Rész

 1   II|         Ha könyvek nem volnának, igazán nem lenne érdemes, hogy
 2   IV|           Köszönöm, hogy eljött, igazán nagy örömet szerzett vele.
 3   IV|         kifejezést öltött - most igazán olyan volt, mint a Halálos
 4   IV|        biztosságával mondta:~ ~- Igazán boldog vagyok, hogy a medvebarlangomból
 5   IV|          az ügyvédi oklevelét... Igazán nem hinném, ha nem tudnám
 6   IV|        utolérhetetlen csevegő... Igazán nem volt ilyen élvezetem
 7   IV|       eltelve, ismételgette:~ ~- Igazán szép volt minden, igazán
 8   IV|         Igazán szép volt minden, igazán nagyszerüen éreztem magam...
 9    V|  Nemhiába, hogy pezsgőt ittam, - igazán csak becsipett állapotban
10    V|         Ezer bocsánat, tanár úr, igazán nem akartam megbántani...~ ~
11    V|            Csak nem gondolja ezt igazán? Én a maga kezét, - őrültség!
12    V|          mosolyogva néha, holott igazán azt se tudta, hogy miről
13    V|         semhogy a maga érzésével igazán tisz­tá­ban lenne. Fehér
14    V|            Ez a kis szőke fruska igazán elragadóan kedves...~ ~A
15    V|      kimozdította?~ ~- Engem? Ez igazán egyszerü dolog, mester.
16   VI| fáradozik, holott alapjában véve igazán nem lenne semmi köze az
17   VI|     el­tünt egy pillanatra: most igazán elveszítette a komédiás
18  VII|      pillanatnyi hallgatás után, igazán boldog vagyok, hogy tetszettem
19    X|          nekem, a vén csacsinak, igazán kellett volna, hogy több
20  XII|        jószívü ember... Most már igazán sajnálom, hogy valamikor,
21  XII|          szerelmes pár első, még igazán boldog óráinak tanyáját.~ ~ ~ ~