ő gégéje megtűrte valahogy
 6   IV|       gyermekes hízelgéssel kacagtak ő excellenciája egyszerü ötletein.
 7   IV|              gavallérokra, akiket az ő alakjában ismertek meg,
 8   IV|         főpincérnek a kávé árával, s ő kért kölcsön öt forintot
 9   IV|     Lászlóffy megütődve.~ ~- Nemcsak ő akarja, de az egész társaság...
10    V|            gondolata láthatólag csak ő körülötte forgott. A félszázad
11    V|            hogy ez lenne a vége, azt ő éppen oly jól tudja, mint
12    V|               hogy ki lesz a férjem, ő se fog beleszólani... Ha
13    V|           érzelmeibe?... Azért, mert ő esetleg szimpátikusnak és
14    V|             élni, hanem én, s így az ő ízlése ebben a kérdésben
15    V|         elismerést, a maga ajkairól, ő bizonyosan többre becsülné
16    V|            kis leány boldogan nézte, ő mámorosan ezt gondolta magában:~ ~-
17    V|         venni, - meglátja majd, hogy ő se tartja ezt olyan különösnek,
18    V|            is nagyobb annál, semhogy ő reá gondoljon... Ha ellenben
19    V|           kisasszonya címét, majd az ő nevére megírom, hogy mi
20    V|               az aranyos lelkéért az ő saját fiatalságát, lelkét,
21    V|            zokogását végignézze, hát ő is csakhamar sírva fakadt,
22    V|          vele... Majd meglátja, hogy ő lesz az első ember, akit
23    V|             szenvedélye, hogy szinte ő is képtelen volt minden
24   VI|             lesz, vegye tudomásul... Ő, ha jónak látja, bocsánatot
25   VI| önfeláldozásáról...~ ~- A párbajt is ő mondta el? - kérdezte Lászlóffy,
26   VI|              a bankom cégvezetője... Ő mesélte el, amikor az ebédutáni
27   VI|          folytatta:~ ~- Most nemcsak ő szeret engem, de én is őt...
28  VII|       történt a kis leánnyal, amióta ő a nádor-utcai palotának
29 VIII|          Mayer Lászlót bemutassam... Ő csak reggel jött föl, s
30 VIII|           nem tette melankóli­kussá: ő volt az első, aki poharát
31 VIII|      művészeti és politikai ügyeket, ő mindegyre a szerényen üldögélő,
32 VIII|             hálásan meghajolt, aztán ő is megszorította a fiatal
33   IX|         boldogabb leszek, mint ahogy ő gondolta, meg fogja bocsátani,
34   XI|     elintéznivalókkal végezzek... Az ő utasítása folytán leszek
35   XI|           annak az ideje is, hogy az ő drága kedvencének megbocsát...
36 XIII|        különös ez: az oldalán nem az ő Lászlóffyja ül, hanem egy