Rész

 1  III|       Cauders mosolyogva nézett rá:~ ~- Mit szól hozzá?~ ~-
 2  III|        valami?... Büszke vagyok rá, hogy önnek izlik, mert
 3   IV|      buzavirágkék szemek néztek rá s egy-egy gyermekesen naiv
 4   IV| fanatikus rajongásával szögezte rá mosolygó szemeit. Lászlóffy
 5   IV|       csillogó szemmel bámultak rá, az urak kissé irigykedve
 6   IV|     fanatikus pillantást vetett rá. A színész dobogó szívvel
 7    V|       apai gyöngédséggel nézett rá.~ ~- Beszéljen, boldog vagyok,
 8    V| részletig, hiszen szükségem van rá, hogy maga megértsen, támogasson...~ ~
 9    V|  utazott el. A szíve ösztökélte rá, meg az az elhatározása,
10    V|       gyöngéd pillantást vetett rá, azután a ridiküljébe nyúlt,
11    V|     édes meghatottsággal nézett rá, s pár pillanatig elérzékenyülve
12    V|   ablaka alatt... Ha kényszerít rá, hát kimondom, hogy már
13    V| javíthatatlan... Fogadni mernék rá, hogy annak a pincér­nek
14   VI|      körülmények kényszerítenek rá?... Elvégre társaságban
15   VI|         hasonló módon, mert van rá mentsége, hogy a nyugalmát
16   VI| millióját nekem adja, sem vehet rá, hogy még egyszer visszatérjek...~ ~ ~
17 VIII|     akinek ugyancsak gondja van rá, hogy minél többet tartózkodjék
18   IX|          A leány most fölemelte rá könyekben uszó kék szemét,
19   IX|     semmit se tudott válaszolni rá... Most már nem a síró gyermek
20 XIII|         Az asszony (aggódva néz rá): Nincs valami baja drágám?~ ~