Rész

 1    I|   kimerít, ha emberi szót hallok magam körül... A maga ifjúsága
 2    I|        meg­igérem, hogy be fogom magam vezettetni a házukba, -
 3   II|          megjegyzem, hogy a teát magam hoztam Londonból, oda pedig
 4   IV|       igazán nagyszerüen éreztem magam... Mondhatom, hogy régen
 5   IV|   különben deklamál... Egy ízben magam is előadtam egy monológot
 6    V| derekamat, ugyancsak nem áltatom magam azzal, hogy fiatal vagyok...
 7    V|       bizonyos lehet benne, hogy magam választom meg az uramat...
 8    V|        kedves kisasszony, hiszen magam se tudom, hogy hova ment...
 9    V|         azt megmondhatom, hiszen magam hoztam az egylovast a Rákóczi-út
10    V|        vagyok!... Hadd sírjam ki magam, ez jól esik, ez megkönnyebbít
11    V|        Úgy szeretem, hogy szinte magam előtt is szégyellem, hiszen
12    V|   nevetség tárgyává is odadobnám magam, csakhogy a maga fiatal
13    V|  tamburások játszanak és ahol én magam készíthetem el a saját találmányu
14   VI|       hallgatom s kitünően érzem magam...~ ~A híres krakéler alattomosan
15 VIII|       emberhúst, hogy szinte már magam is megsokalltam...~ ~- No,
16   IX|          édes gyermekpillantását magam elé képzelem... No ne sírjon
17   IX|    sírjon már, mert bizony Isten magam is rákezdek...~ ~Gyöngéden
18   IX|      lehessek, ha kompromittálom magam... Másként, én mondom Lászlóffy,
19  XII|         Vagy a bátorság? Én, aki magam sem vagyok éppen valami
20 XIII|       már is sokkal jobban érzem magam... Különben azt hiszem,
21 XIII|          néztem...~ ~A férfi: Oh magam se fogom elfelejteni azt