Rész

 1    I|      fiatal hölggyel, kiáltott a művész nyersen a gazdasszonyra.
 2   II|       szinlapon s ha az ünnepelt művész résztvett az előadásban,
 3   II|     fölfogásról, amellyel a nagy művész a féltékeny márkit ábrázolta.
 4   IV|   jólelküen igen-t mondott.”~ ~A művész kelletlenül vállat vont,
 5   IV|       hangnak, amelyre a cinikus művész elkészült. Mintha csupa
 6   IV|          sok tisztviselő, néhány művész és mindenekfölött számtalan
 7   IV|     tárgya ez a finom és elegáns művész! Lászlóffyt egyszerre valami
 8   IV|       kérdezte tőle kacérul.~ ~A művész nyájasan bólintott, s a
 9   IV|   korcsmai fészerbe, ahol a nagy művész az öreg Leart játszotta...~ ~
10    V|         hallgatta a kényeztetett művész minden szavát.~ ~- Igaza
11    V|          a siketnéma sugóba!~ ~A művész haragja csak délfelé kezdett
12    V| bolondság, ha az ember világhírü művész.~ ~- Miért mondja ezt?~ ~-
13    V|      apával találkozhatik...~ ~A művész megfogózott a padba, - a
14    V|         Lászlóffy neve állott. A művész gazdasszonya az izgatott
15    V|            De bizonyos-e, hogy a művész Grácban maradt, habár oda
16    V|          szavakra, melyek a nagy művész ajakát elhagyták. Az egész
17    V|        leánya önt szereti...~ ~A művész lemondólag intett, aztán
18    V|     színész szórakozottan.~ ~- A művész iránt is, kedves mester,
19    V|       iránt is, kedves mester, a művész iránt is... De most Isten
20   VI|   leányokat is fölizgatta a nagy művész megjelenése, s szinte megilletődve
21  VII|       zsúr-alak ábrázolásában. A művész, akit mindeddig mint a régi
22 VIII|        különös megszólítás, de a művész nem magya­ráz­ta meg a szavait;
23  XII|        két álmos és kissé zilált művész, akiknek ugyancsak nagy
24  XII|        is boldog úrrá,~ Tisztelt művész, vivát, hurrá!~ ~- A vers