Rész

 1  III|             megszorította a színész kezét.~ ~- Köszönöm, hogy személyesen
 2   IV|           nélkül nyujtotta feléje a kezét.~ ~- No, hát ki tartotta
 3   IV|        évvel fiatalabb kis teremtés kezét! A színész megilletődve,
 4   IV|          mosollyal nyujtotta neki a kezét:~ ~- Bravo, mindig hallottam,
 5    V|           nélkül nyujtotta feléje a kezét.~ ~- Csodálkozik úgy-e,
 6    V|      gondolja ezt igazán? Én a maga kezét, - őrültség! Ha nem is beszélek
 7    V|             A leány megszorította a kezét és bátran folytatta:~ ~-
 8    V|           aztán szomoruan, miközben kezét a könyező színész vállára
 9    V|       Cauders meghatottan nyujtotta kezét a színésznek és hálásan
10    V|         Ella megragadta az angol nő kezét, arcát elöntötte a fejébe
11    V|  szorongatta meg az öreg asszonyság kezét, aztán felelet nélkül ott
12    V|        szemmel bámult a szin­padra, kezét félig a levegőben tartva,
13    V|           megszorította az angol nő kezét.~ ~- Ne féljen, mrs. Black,
14    V|        mosollyal nyujtotta feléje a kezét.~ ~- Elsőbb is: Isten hozta
15    V|           megszorította a Lászlóffy kezét s csillogó szemmel súgta:~ ~-
16    V|    érzékenyen megszorították egymás kezét, miközben mrs. Black türelmetlenül
17    V|            megszorították az egymás kezét, aztán - huszonnégy hosszu
18   VI|      Lászlóffy meghatva nyujtotta a kezét, aztán elérzékenyülten magához
19   VI|      szégyen, ha valakitől a leánya kezét megkérik... Ha tetszik neki,
20   VI|       Hatalmasan megrázta a színész kezét, az inassal széket hozatott
21   VI|             megszorította a színész kezét s meghatva folytatta:~ ~-
22   VI| tizennyolcéves milliomos kisasszony kezét kéri: nem tiszta őrültség-e
23  VII|          megindultan szorongatták a kezét, de Lászlóffy csak bágyadtan
24 VIII|             s Lászlóffy búcsuzóul a kezét nyujtotta, a doktor fejbólintva
25 VIII|             történnék - higgadtan a kezét nyujtotta az idegen fiatal
26 VIII|          szorongatta a Mayer László kezét, de csakhamar visszatért
27 VIII|          ötször-hatszor a Lászlóffy kezét.~ ~- Végtelenül boldog vagyok,
28 VIII|        megszorította a fiatal ember kezét.~ ~- Nagyon örülök, hogy
29   IX|  könybenúszó égő arcocskáját, forró kezét a magáéba szorította, aztán
30   IX|      kétségbeesve kulcsolta össze a kezét, míg a homlokán kiütött
31    X|        részvéttel fogta meg a leány kezét, aztán halkan súgta a fülébe:~ ~-
32    X|       mo­solyogva tette a vállára a kezét s egy hü, bájos kis feleség
33  XII|          hálásan nyújtotta feléje a kezét. És Lászlóffy is elérzékenyülve
34  XII|    mégegyszer megrázta mindkettejük kezét. S aztán, mielőtt az ajtó
35 XIII|           meg­szorítja az asszonyka kezét.~ ~Az asszony (gyöngéden):