Rész

 1    I|           megmondani az igazat, s azért jöttem ide, hogy segítsen
 2    I|         jött éppen én hozzám?~ ~- Azért... Azért... Oh, ne kérdezzen...~ ~
 3    I|           én hozzám?~ ~- Azért... Azért... Oh, ne kérdezzen...~ ~
 4    I|          bólintott a fejével.~ ~- Azért keresett föl ugy-e, mert
 5   IV|       kelletlenül vállat vont, de azért előadás után magára öltötte
 6    V|    valamennyi gyógyíthatatlan. De azért mégis mindig akad balek,
 7    V|    menedékhelyére se telnék neki. Azért ügyvéd, fejedelmi irodája
 8    V|        agyalágyult fiúhoz, csupán azért, mivel a leendő apósa előkelő
 9    V|             Miért mondja ezt?~ ~- Azért, mert a sárga irigység emészt,
10    V|   hajlandóságaiba, érzelmeibe?... Azért, mert ő esetleg szimpátikusnak
11    V|       leány szörnyen elpirult, de azért nem árulta el magát, csak
12    V|           bizonyosan az, s csupán azért menekült, mert önmagától
13    V|        nekem? Ha megszöktem, csak azért tettem, mert a szegény édes
14   VI|      estefelé bármikor, - nemcsak azért, mert beszélni akar velem,
15   VI|        beszélni akar velem, hanem azért is, hogy egy szegény betegnek
16   VI|     magában Lászlóffy aggódva. De azért energikus lépésekkel haladt
17   VI|         kedves leányát, de nem ám azért, hogy kiábrándítsam magamból,
18   VI|    biztosítom, hogy csalódik; nem azért éltem, nem azért dolgoztam
19   VI|    csalódik; nem azért éltem, nem azért dolgoztam ötven évig, hogy
20  VII|        könnyedén így szólott:~ ~- Azért fiatal leány, hogy neki
21  VII|    tehetetlenül gondolta:~ ~- Hát azért szenvedtem, azért gyötrődtem
22  VII|             Hát azért szenvedtem, azért gyötrődtem harminc év óta,
23 VIII| rémületesen forogni kezd vele, de azért látszólag nyugodtan kérdezte:~ ~-
24 VIII|      kurtakabátos, darutollas, de azért igen elegáns fiatalemberre
25 VIII|      elállt ezekre a szavakra, de azért - mintha semmi különös dolog
26   IX|      lehet a panaszra, hiszen nem azért megyek férjhez, hogy az
27   XI| részvevően szólott:~ ~- No, no, - azért nem kell ám, hogy annyira
28 XIII|          és nem tud... De a szíve azért mondhatatlan fájda­lommal