Rész

 1    I|     hozzám?~ ~- Azért... Azért... Oh, ne kérdezzen...~ ~Egy pillanatig
 2   IV|       kedvetlen arcot vágott.~ ~- Oh, - mondta, - talán nem is
 3   IV|       leereszkedőleg szólott:~ ~- Oh, Lászlóffy, nagyon örülök...
 4   IV|           szeparéba vetődtek.~ ~- Oh mennyit beszéltünk önről, -
 5   IV|      előre is teljesítve van.~ ~- Oh, ne tegyen könnyelmü igéretet...
 6   IV|         integetett a kezével.~ ~- Oh a híres Sárhalmi József,
 7   IV|         maga édes kis bolond?~ ~- Oh - válaszolta a leány hálásan -
 8    V|     sajátságos szavakat hall:~ ~- Oh grófnő, mennyire imádom, -
 9    V|    hangversenyekre nem járok!~ ~- Oh, az mindegy. Kellett, hogy
10    V|       kérdezte kissé kacérul.~ ~- Oh dehogy... Oly csinos itt
11    V|             Az én viselkedésem... oh, hiszen az nem számít...
12    V|      hideg és okos tudok lenni... Oh, hiszen jóformán hetek óta
13    V|      pályaudvarhoz hajtatott?~ ~- Oh igen, kisasszony, azt megmondhatom,
14    V|         podgyászhordó számát?~ ~- Oh igen, jól emlékszem, a 43-
15    V|        ráborult az öreg nőre.~ ~- Oh, mrs Black, mennyire boldogtalan
16    V|     szívvel borult a nyakába.~ ~- Oh, drága jó mrs. Black, hát
17    V| beleegyezés nélkül útra keljen... Oh, többé sohase lesz bátorságom
18    V|          mert önmagától is fél... Oh ne tagadja: a beszéde, a
19    V|        úgy szenvedett, mint én... Oh, tudom, - becsületes ember
20    V|          vége... Hogy szeretem-e? Oh, de mennyire! Úgy szeretem,
21    V|          rajongással susogta:~ ~- Oh édes, édes, milyen boldog
22    V|           föl az orrocskáját.~ ~- Oh, ez nem nekünk való hely...
23    V|           s halkan folytatta:~ ~- Oh, nem is attól tartok, hogy
24   VI|        kis fruskát meghódítson... Oh, ne higyje, hogy elbolondít,
25  VII|          jókedvüen bólintott.~ ~- Oh, az világos, hogy nem szándékosan
26  VII|           most is ott vannak?~ ~- Oh nem, Cauders már másnap
27    X|          is származik a dologból. Oh Istenem, ha én miattam megbetegednék!...
28   XI|          a helyéről fölkelve.~ ~- Oh dehogy, semmi szín alatt
29 XIII|    gyorsan fölhajtja a cognacot): Oh dehogy, már is sokkal jobban
30 XIII|    víztükröt néztem...~ ~A férfi: Oh magam se fogom elfelejteni
31 XIII|      itthon maradnánk?~ ~A férfi: Oh persze, ma, amikor Pompejit