Rész

 1  III|              hogy önnek izlik, mert tudom, hogy egész a japán határszélig
 2  III|             vett. Én, fájdalom, jól tudom, hogy nagyobb a baj, mint
 3   IV|          szólott a barátnőihez:~ ~- Tudom, hogy rosszakat mondanak
 4   IV|        tegyen könnyelmü igéretet... Tudom, hogy indiszkrét és tapintatlan
 5    V|             néhány gazembert, úgyis tudom, hogy nem lesz rend ebben
 6    V|       higyje meg, nem lennék képes. Tudom, hogy mit teszek és a jövőmért
 7    V|      magukra hagyom az urakat, mert tudom, hogy egy jó szivart többre
 8    V|               Mi lesz ennek a vége? Tudom, hogy őrültség, amit beszélek
 9    V|        valami tanácsot, mert én nem tudom megtalálni a kivezető utat...~ ~
10    V|         kisasszony, hiszen magam se tudom, hogy hova ment... Csak
11    V|      megfeledkeztem... Ha én nem is tudom, van valaki, aki okvetetlen
12    V|         haragos utasra.~ ~- Stimmt, tudom, az a komédiás, vagy mi
13    V|           utazott?~ ~- Persze, hogy tudom, hiszen ostoba fajankónak
14    V|        lenni... Hiába minden, úgyis tudom, hogy csak kénytelenségből
15    V| visszahódítom magamnak. Szerencsére tudom, hogy hol van, s így huszonnégy
16    V|               Látom, hogy szeret, s tudom, hogy épp annyit gondolt
17    V|          szenvedett, mint én... Oh, tudom, - becsületes ember akart
18    V|             szokás. Kivülről is meg tudom mondani, hogy mit kaphatnak
19    V|         akkor, ha ott állok előtte, tudom, hogy füstbe megy minden
20    V|        atyjával, még ha biztosan is tudom, hogy kiteszi a szűrömet...
21    V|      szólott:~ ~- Mindennek - előre tudom - úgyis én fogom meginni
22   VI|             nő mindent elmondott... Tudom, hogy az a forgószél-kisasszony
23   VI|            leányom utazása felől... Tudom, hogy lovag módjára bosszút
24   VI|      meghatva folytatta:~ ~- Nem is tudom, mit mondjak, hogy a nemeslelkűségét
25   VI|           köze az egész dologhoz... Tudom, hogy csupán a jó szívénél
26   VI|            egy őszinte vallomást... Tudom, hogy mivel tartozom a barát­sá­gáért,
27   VI|          tartozom a barát­sá­gáért, tudom, hogy érdememen felül jó
28   VI|           elbolondít, nagyon is jól tudom, hogy nem a szerelem az,
29  VII|           azt, őszintén szólva, nem tudom... Csak annyit tudok, hogy
30    X|       vagyok Lászlóffyba és csak én tudom, csak én érzem, hogy boldog
31    X|         férfiutól.~ ~- Persze, hogy tudom.~ ~- Akkor siessen és vigye
32 XIII|         elől a halas tálat): Én nem tudom, de nekem még a kavicskő
33 XIII|       homlokát. Bizonytalanul): Nem tudom... de azt hiszem... mintha