Rész

 1    I|            fiatal hölgy van odakünn, - mondta bátortalanul. - Egy szőke,
 2    I|             elmosolyodott.~ ~- Nono, - mondta barátságosabban, - térjen
 3    I|              fauteuilba.~ ~- A nevem - mondta még kissé félénken, - Cauders
 4   II|            beszélgetés közben szivesen mondta magát, de nagy, szinte tüneményes
 5   II|         következetesen vén komédiásnak mondta magát. Nem hazudott, ő csakugyan
 6   IV|                arcot vágott.~ ~- Oh, - mondta, - talán nem is szükséges,
 7   IV|      mosolyogva, ruganyos meghajlással mondta:~ ~- Kisasszonyok, boldog
 8   IV|                a világfi biztosságával mondta:~ ~- Igazán boldog vagyok,
 9   IV|         kezével.~ ~- A miniszterelnök, mondta, na -~ ~És egy kifejező
10   IV|                     Kedves művészem, - mondta neki - szerencsétlen vagyok,
11   IV|            bohócot megpillantja... Úgy mondta el, mintha egy kicsiny társaságban
12    V|                  Ugyan ne óbégasson, - mondta mérgesen - tehetnek is azok
13    V|            pedig jégesőként káromkodva mondta, azaz markirozta végig a
14    V|             Oly őszintén, oly komolyan mondta ezt, hogy Lászlóffy behunyta
15    V|                  Tőlem kér tanácsot? - mondta aztán szomoruan, miközben
16    V|               Könnyed hangon, tréfásan mondta ezt, de látszott rajta,
17    V|             hát Lászlóffy nincs itt, - mondta suttogva az angol hölgyhöz.~ ~
18    V|                   Majdnem kétségbeesve mondta ezt, s a leány a gyönyörűség
19    V|           ebből szép kis dolog lesz, - mondta ijedten.~ ~- Miből?~ ~-
20   VI|          sértés minden szándéka nélkül mondta ezt, de Lászlóffy arcát
21   VI|             őket.~ ~- Kedves mester, - mondta Kemény Miska, - nem adnám
22   VI|                színészt.~ ~- Mester, - mondta félénken, - ha nincs kifogása
23   VI|           félretolta:~ ~- Megálljon, - mondta, a boldogságtól szinte sugárzó
24   VI| önfeláldozásáról...~ ~- A párbajt is ő mondta el? - kérdezte Lászlóffy,
25   VI|                végtelen elkeseredéssel mondta ezt, hogy Lászlóffy szinte
26  VII|                     Nagyon köszönöm, - mondta pár pillanatnyi hallgatás
27 VIII|              oly udvarias mosolygással mondta ezt, hogy Lászlóffynak elcsavarodott
28 VIII|              van...~ ~Oly nyomatékosan mondta ezt, mintha a legnagyobb
29   IX|          ebédlőbe.~ ~- Nagyságos úr, - mondta, miközben a mutatóujját
30   IX|                   Édes kis bolondom, - mondta meghatva, - hát térjen magához,
31   IX|               Oly szilárd eltökéléssel mondta ezt, hogy a színész semmit
32  XII|         annyira minden látszata nélkül mondta ezt, hogy a fiatal asszony