Rész

 1    I|        hires színész e pillanatban csakugyan nem látszott fiatalnak, -
 2   II|      mondta magát. Nem hazudott, ő csakugyan úgy érezte, hogy vén. Szentül
 3   II|         gyönyörü szál férfibe...~ ~Csakugyan annyira meghatották-e a
 4  III|          nézett körül: ez a fészek csakugyan tetszett neki. Pedig ha
 5  III|     kortyokat, mert ilyen teát még csakugyan nem ivott. Cauders mosolyogva
 6  III| tapogatóztam... Ezért a teáért már csakugyan érdemes, hogy az ember a
 7  III|      többet... De az ilyen tea már csakugyan megéri, hogy az embert a
 8   IV|    kegyelmes úr hallani kíván, hát csakugyan nem tehet okosabbat, mint
 9    V|         láttam, kedves mester.~ ~- Csakugyan annyi lesz innen-onnan.
10    V|     podgyászhordót, aki véletlenül csakugyan emlékezett a borotvált képü,
11    V|           drága jó mrs. Black, hát csakugyan itt van, hát csakugyan elhagyta
12    V|         hát csakugyan itt van, hát csakugyan elhagyta értem három napra
13    V|          kis angyalom. De most már csakugyan itt az ideje, hogy a jó
14    V|         hintse...~ ~Nagyon nehezen csakugyan elszenderültek, de nem alhattak
15    V| találkozunk vele...~ ~A pad szélén csakugyan ott ült a budapesti szinész,
16    V|       hosszasabb lelki tusa után - csakugyan rászánták magukat arra,
17    V|     lehetünk valami büszkék... Hát csakugyan ilyen rettenetes dolog a
18   VI|          gaz kávésnak - igaza van: csakugyan legjobb lesz, ha be­hurcolkodunk
19  VII|            bennünket.”~ ~Lászlóffy csakugyan még sohase játszott annyi
20  XII|          indulási oldal foyerjében csakugyan egy izgatott alak várta
21  XII|           tálalva van!~ ~A vacsora csakugyan kitünő volt, a hangulat
22 XIII|            de azt hiszem... mintha csakugyan meleg volna kissé... Talán