Rész

 1   IV|      valamit... Ha tudná, hogy milyen örömet szerez vele, hát
 2    V|       amit az imént mondott... Milyen kegyetlenség a gondviseléstől,
 3    V|      derülten így szólott:~ ~- Milyen friss, milyen fiatal, milyen
 4    V|     szólott:~ ~- Milyen friss, milyen fiatal, milyen ruganyos!
 5    V|   Milyen friss, milyen fiatal, milyen ruganyos! Akármi legyek,
 6    V|        fogom elfelejteni, hogy milyen nemesen viselkedett irántunk...
 7    V|    susogta:~ ~- Oh édes, édes, milyen boldog vagyok!~ ~Pillantásuk
 8    V| melankólikusan megszólalt:~ ~- Milyen jó lenne, ha mindörökre
 9   VI|       az udvarlóik fülébe:~ ~- Milyen szép ember, így az életben
10   VI|  hallotta, hogy az angol hölgy milyen különös színezésben adta
11  VII|    szivarozgató ember lelkében milyen rémületes vihar dul. Lászlóffy
12 VIII|        birtokán...~ ~- No lám, milyen gyorsan kifejlődött a regény...
13 VIII|    színe van... Majd meglátja, milyen asszony lesz belőle, mire
14 VIII|     hogy ezek a picurka lányok milyen gyorsan beleélik magukat
15 VIII|     belsőleg ezt gondolta:~ ~- Milyen szamár, Istenem, milyen
16 VIII|        Milyen szamár, Istenem, milyen szamár!... És mégis: már
17    X|       szívvel szólott:~ ~- Óh, milyen végtelenül boldog vagyok!
18    X|  boldog vagyok! Majd meglátja, milyen jól összeférünk mi kettecskén,
19    X|           Szegény, jó apuskám, milyen fájdalmat érezhetett, amikor
20   XI|       ajkát, - látszott rajta, milyen nehezére esik, hogy a sírást
21   XI|           látszott rajta, hogy milyen végtelenül szenved. Maga