Rész

 1   IV|          mondta:~ ~- Kisasszonyok, boldog vagyok, hogy megismerhetem
 2   IV|   biztosságával mondta:~ ~- Igazán boldog vagyok, hogy a medvebarlangomból
 3   IV|            életemben se voltam oly boldog, mint ma este. És tudja,
 4    V|            elhitetni velem, hogy a boldog házasélet az ostobaságban
 5    V|              Ha ezt elérem, nagyon boldog leszek, elhiheti...~ ~Oly
 6    V|          nézett rá.~ ~- Beszéljen, boldog vagyok, hogy a bizalmával
 7    V|        többé arra, hogy a szerelem boldog ujjongását, édes boldogtalanságát
 8    V|          találja meg mielőbb azt a boldog embert, aki méltó arra,
 9    V|          nagyon sokára, amikor már boldog és nyugodt asszony lesz,
10    V|           a regényes mrs. Black, a boldog izgalomtól szinte borzongva.~ ~-
11    V|              Oh édes, édes, milyen boldog vagyok!~ ~Pillantásuk találkozott
12   VI|     mondanom sem kell, hogy mindíg boldog vagyok, ha magát láthatom...
13  VII| pillanatnyi hallgatás után, igazán boldog vagyok, hogy tetszettem
14  VII|          csak ez legyen a sorsa... Boldog Mayer László, hát még a
15  VII|          nyugodt órám, s a szép, a boldog, a magányos estéim idilljének
16  VII|            eddig a világ nélkül is boldog tudtam lenni?... Miért került
17 VIII|    Lászlóffy kezét.~ ~- Végtelenül boldog vagyok, hogy a mestert megismertem,
18   IX|     gondolatba, hogy pár hét mulva boldog, fiatal asszonnyá lesz,
19   IX|      jövőmet föláldozzam?... Ha én boldog leszek, hát neki semmi oka
20    X|         tudom, csak én érzem, hogy boldog is leszek vele. Óh szegény
21    X|            a halál után vágyódjam. Boldog leszek és te is örömkönyeket
22    X|     Szívtelen, makacs és mégis oly boldog leányod~ ~Ella.”~ ~Mikor
23    X|              Óh, milyen végtelenül boldog vagyok! Majd meglátja, milyen
24    X| megbetegednék!... Sohase lenne egy boldog napom többé az életben,
25  XII|            főkötőt viseli,~ Legyen boldog a kis Elli,~ S tegye Önt
26  XII|          kis Elli,~ S tegye Önt is boldog úrrá,~ Tisztelt művész,
27  XII|     szerelmes pár első, még igazán boldog óráinak tanyáját.~ ~ ~ ~