Rész

 1    I|      üljön le ebbe a karosszékbe, majd mindjárt kap egy csésze
 2    I|         fiatal leányok rajongnak. Majd a gazdasszonyom kocsit hoz,
 3    I|          a házukba, - akkor aztán majd hosszabban beszél­gethetünk
 4   IV|         is csak mind gardedám fog majd járni a piknikekre és a
 5    V|          padba, - a leány beszéde majd csaknem elszédítette. Akadozva,
 6    V|   dolgokról beszélgettünk, apa... Majd Lászlóffy úr egyszer, talán
 7    V|  feleségül akar venni, - meglátja majd, hogy ő se tartja ezt olyan
 8    V|       nézett a szivarja füstjébe, majd szótlanul föl és alá sétált
 9    V|          angol kisasszonya címét, majd az ő nevére megírom, hogy
10    V|    elfogadná.~ ~A viszontlátásra, majd egyszer, nagyon sokára,
11    V|        borzasztó helyze­temben... Majd holnap mindent meggyónok,
12    V|      folyamán találkozunk vele... Majd meglátja, hogy ő lesz az
13    V|     közelebb lépett a színészhez, majd mosolygó arccal, ajkai körül
14    V| felkölteni szokták...~ ~Nevettek, majd érzékenyen megszorították
15    V|         féljen, drága mrs. Black, majd kárpótlást talál a mi családi
16    V|         van, akkor holnap este... Majd írok neki, hogy színház
17   VI|        kora reggel szíveskedjenek majd értesíteni a tanácskozásuk
18   VI|          gorombáskodjék, eltűröm; majd eljön még az idő, amikor
19  VII|    kassirozott könyek közt dobnak majd bele abba a díszsírba, amivel
20 VIII|        kis­asszonyos színe van... Majd meglátja, milyen asszony
21 VIII|          fiatalemberrel teszi meg majd a nászútját a génuai tengerpartra...~ ~
22   IX|        hazatér az édesatyjához... Majd holnap mindent meg fogunk
23   IX|           bárhogyan is fölizgatja majd, ha mindent megtud... És
24   IX|           az, amit a sors akar... Majd a gazdasszonyom elhelyezi
25    X|  barátságosan. - Azt hittem, hogy majd csak ebéd idejére hagyja
26    X|         végtelenül boldog vagyok! Majd meglátja, milyen jól összeférünk
27   XI|        beszélhet az édesatyjával, majd eljön még annak az ideje
28  XII|      nászlakomát a pályaudvarban. Majd én telefonálok, hogy tisztességes
29 XIII|      teríti. Mosolyogva hátradől, majd meg­szorítja az asszonyka
30 XIII|           bűnös öntudattal juthat majd egy szemernyi boldog­sághoz...