Rész

 1    I|               A nagy ember bámulva nézett különös látogatójára, s
 2  III|           színész gourmand módjára nézett körül: ez a fészek csakugyan
 3  III|          ivott. Cauders mosolyogva nézett rá:~ ~- Mit szól hozzá?~ ~-
 4  III|                Cauders töprenkedve nézett maga elé, aztán hálásan
 5   IV|           egy pillanatig a szemébe nézett a kis leánynak, aki udvariasan
 6   IV|  kisasszony pedig büszke mosollyal nézett körül az udvarlóin. Őt ugyan
 7   IV|      megilletődve, majdnem ijedten nézett maga elé, s talán a fogadalma
 8   IV|            s mosolyogva, gyöngéden nézett a kis leányra... Aztán jóizüen
 9    V|         idekerül, ugyancsak nagyot nézett volna, amikor az elegáns
10    V|            A színész elgondolkodva nézett maga elé, aztán hirtelen
11    V|      széles kalapja alól kipirulva nézett farkas­szemet vele. Amikor
12    V|       kifejezhetetlen boldogsággal nézett a leányra, akinek minden
13    V|         Cauders apai gyöngédséggel nézett rá.~ ~- Beszéljen, boldog
14    V|           utat...~ ~Szinte remegve nézett a házigazdája szemébe, mint
15    V|          tőlem...~ ~Cauders sokáig nézett a szivarja füstjébe, majd
16    V| utolérhetetlen.~ ~Ella csudálkozva nézett az édesapjára, míg Lászlóffy,
17    V|            a házigazda gyujtó után nézett, hogy a vendég az utiszivarját
18    V|           A kis leány kétségbeesve nézett maga elé, aztán egyszerre
19    V|       siheder előtt, aki megriadva nézett az elő­kelő úri kisasszonyra.~ ~-
20    V|            orrára kötni...~ ~Mohón nézett az aranyra, melyet az úri
21    V|         majdnem férfias energiával nézett az angol nőre. És elszántan
22    V|     sorokat. Aztán vérvörös arccal nézett körül a színházban, s csakhamar
23    V|          Ella édes meghatottsággal nézett rá, s pár pillanatig elérzékenyülve
24    V|        darabig szó nélkül maga elé nézett, aztán egyszerre kitört
25    V|                Lászlóffy szomorúan nézett a leányra, s halkan folytatta:~ ~-
26    V|               Mrs. Black szomorúan nézett a növendékére s keserves
27   VI|           hódolatát, s csodálkozva nézett a szép, fiatal leányokra,
28   VI|         hölgyek bókjait s idegenül nézett a primásra, aki hajlongva
29   VI|        doktor jóindulatu mosollyal nézett a színész szemébe, aztán
30   VI|        egyedül maradtak, - hálásan nézett a színész szemébe.~ ~- Hogyan
31  VII|  premiérjén.~ ~Lászlóffy fürkészve nézett a lelkesülő doktor szemébe,
32   IX|      elsőosztályu jegyet... Nagyot nézett, de mivel a nénimet ismeri,
33    X|         kockát...~ ~Elérzékenyülve nézett a színészre, aki még mindig
34  XII|       koccintottak, Rábai komolyan nézett az asszonyka szemébe, s
35  XII|          megállott és a vonat után nézett... A sötétvörös lámpák mindjobban