Rész

 1    I|     ismeri... Még most is remegek arra a gondolatra, ha apa megtudná,
 2    I|      könnyes szemmel susogta:~ ~- Arra kérem, hogy mentsen meg,
 3    I|       hiszen ez a rózsás arcocska arra való hogy a boldogságtól
 4    I|        álmot, s várjon türelmesen arra a daliás legényre, aki csak
 5  III|           végre is rászánta magát arra, hogy helyzetének megfelelő
 6  III|                És most térjünk át arra, amiért a drága idejét elraboltam...
 7  III| bárányhimlőbe is. Ezért gondoltam arra, hogy ilyen fiatalon férjhez
 8  III|  elkövessen?... Ha meg nem teszi, arra is képes, hogy a Dunának
 9   IV|         de mindig óvatosan ügyelt arra, hogy ez a passziója ne
10   IV|           az erejét akkor, amidőn arra vállalkozott, hogy a fiatal
11    V|                Miről van szó?~ ~- Arra kérem, hogy keresse föl
12    V|          talál valakit, hát engem arra kényszeríthetne, hogy húsz-harminc-negyven
13    V|  koplaltattak, mert hiába akartak arra kényszeríteni, hogy bocsánatot
14    V|        hirtelen föllobbanás ez, - arra, higyje meg, nem lennék
15    V|       ezután utolsó percemig csak arra fogok gondolni, amit az
16    V|  kötelességem az őszinteség. Csak arra kérem, hogy ne ítéljen el, -
17    V|         le ezt! - nem képes többé arra, hogy a szerelem boldog
18    V|          boldog embert, aki méltó arra, hogy az életét neki szentelje,
19    V|          is nevetve gondol vissza arra a bolondos kisleányra, aki
20    V|         ma este. De ha számítanék arra, hogy ma a gráci színházban
21    V|      semmi másban nem bíznám, hát arra is fogadni mernék, hogy
22    V|         is föl mertem volna tenni arra, hogy még ma este találkozunk
23    V|       lesz baj...~ ~Mind a ketten arra a pontra néztek, amelyiken
24    V|  hazudhatik, de a szeme nem képes arra, hogy hazudjék... Látom,
25    V|               Már most is remegek arra a gondolatra, hogy holnap,
26    V|        csak inkább maga vigyázzon arra, hogy szokása szerint ne
27    V|       csakugyan rászánták magukat arra, hogy elválnak, de előbb
28   VI|     állapotában ágyba feküdjék, s arra a szörnyü­ségre is elszánta
29   VI|       Rábai doktort.~ ~- Én kérem arra, hogy bocsásson meg s ne
30   VI|        óhajtás?... Egy pillanatig arra gondolt, hogy szó nélkül
31   VI|           teám miatt nem szorulok arra, hogy alávaló és jellemtelen
32  VII|          tósztokat, hanem folyton arra az üres páholyra gondolt,
33 VIII|      csinos bajusza elegendő volt arra, hogy még az emlékemet is
34    X|          világ előtt... Gondoljon arra, hogy egy öreg és jó embert
35    X|           apámért se volnék képes arra, hogy a szerelemről lemondjak...
36 XIII|         képet... Sírni tudnék, ha arra gondolok, hogy magával együtt