Rész

 1    I|            rózsás arcszínnel, nem nagyon magas, de igen graciózus
 2  III|       dolog nem lepett meg valami nagyon, hiszen huszonöt év óta
 3   IV|       szólott:~ ~- Oh, Lászlóffy, nagyon örülök... Régi ismerősöm,
 4   IV|       volt az oka, hogy általában nagyon okos embernek tartották,
 5   IV|         magányát. Mikor Lászlóffy nagyon is belemerült a diskurzusba
 6   IV|       kissé rácsoló, de egyébként nagyon bájos teremtés, aki az urakat
 7    V|        hogy mondok önnek valamit. Nagyon komoly dologról van szó
 8    V|  Lászlóffy, hanem tényekről. Apát nagyon tisztelem és szeretem, de
 9    V|          legyen... Ha ezt elérem, nagyon boldog leszek, elhiheti...~ ~
10    V|        mert attól félek, hogy még nagyon is sokat fogunk szenvedni
11    V|        irántunk... És higyje meg, nagyon bánt a kétség: vajjon szabad-e
12    V|      Cauders Ella kisasszonynak.~ Nagyon sürgős!~ ~A leány szinte
13    V|         térek vissza ide, sokáig, nagyon sokáig, talán sohasem többé.~ ~
14    V|     viszontlátásra, majd egyszer, nagyon sokára, amikor már boldog
15    V|      angol nő, aki a természettől nagyon jószívü és érzékeny teremtés
16    V|       velem a kocsiállomásra?~ ~- Nagyon szívesen.~ ~A gazdasszony
17    V|           a szemünkbe hintse...~ ~Nagyon nehezen csakugyan elszenderültek,
18    V|       csodálatos higgadtsággal. - Nagyon egyszerüen Lászlóffy: a
19    V|       őszintén; mert maga szeret, nagyon szeret és távolról se érzi
20   VI|          higyje, hogy elbolondít, nagyon is jól tudom, hogy nem a
21  VII|  meg­győzte, hogy tévedett...~ ~- Nagyon köszönöm, - mondta pár pillanatnyi
22  VII|           milliomos Mayer László, nagyon szeretné, ha az öreg Cauderset
23  VII|           tudok, hogy igen kövér, nagyon egészséges, a kalapja mellett
24 VIII|         levegőn... Mert szegényke nagyon rászorul a pusztai levegőre:
25 VIII|           fiatal ember kezét.~ ~- Nagyon örülök, hogy legalább egy
26 VIII|          s hogy a szívem mélyéből nagyon sok boldogságot kívánok
27   IX|      nyitottam föl az ajtót, mert nagyon megdöbbentem, hanem az ablakon
28   XI|        fordította.~ ~- Lászlóffy, nagyon kell szeretnie, ha azt nem
29 XIII| Magyarország első szalonszínésze. Nagyon udvariasan): Nem, cicám,
30 XIII|            Az asszony (még mindíg nagyon meg van ijedve): Nem lenne