Rész

 1    I|         egymással. De most: Isten vele...~ ~Kezet nyujtott a vendégének,
 2  III|            Azóta is ezer baj volt vele, ha valamit komolyan a fejébe
 3   IV|       igazán nagy örömet szerzett vele. Jöjjön, hadd mutassam be
 4   IV|         hogy milyen örömet szerez vele, hát bizonyosan megtenné.~ ~
 5   IV|          Én még akkor találkoztam vele, mikor a Shakespeare-szerepek
 6   IV|        maga se tudta, mi történik vele; csak azt érezte, hogy valami
 7    V|    kipirulva nézett farkas­szemet vele. Amikor pillantásuk találkozott,
 8    V|         semmi olyasmi nem történt vele, amit már tegnap is ne tudott
 9    V|         utálok?... Nem az apa fog vele élni, hanem én, s így az
10    V|      cserébe magácskának.~ ~Isten vele, sírja ki magát és ne gondoljon
11    V|     szívvel olvassa el...~ ~Isten vele, utoljára. Isten vele!~ ~
12    V|       Isten vele, utoljára. Isten vele!~ ~Lászlóffy.~ ~Az angol
13    V|            belenyugszom hát, hogy vele utazom, nehogy valami ostobaságot
14    V|          est folyamán találkozunk vele... Majd meglátja, hogy ő
15    V|         apa megjönne, tudathatják vele, hogy mrs Black-kel Szent-Gelemérre
16    V|       gráci színházban találkozom vele, hát legyen meggyőződve,
17    V|           még ma este találkozunk vele...~ ~A pad szélén csakugyan
18    V|         iránt is... De most Isten vele, én elmegyek a kaszinóba,
19   VI|        sok év óta először történt vele, hogy késő éjszakáig a kávéházakat
20   VI|        babaarca mosolygott szembe vele. Lászlóffy ijedten állt
21   VI|        visszahozta... Úgy beszélt vele, mintha a saját leányáról
22   VI|          egészen tisztában vagyok vele, hogy mi az, ami a kihült
23  VII|    ezekben a napokban. Mi történt vele? Talán önmaga se tudott
24  VII|         volna mindaz, ami történt vele, egy édes, ragyogó álom,
25  VII|           a kaszinóban találkozom vele... De hogy miféle ember,
26 VIII|     doktor kocsijába, s elvitette vele magát a lakásáig, miközben
27 VIII| eseményeiről referált.~ ~- Mi van vele?~ ~- Nem tudja?... No, akkor
28 VIII|          rémületesen forogni kezd vele, de azért látszólag nyugodtan
29 VIII|         különös álom incselkednék vele, bágyadtan így szólott magában:~ ~-
30   IX|             De így kénytelen lesz vele, bárhogyan is fölizgatja
31    X|      érzem, hogy boldog is leszek vele. Óh szegény apám, nyugodj
32    X|       várakozzék, hanem beszéljen vele...~ ~Mikor a hordár elment,
33   XI|   fölkereshetem... Beszélnem kell vele, beszélnem minden­áron,