Rész

 1    I|          csillogó szemmel lépett be a híres férfi szentélyébe.
 2    I|          Azt is meg­igérem, hogy be fogom magam vezettetni a
 3   II|      Lászlóffy szótalanul vonult be a könyvtárszobájába, a szamovár
 4   IV|      vele. Jöjjön, hadd mutassam be a miniszternek, mielőtt
 5   IV|           s sugárzó arccal vitte be a dohányzószobába, melynek
 6   IV|         társadalmi hivatást tölt be. Ilyenformán hírhedt alakká
 7   IV|        csak maga Cauders nem lép be mosolyogva a leányok szóbájába.~ ~
 8   IV| visszafojtott lélekzettel tolult be a nagyterembe, csöndesen
 9   IV|   jóindulat örve alatt lopództam be, s most az jár az eszemben,
10    V|        azt ordítom, hogy csukják be az ablakokat... De addig,
11    V|         lobogója alatt tolakszik be a szegény nyárs­polgár életébe...~ ~
12    V|        mintha ma töltöttem volna be a harmincadik évemet, mintha
13    V|         Ella nevető arca bukkant be a függöny nyílásán keresztül.~ ~-
14    V|     tájékán járt és sápadtan ült be a legelső fiakker­be, ami
15    V|   nézőtéren halálos csönd állott be, mindenki visszafojtott
16   VI|          félóra múlva állítottak be. Rábai doktor jóindulatu
17   VI|         hogy kérőképp állítottam be hozzá...~ ~A komornyik lesegítette
18   VI|   legalább álarc nélkül lopóznak be a házba, ahol rabolni akarnak.
19 VIII|        legelső komédiását...~ ~- Be kell ütni a kályhát, - inditványozta
20   IX|     halvány, didergő lány bukott be szótlanul a konyhába.~ ~
21   IX|  reszkető vendégét s így vezette be a könyvtárszobába, amelynek
22    X|           a nap már vigan sütött be az ablakon.~ ~- Vajjon meddig
23    X|      föl­nyitotta, ketten léptek be egyszerre: Lászlóffy és
24  XII|        ha nincs is nyár,~ Lengje be víg napsugár.~ Ki a főkötőt
25 XIII|    néhányszor olyanformán hunyja be a szemét, mintha valami
26 XIII|          Én reggelig nem hunytam be a szememet, mert az ablakon