Rész

 1    I|       színház felé baktatott, majdnem elgázolta egy villamos kocsi.
 2   IV|       A színész megilletődve, majdnem ijedten nézett maga elé,
 3    V|         az egész leány­csapat majdnem fölfalja önt a tekintetével.~ ~
 4    V|    Nyolcéves koromban egyszer majdnem huszonnégy óráig koplaltattak,
 5    V|   esze... Mit akar velem, aki majdnem harminc évvel vagyok öregebb,
 6    V|   mindazt lehet­ségesnek, ami majdnem a lehetetlenséggel határos:
 7    V|  sodorta a tömeg, s Lászlóffy majdnem fiatalos bravurral tudta
 8    V|           És én szerencsétlen majdnem félszázad óta azt hiszem,
 9    V|        Sietve búcsuzkodott, s majdnem föltünő gyorsasággal rázott
10    V|     pirossága, azután sietve, majdnem lélegzet nélkül suttogta:~ ~-
11    V|  homlokára:~ ~- No lám, erről majdnem egészen megfeledkeztem...
12    V|       most már könyek nélkül, majdnem férfias energiával nézett
13    V|  lebegett. A színész monoton, majdnem száraz hangon beszélt, de
14    V|           Nézzen oda, - súgta majdnem magánkívül.~ ~- Hova?~ ~-
15    V|      Mit akar, - kiáltott föl majdnem durván, - miért akarja minden
16    V|       megvan ám a határa...~ ~Majdnem kétségbeesve mondta ezt,
17    V|       pályaudvaron, s a szíve majdnem hangosan megdobbant, mikor
18   VI|    meghallhatják, izgatottan, majdnem magánkívül kiáltotta:~ ~-
19  VII| Akármi is történt, a színészt majdnem őrültté tette az a titokzatos
20  VII|    Cauders unokaöccsével, aki majdnem napos vendég volt az Elláék
21 VIII|       megvénült oroszlán...~ ~Majdnem hajnalig tartott a koccintgatás,