Rész

 1    I|            s a fiatal leányt látva, egyszerre elpárol­gott a haragja,
 2    I|             a felindu­lástól, aztán egyszerre keserves sírásra fakadt.
 3   IV|          elegáns művész! Lászlóffyt egyszerre valami édes mámor fogta
 4   IV|            költői szomjúságát. Arca egyszerre más kifejezést öltött -
 5   IV|     mondhatat­lanul édes volt, hogy egyszerre megdobogott bele a szíve.
 6   IV|              de öregedő szíve mégis egyszerre megdobbant: oly ingerlően
 7   IV|     ellenére el is árulja magát, ha egyszerre csak maga Cauders nem lép
 8   IV|         kívánná...~ ~Lászlóffy arca egyszerre elkomorult.~ ~- Sajnálom,
 9   IV|     megtenné.~ ~A Lászlóffy arcáról egyszerre eltünt a harag s mosolyogva,
10   IV|  mindmostanáig öreg voltam, de most egyszerre föltámadt bennem az elnyomott
11    V|              mert az esküvőnek most egyszerre vége szakadt és az oltár
12    V|          angol fauteuilbe, de aztán egyszerre összeszedte magát. Remegve
13    V| kétségbeesve nézett maga elé, aztán egyszerre fölkiáltott:~ ~- A kocsit
14    V|             remegő ujjai között. De egyszerre csak örömmel csapott a homlokára:~ ~-
15    V|        elhagyták. Az egész közönség egyszerre megérezte, hogy kiváló genievel
16    V|    elhagyott... Száz forintot adott egyszerre, hogy az ágyneműimet a zálogházból
17    V|       nélkül maga elé nézett, aztán egyszerre kitört belőle a keserüség.~ ~-
18    V|       mélyedve hallgatott, de aztán egyszerre kitört belőle a szó:~ ~-
19    V|             félhomályban s a férfit egyszerre sejtelmes forróság járta
20    V|         kényeztetett gyermek mintha egyszerre eltünt volna s a gyönyört
21    V|        vagyunk...~ ~A színész, akit egyszerre mámoros lelkesedés fogott
22    V|          nem igaz? A mende-mondának egyszerre vége lesz, ha az eljegyzési
23   VI|      tekintett s a kövér kávés, aki egyszerre megérezte, hogy az üzlet
24   VI|             ezt, de Lászlóffy arcát egyszerre elfutotta a vér. És a jámbor
25 VIII|            úgy érezte, hogy a kocsi egyszerre rémületesen forogni kezd
26 VIII|           nem ismert. De a nyugalma egyszerre elhagyta, amikor Horovicz
27   IX|         elhalványuló művészt, aztán egyszerre kitört belőle a visszafojtott
28    X|      föl­nyitotta, ketten léptek be egyszerre: Lászlóffy és a hordár,
29    X|            maradtak az előszobában, egyszerre megnedve­sedtek a szemei
30 XIII|             Magában): Óh Istenem!~ ~Egyszerre valami hidegség fut át a
31 XIII|      kárpitjai megnyílnának előtte, egyszerre tisztán megsejti, ami történni