Rész

 1    I|      kicsi leány, nem vagyok én olyan emberevő, amilyennek látszom.
 2   II|        II.~ ~Lászlóffy nem volt olyan vén, amilyennek beszélgetés
 3   II| primadonna ablaka alatt s akkor olyan reumát szerzett a nedves
 4   II|       gyermekre gondolt, aki ma olyan váratlanul berontott hozzá.
 5  III|     olvasgatom, mint mindig, ha olyan boldogság ér, hogy az olvasásra
 6  III|         iránt... De a dolog nem olyan egyszerü, mint gondolja,
 7   IV| kifejezést öltött - most igazán olyan volt, mint a Halálos párbaj
 8   IV|   férfiak nem is szerethetik az olyan leányt, aki nem rendelkezik
 9    V|    Lászlóffy nevetve, - maga is olyan specialitás ám, mint azok
10    V|     bátran folytatta:~ ~- Miért olyan szerény, miért tartja magát
11    V|      hogy maga partienak is van olyan jó, mint Kovács doktor,
12    V|      tudtam, hogy Montenegróval olyan jó viszonyt tart fönn, hogy
13    V|     feljön hozzánk ebédre... Az olyan agglegény-háztartásban,
14    V|  rokonságba keveredünk... Miért olyan szerény, olyan bizalmatlan?...
15    V|            Miért olyan szerény, olyan bizalmatlan?... Mondja meg
16    V|      majd, hogy ő se tartja ezt olyan különösnek, mint maga hiszi...~ ~
17    V|         akkor se, ha belőlem is olyan tipegő nagymama lesz, mint
18    V|   valami kiskorcsmába... Valami olyan helyre, ahol tamburások
19    V|  Túlságosan finom és előkelő... Olyan korcsmát keressünk, ahol
20    V|  kedvese annak az úrnak, akivel olyan boldogan suttog?~ ~Mrs Black
21   VI|          A búcsuzás aligha lesz olyan szíves, mint az üdvözlés, -
22   XI|       se akarom. Nincs most már olyan dolog a világon, amit maga
23  XII|    világon, mert ugyan mi lehet olyan nagy dolog, ami egy okos
24  XII|   boldoggá, ahogy én kívánom... Olyan boldoggá, hogy az összes
25 XIII|  kavicskő se árt... Sohase volt olyan jó étvágyam, mint amióta