Rész

 1    I|        minden premièren ott van, s mindig fehér szegfüt visel a smokingjában...
 2    I|        élek tovább. Elhiheti, mert mindig megtartom a szavamat...~ ~
 3    I|     szivével, fáradt elméjével még mindig a fiatalságot kellett hazudnia...~ ~ ~
 4   II|         benne:~ ~„Kedves művészem, mindig és mindenütt rendelkezésére
 5  III|           dolog volt, hogy Cauders mindig példányképe volt a becsületességnek
 6  III|        Humboldtot olvasgatom, mint mindig, ha olyan boldogság ér,
 7  III|          jut időm... Fájdalom, nem mindig olvashatok, de ez csak addig
 8  III| könyvespolcok, óriási íróasztal, - mindig ilyen íróasztalról álmodott
 9   IV|         ujságíró kompániák­nak, de mindig óvatosan ügyelt arra, hogy
10   IV|            A vénség súlyát, melyet mindig szinte affektálva emlegetett,
11   IV|           neki a kezét:~ ~- Bravo, mindig hallottam, hogy ön utolérhetetlen
12   IV|         óriási kujon... Neked csak mindig eszedbe jut valami huncutság...~ ~
13    V|      vissza­gondolt s mivel reggel mindig morózus és rosszkedvü volt,
14    V|    gyógyíthatatlan. De azért mégis mindig akad balek, aki a nyugodtságát
15    V|            nyálasszáju legény, aki mindig nyolcvanforintos utcai ruhát
16    V|       okosak és intelligensek, ott mindig baj támad később.~ ~Rábai
17    V|          demokráciáról sza­valnak, mindig az úgynevezett jó családot
18    V|            éjjel nem aludtam, mert mindig ez járt a fejemben...~ ~-
19    V|        fülébe:~ ~- Ne aggódjék: én mindig úgy fogom szeretni, mint
20    V|            kívánok a sorstól, hogy mindig a maga közelében lehessek
21    V|       melyet az úri kisasszony még mindig ott tartott remegő ujjai
22    V|              Drága mrs. Black, még mindig nem alszik?~ ~- Nem, kicsikém.~ ~-
23    V|         látva, hogy mrs. Black még mindig nyugtalanul néz maga elé
24    V|            szólott:~ ~- Nem hiába, mindig azt hallottam, hogy az angol
25    V|        látva, hogy az angol nő még mindig élénken habozik, pajkos
26    V|             Tudja, hogy az ujságok mindig hazudnak, - szólott Lászlóffy
27    V|          tudják...~ ~A színész még mindig megilletődve bólogatott
28 VIII|     leányokat... Azt hisszük, hogy mindig csak a premiéreken meg a
29    X|        nézett a színészre, aki még mindig tünődve, a lelkifurdalás