Rész

  1    I|              megszólalt a csöngetyü, s Adél, az agglegény-háztartás
  2    I|            számára se vagyok itthon, s ha még egyszer háborgat,
  3    I|            föltárta a szoba ajtaját, s vérvörös arccal, az izgatottságtól
  4    I|          arcán könyek folytak végig, s pihegve, magánkivül rebegte:~ ~-
  5    I|         nézett különös látogatójára, s a fiatal leányt látva, egyszerre
  6    I|         illet a sötét­kék nemezkalap s a megdöbbent modorából is
  7    I|              teafőzéssel töltötte, - s hamarosan odatolt a kis
  8    I|            ült ki kövérkés arcára, - s jókedvüen így szólott:~ ~-
  9    I|            húzódott szép vendégéhez, s apai jóindulattal kérdezte:~ ~-
 10    I|             őszintén, hogy mi bántja s legyen meggyőződve, hogy
 11    I|         lehajtotta fejét az asztalra s szégyenkezve, könnyes szemmel
 12    I|          merem megmondani az igazat, s azért jöttem ide, hogy segítsen
 13    I|              kétségbeesett kitörést, s ámulva kérdezte:~ ~- És
 14    I|        fejéből ezt a gyerekes álmot, s várjon türelmesen arra a
 15    I|            minden premièren ott van, s mindig fehér szegfüt visel
 16    I|         Kezet nyujtott a vendégének, s mielőtt megakadályozhatta
 17    I|           gyémántként ragyogó szemét s komolyan szólott:~ ~- Ha
 18   II|              az Alföld kocsiszínein, s amikor nagynehezen fölkerült
 19   II|          palástjait zálogban hagyta, s mikor negyvenegyedik születésnapját
 20   II|       könyeket az asszonyok szemébe; s harmadik föllépése után
 21   II|       Mindennapos volt a zsufolt ház s a tizenötszörös kihivás,
 22   II|       nagyszerü szerződést ajánlott, s a nyomorgó Lászlóffy csakhamar
 23   II|           nevét keresték a szinlapon s ha az ünnepelt művész résztvett
 24   II|            immár nem lebegett előtte s amikor esténként a színházból
 25   II|             meggyújtotta a borszeszt s hajnalig elolvasgatott valami
 26   II|              primadonna ablaka alatt s akkor olyan reumát szerzett
 27   II|              a veséje nem egészséges s hogy pár év mulva megkapja
 28   II|              szórakozottan játszott, s a híres kritikus, akinek
 29   II|         érkezett. Livrés inas hozta, s az állott benne:~ ~„Kedves
 30  III|        portás az üvegajtót fölnyitja s az ember a szőnyeges, ragyogó
 31  III|              bolyhos szőnyeg borítja s a márványfalakban a villamos
 32  III|       emeleti csarnok üvegszárnyait, s két másik chamoisszinü lakáj
 33  III|           szárnyas ajtók szétváltak, s Lászlóffy egy futó pillantást
 34  III|   fürészgyárban kezdte a karrierjét, s akinek édesapja még borzas
 35  III|              volt a becsületességnek s a férfias korrektségnek.
 36  III|            igazgatta minden lépését, s nem volt oly magas ár, aminek
 37  III| gázkandallóiban kivánatos tűz égett, s egy szőnyeget széthúzva,
 38  III|           csodálatosan ósdi kredenc, s egy rugókra járó, különös
 39  III|             hatvan éve, hogy szolgál s mondhatom, hogy nem könnyü
 40  III|          Lászlóffy behunyta a szemét s csöndes imát mormolva nyelte
 41  III|        ajkához ismételten a csészét, s jó színész-arca, amely az
 42  III|             Cauders jókedvüen nézte, s a házigazda boldogságával
 43  III|             a kubai gyártmányokat, - s ábrándozva szólott:~ ~-
 44  III|         alszik jobb ágyban, mint én, s ön se ehetik vacsorára egy
 45  III|        szinész helyeslőleg bólintott s gyöngéd, szinte becézgető
 46  III|              tapintatos legyen hozzá s ne beszéljen neki házasságról, -
 47  III|          személyesen elfáradt hozzám s köszönöm, hogy ennyire érdeklődik
 48  III|        rábízhatjuk a jó Istenre...~ ~S amikor a színész habozó
 49  III|              jólelküleg vállat vont, s komikus rezignációval válaszolt:~ ~-
 50  III|        rosszabbik frakkját veszi föl s csöppet se fog azon igyekezni,
 51   IV|        rosszabbat, mint megigérte, - s egy komfortáblin elhajtatott
 52   IV|             a fényes fogatok ajtaját s odabenn, a kapun belül,
 53   IV|    ragyog­tak a déli növények között s az inasok egész ármádiája
 54   IV|        buzavirágkék szemek néztek rá s egy-egy gyermekesen naiv
 55   IV|         esett, hogy ennyire ismerik, s hiába tagadta volna, a palota
 56   IV|     szokatlan és újszerü volt előtte s a parfümös levegő, amely
 57   IV|              gazdagokkal érintkezzék s később a kisebb gondja is
 58   IV|         szokta volt mondani mogorván s ime - most úgy érezte, hogy
 59   IV|           szedték le róla a kabátot, s amikor a fűtött folyosó
 60   IV|               Karonfogta a színészt, s sugárzó arccal vitte be
 61   IV|        szemmel állt a szoba közepén, s nehány huszárönkéntes, akit
 62   IV|            fölemelte dúsfürtü fejét, s nagyot szíva az ajkai közt
 63   IV|      előadásba fogott a művészetről, s beszédén világosan meglátszott,
 64   IV|              elismerőleg bólogattak, s egy őszhaju úriember, aki
 65   IV|        föltünés nélkül megszökhetett s gyorsan kisurrant a dohányzó-szobából.
 66   IV|           egy szőke gyermek vált ki, s vérvörösen sietett eléje
 67   IV|           hanem az asszonyok is...~ ~S rózsás arccal térve vissza
 68   IV|         gavallér elnökét játszotta - s mosolyogva, ruganyos meghajlással
 69   IV|          férfiúi mivoltában tetszik: s Lászlóffy is bizonyos volt
 70   IV|             a dereka kiegyenesedett, s valóban az érett fiatalság
 71   IV|          tegeződött a riporterekkel, s lekötelező nyíltsággal mutatta
 72   IV|           főpincérnek a kávé árával, s ő kért kölcsön öt forintot
 73   IV|          titkos antiszemitát látott, s akárhányszor e szavakkal
 74   IV|      lézengett a leányok szobájában, s hogy a közfigyelem jó darabig
 75   IV|            jár semmiféle társaságba, s az esti két-három órát nem
 76   IV|            leányok ragyogó szemében, s ha kell, még elmésség dolgában
 77   IV|           művész nyájasan bólintott, s a kagyló után nyúlva, egy
 78   IV|              tisztességes ember volt s eszébe jutott, amit az öreg
 79   IV|      elfordította a fejét a leánytól s a fagylaltját kanalazva,
 80   IV|     fagylaltját kanalazva, nyugodtan s jól színlelt flegmával folytatta
 81   IV|            keresztnevükön szólította s mindenkivel szemben a megbotránkoztatásig
 82   IV|             keressük a kenye­rünket, s ha éppen csak az kell, még
 83   IV|   rendelkezik a szükséges naivsággal s hogy a vonzalom fölkeltéséhez
 84   IV|           gondolatai nem ott járnak, s hogy féltékenyen figyel
 85   IV|        különféle ábrákat a levegőbe, s mint elsőrangu smokk, abszolute
 86   IV|         mellőle az egész sokadalmat, s e pillanatban egyedül marad
 87   IV|             ijedten nézett maga elé, s talán a fogadalma ellenére
 88   IV|             természetesen nem számít s elhiheti, hogy nem is szólnék,
 89   IV|             egyszerre eltünt a harag s mosolyogva, gyöngéden nézett
 90   IV|        Lomhán fölkelt a karosszékből s míg a lárma hirtelen elcsitult,
 91   IV|               a zongorák becsapódtak s az egész társaság visszafojtott
 92   IV|       művészet volt, amit produkált, s a kétszázfejü társaság szinte
 93   IV|            kis elbeszélés véget ért, s a hallgatók mámoros tapsba
 94   IV|            miniszter távozni készült s a stréberek és kíváncsiak
 95   IV|        lépcsőkön a házigazda oldalán s leereszkedőleg, uralkodói
 96   IV|            ma este...~ ~Amíg Cauders s a politikusok a ruhatárban
 97   IV|           rögtönzött előadás keltett s még a cinikusok is az elismerés
 98   IV|         fájdalom költözik a szívébe, s hogy a büszkeségnek, a megindulásnak,
 99   IV|        végig­botorkált, fájdalmasan, s kissé megdöbbenve, ezt gondolta:~ ~-
100   IV|             örve alatt lopództam be, s most az jár az eszemben,
101    V|           hangulatára vissza­gondolt s mivel reggel mindig morózus
102    V|          morózus és rosszkedvü volt, s a derekát is állandóan fájlalta,
103    V|           ballagott el a színházhoz, s egész délelőtt veszekedett
104    V|         ingerelni ellentmondásokkal, s a legképtelenebb állításait
105    V|             tudta, hogy nincs igaza, s az ilyen helyeslés még jobban
106    V|          előtte a sírba fogja vinni, s Fürdős, a rendező, nagy
107    V|         szokásához híven hazasietett s Macaulayt olvasgatva teázott
108    V|    ünnepnapon nem tartottak próbát - s a Szentkirályi-utca sarkán
109    V|              fogta karon Lászlóffyt, s míg a Rákóczi-úton befelé
110    V|               gyönyörü leányt is kap s az esküvőjén a legokosabb
111    V|            állottak a templom előtt, s az udvaron cilinderes, feketerozettás
112    V|      intettek mosolyogva üdvözletet, s teljes parádéjukban feszengő
113    V|           ott állott az oltár előtt, s a magasból ünnepies orgonaszó
114    V|           állt a második pad szélén, s vadrózsákkal meg jázminnal
115    V|            utat tört a tömeg között, s mivel a krakéler tempóiról
116    V|                 De ahogy megfordult, s a Rábai doktor hideg tekintetével
117    V|             megvan e felől a nézetem s bizonyos lehet benne, hogy
118    V|             fog vele élni, hanem én, s így az ő ízlése ebben a
119    V|              másnap az elhatározását s hogy én elég könnyelmü lennék
120    V|   huszonhétesztendős fiatal asszony, s egy hatvanéves, morózus,
121    V|             pad alatt az övéhez ért, s érezte a gyöngéd szorítást,
122    V|              maga közelében lehessek s hogy este, minden újabb
123    V|            az orgona újra megszólalt s a menyasszony, az oltár
124    V|        keztyűs férfirokonok sorának, s a boldogságtól szinte szétolvadó
125    V|            feléjök nyujtott kezeket, s válaszolni a komoly, tréfás,
126    V|              kifelé sodorta a tömeg, s Lászlóffy majdnem fiatalos
127    V|        eltünt valamelyik benyilóban, s rövid idő mulva bájos pongyolában,
128    V|         nyujtotta Ella kisasszonynak s mintha csak a sors is ösztökélni
129    V|             fölszolgálás csodaszerü, s Lászlóffy az ebéd végén
130    V|             graciöz pukkerlit vágott s leányos hévvel csókolta
131    V|      szeméből könyek szivárogtak ki, s halkan, lesütött szemmel
132    V|  szegénykével, hogy közömbös iránta, s hogy a kisebb gondja is
133    V|             fogok az igazga­tóm­mal, s akár holnap reggel búcsut
134    V|                 Sietve búcsuzkodott, s majdnem föltünő gyorsasággal
135    V|        levágásával lenne elfoglalva, s halkan válaszolt:~ ~- Tudassa
136    V|           nélkül rohant az ablakhoz, s dobogó szívvel, könybe lábadó
137    V|           nem vagyok Buda­pes­ten, - s az a tervem, hogy nem is
138    V|    hallhassak néha egy jó zeneművet, s csengjen olykor fülembe
139    V|             évet a külföldön töltök, s a halá­lom előtt még sütkérezem
140    V|             és nyugodt asszony lesz, s maga is nevetve gondol vissza
141    V|         ölelte magához a tanítványát s megindultan szólott:~ ~-
142    V|            ült délben az asztal­nál, s ebéd után, anélkül, hogy
143    V|             a kalapját és az óráját, s meg sem állt, csak a második
144    V|        gazdasszony bezárta az ajtót, s megzavarodva, őszinte ijedtséggel
145    V|             hogy hova utazott tegnap s az aranyat szívesen magának
146    V|           csak a pályaudvarig vittem s tőlem épp úgy mehetett Párisba,
147    V|            Ella fölugrott a kocsiba, s türelmetlenül szólott:~ ~-
148    V|              a fiókjai­ban kutatott, s csak estefelé hagyta abba
149    V|              rózsaszínü arcocskáját. S mivel nem volt elég erős
150    V|           megértsen, támogasson...~ ~S a jószívü hölgyet átölelve,
151    V|        estélyi, az esküvői találkát, s a váratlan levelet, amely
152    V|  megfosztotta. Mrs Black kiváncsian, s álmélkodva hallgatta végig,
153    V|         végre befejezte az előadást, s most már könyek nélkül,
154    V|               én nem mondok le róla, s az övé akarok lenni... Hiába
155    V|     Szerencsére tudom, hogy hol van, s így huszonnégy óra mulva
156    V|       nyakába ugrott az angol nőnek, s kacagva szólott:~ ~- Ki
157    V|          tudja, hogy hova ment onnan s hol lesz, amikorra mi a
158    V|               Ella fitymálva intett, s jókedvüen válaszolt:~ ~-
159    V|        menetrendeket tanulmányozták, s gondos szemlét tartottak
160    V|           uti podgyász tekintetében, s az angol nő is hazaszaladhatott
161    V|        lecsavarták a villamos lámpát s komolyan elhatározták, hogy
162    V|            hízelkedve kezet csókolt, s a kocsis vígan a lovak közé
163    V|              a jegyet megválthassák, s néhány ujságot vásároljanak:
164    V|         aranyos napsugárba értek ki, s hogy a gyorsvonat teljes
165    V|           aggodalmaskodó öreg dámát, s rózsás arcával hízelkedve
166    V|            haza Budapestre, mint mi, s ha előbb is érne, hát értem
167    V|            haragját eloszlassam...~ ~S látva, hogy mrs. Black még
168    V|          elővettek egy angol könyvet s elmerülve olvasták a skót
169    V|               Erzherzog Johann”-ban, s a hotelszolgát rögtön páholyért
170    V|      szobából, akkor kocsit hozattak s elhajtattak a színházba.~ ~
171    V|       függöny csakhamar szétnyílott, s pár perc múlva a vendégszínész
172    V|   visszafojtott lélekzettel figyelt, s a hátakon hidegség futott
173    V|       mindenkinek a szívébe markolt, s a levegőben a szokatlanul
174    V|           páholy plüss könyöklőjébe, s Ella is szinte mindenről
175    V|            odafordította a látcsövét s ijedten szólott:~ ~- Lászlóffy!~ ~-
176    V|              nyúlt, ceruzát vett elő s a félhomályban pár siető
177    V|          Grazer Tagespostot olvasta, s halk hangon így szólt hozzá:~ ~-
178    V|          Vigye el neki ezt a cédulát s mondja meg, hogy innen küldték
179    V|            zálogházból kiválthassam, s az a köszönet érte, hogy
180    V|             amelyiken a színész ült, s szívdobogva lesték, hogy
181    V|            szolga a cédulát bevitte, s diszkréten súgott valamit
182    V|               föltette a pápaszemét, s pár pillanatig mozdulatlan
183    V|           nézett körül a színházban, s csakhamar észrevette a két
184    V|         helyéből, kalapja után nyúlt s lábujjhegyen végigment a
185    V|              Az ajtó halkan fölnyílt s a következő pillanatban
186    V|       földszintről nem lehet belátni s akkor ne féljen, azt is
187    V|              pár nap óta Budapesten, s én fölhasználtam az alkalmat,
188    V|             hogy meglátogassam magát s magyarázatot kérjek a minapi
189    V|             hogy öregnek érzi magát, s föltette rólam, hogy a kijelenté­sében
190    V|       szerelmes, most bizonyosan az, s csupán azért menekült, mert
191    V|      hazudjék... Látom, hogy szeret, s tudom, hogy épp annyit gondolt
192    V|           szíve csordultig tele van, s hogy ha nem szégyelné, talán
193    V|           meghatottsággal nézett rá, s pár pillanatig elérzékenyülve
194    V|           szívvel, sírva utazott el, s hogy maga is épp úgy szenvedett,
195    V|      becsületes ember akart maradni, s félt attól, hogy egy bolond
196    V|           tűrtem eddig az öregséget, s ha nem is voltak valami
197    V|         zavarják meg az öregségemet, s most ijedten tapasztalom,
198    V|              is megalkudni készültem s hogy nevetség tárgyává is
199    V|              ereimben nem vér folyik s hogy én le tudok mondani
200    V|             kétségbeesve mondta ezt, s a leány a gyönyörűség valóságos
201    V|         nyúlt a Lászlóffy keze után, s gyöngéden, végtelen rajongással
202    V|           találkozott a félhomályban s a férfit egyszerre sejtelmes
203    V|        mintha egyszerre eltünt volna s a gyönyört igérő, bájos,
204    V|         magához tért a kábultságából s mindenről megfeledkezve,
205    V|   szemérmetesen sütötte le a szemét, s alig hallhatólag rebegte:~ ~-
206    V|           kilum­poljuk magunkat...~ ~S látva, hogy az angol nő
207    V|             sóhajtások közt engedett s csöndes megbotránkozással
208    V|             citeraszó hallatszott ki s a vörös asztalok mellett
209    V|     jókedvüen belekarolt a színészbe s félig erőszakkal behúzta
210    V|           számukra egy üres asztalt, s mikor étlap után tudakozódtak,
211    V|       szalvétát a térdére terítette, s vidáman csöngetett újra
212    V|         kitünő volt, a sör jéghideg, s az a hiedelem is babonának
213    V|              jodli-dalokat játszott, s előadott számait önmaga
214    V|          szomorúan nézett a leányra, s halkan folytatta:~ ~- Oh,
215    V|              ma esti optimizmusomat, s megint csak belátom, hogy
216    V|      megszorította a Lászlóffy kezét s csillogó szemmel súgta:~ ~-
217    V|               ha hiába futkosok föl- s alá a perronon, kétségbeesetten
218    V|             egy szerelmes kis leányt s egy haragos gardedámot?”~ ~-
219    V|        körülcirógatta az öreg dámát, s hizelkedve gügyögte:~ ~-
220    V|    izgatottan sétált a pályaudvaron, s a szíve majdnem hangosan
221    V|          megváltotta az utijegyeket, s titokza­tosan tárgyalt a
222    V|              elsőosztályu fészekben, s a vonat halk döcögéssel
223    V|            egymásután elmara­doztak, s a hölgyek kényelmesen helyet
224    V|              valami görög gladiátor, s lám, kiderül, hogy valóságos
225    V|       szomorúan nézett a növendékére s keserves arccal szólott:~ ~-
226    V|              csúnya és ügyetlen volt s lám most csupa grácia és
227   VI|        találkozót kért tőle másnapra s meglehetős szív­dobogás
228   VI|          harminckilenc fokos lázzal, s most itt fekszem az ágyban
229   VI|           most itt fekszem az ágyban s a szoba menyezetét bámulom...
230   VI|          állapotában ágyba feküdjék, s arra a szörnyü­ségre is
231   VI|            küszöböt, hangos éljenzés s üdvözlő riadal fogadta.~ ~-
232   VI|          csak közénk, a karosszékbe, s buktassák meg újra ezeket
233   VI|      mindenki az ajtó felé tekintett s a kövér kávés, aki egyszerre
234   VI|              ismeretlenek hódolatát, s csodálkozva nézett a szép,
235   VI|             nagy művész megjelenése, s szinte megilletődve súgták
236   VI|          előhozták a jeges vedreket, s a nagyszakállu cigány is
237   VI|              füstös helyiség fölött, s az aranyifjuság oly féktelen
238   VI|     körülötte libegő hölgyek bókjait s idegenül nézett a primásra,
239   VI|              mulatott cigány mellett s életében most történt először,
240   VI|        kimerülve dőlt hátra a székén s gépies mosollyal, de bensőleg
241   VI|           járja át a többiek jókedve s hogy a lelke Isten tudja
242   VI| gondolataiból. - A cigányt hallgatom s kitünően érzem magam...~ ~
243   VI|            hajolt a színész füléhez, s ravasz ábrázattal szólott:~ ~-
244   VI|              a vasúti útjára gondol, s nem érdekli ez a sok ostoba,
245   VI|      társaságban élő emberek vagyunk s nem zárkózhatunk el bizonyos
246   VI|          kezet fogott a fiatalokkal, s a kávéházon keresztül távozott
247   VI|              megállt a színház előtt s a fiatal úr kihivatta a
248   VI|         akarta megsérteni a mestert, s mi ennek kapcsán szintén
249   VI|        távozott a színház udvaráról, s ebéd után levélben értesítette
250   VI|        kardpárbajban állapodtak meg, s hogy a duellum idejét másnap
251   VI|          szemébe, aztán levetkőzött, s magára öltötte a páncélnak
252   VI|              öt másodpercig tartott, s a segédek, akik több ízben
253   VI|               hogy nem haragszik rám s hogy ezentúl is a régi,
254   VI|             arra, hogy bocsásson meg s ne tartson haragot ellenem...
255   VI|              a Cauders hálótermében, s a milliomos, az ágyában
256   VI|        klasszikusokat végigolvastam, s most már ugyancsak kívánkozom
257   VI|       keserű­ségében Grácba utazott, s hogy maga, kedves művészem,
258   VI|          lovag módjára bosszút állt, s hogy hosszú időre elvette
259   VI|        megszorította a színész kezét s meghatva folytatta:~ ~-
260   VI|         hallhatólag dobogni kezdett, s elhalványodva nyúlt a milliomos
261   VI|             vagyok méltó a hálájára, s hogy mindannak, amit tettem,
262   VI|              volt, végképp elhagyta, s a gyermek naiv félelmével
263   VI|            is szerelmes a leányomba, s tőlem függ, hogy mindkettőjüket
264   VI|              hogy válaszolni tudjon, s csak hosszu percek mulva
265   VI|          vagyok... Legyen igazságos, s képzelje magát az én helyzetembe:
266   VI|         arcát, a vér a fejébe tódult s nem törődve azzal, hogy
267   VI|           inkorrektséget elkövessen, s lám, közönséges szerencselovag,
268   VI|              csupa gyöngéd lemondás, s ime, még veszedelmesebb,
269   VI|            egyetlen leá­nyom örökli, s nem sajnált néhány olvadó
270   VI|             a lelkébe a régi önérzet s büszkén, egész magassá­gában
271   VI|         könnyűszerrel kielégíthetem, s a meleg lakásom, a csésze
272  VII|        nézzétek meg ezt a komédiást, s adjatok hálát a magyarok
273  VII|           ült és a szerepét tanulta; s mikor az előadás napján
274  VII|           nagy művésze tiszteletére, s a miniszter, aki személyesen
275  VII|              Cauders betegszobájából s ez idő alatt még csak hírét
276  VII|          neki, melyben megnyugtatja, s kijelenti, hogy minden körülmények
277  VII|             mi történik a szívében - s könnyedén így szólott:~ ~-
278  VII|        szokott rándulni a birtokáról s ilyenkor a kaszinóban találkozom
279  VII|             mellett darutollat visel s meglehetősen nagy pénzekbe
280  VII|            otthon megfőzte a teáját, s vagy másfélóráig mozdulatlanul
281  VII|            nézte a szoba plafondját, s amíg a sírás - súlyos ötven
282  VII|              többé egy nyugodt órám, s a szép, a boldog, a magányos
283  VII|           napon mindennek vége lesz, s hazug gyászbeszédek, kassirozott
284  VII|      Kétségbeesve rázta meg a fejét, s a szempilláit lehunyta,
285  VII|         békén olvasnám a könyveimet, s nem lenne más gondom, mint
286 VIII|           Felült a doktor kocsijába, s elvitette vele magát a lakásáig,
287 VIII|         közeli rokonuk Cauderséknak, s a vármegyéjében tekintélyes
288 VIII|          Mayer László a világon van, s ma már valószínűleg egész
289 VIII|            lakására. Mikor elváltak, s Lászlóffy búcsuzóul a kezét
290 VIII|           egy hervadt ibolyabokrétát s pár gondosan összehajtogatott
291 VIII|              fölnyitotta az ablakot, s a leveleken kívül valamennyi
292 VIII|         dunaparti vendéglőből jöttek s éppen a kaszinóba készültek,
293 VIII|              kezet rázott a fiúkkal, s jóindulattal bólintotta
294 VIII|              Ő csak reggel jött föl, s már holnap délben visszautazik,
295 VIII|          holnap délben visszautazik, s arról nevezetes, hogy a
296 VIII|     szertartásosan meghajolt előtte, s aztán igen illedelmesen
297 VIII|             néhány pohár cointreaut, s megkóstoljuk a ma érkezett
298 VIII|    felbontottak néhány üveg pezsgőt, s a színész elé fejedelmi
299 VIII|         bóbiskolók is begyüle­keztek s pár perc mulva egész udvar
300 VIII|              Lászlót torkon ragadja, s mindaddig fojtogassa, gyötörje,
301 VIII|             hónap mulva tartják meg, s akkor nem Olaszországba,
302 VIII|              jönnek, megreggeliznek, s egy-kettő, már megenni való
303 VIII|              tartott a koccintgatás, s mikor végre eszébe jutott
304 VIII|          hogy sokat beszéltünk róla, s hogy a szívem mélyéből nagyon
305 VIII|        fölballagott a sötét lépcsőn, s elgondolkodva nyitotta ki
306   IX|              a színházból jött haza, s magára véve a kurta bársonykabátját,
307   IX|       Ijedten félrehúztam a függönyt s a sötétben egy fiatal lányt
308   IX|        remegett, mint a nyárfalevél, s alig tudott ennyit mondani: „
309   IX|         nélkül kisietett a konyhába, s reszketve fölnyitotta a
310   IX|         kézenfogta reszkető vendégét s így vezette be a könyvtárszobába,
311   IX|          szék támlájára támasztotta, s oly keserves, oly fuldokló
312   IX|              hogy mennyire szeretem, s mennyire csordultig van
313   IX|              elgörbült a szájacskája s szepegve, síró hangon gőgicsélte:~ ~-
314   IX|           magamra kaptam ezt a ruhát s mintha sétálni mennék, gyorsan
315   IX|           minden szó hiábavaló lenne s csöndesen, rezignáltan így
316   IX|      gazdasszonyom elhelyezi valahol s reggelig ott fog virrasztani
317    X|          ruhástól dőlt le a divánra, s még félálmában se hallott
318    X|        Mindíg holtfáradtan jön haza, s már alulról fölcsönget,
319    X|              Lászlóffy íróasztalához s gyorsan megírta a következő
320    X|              hogy megbocsátasz nekem s zokogva rohanok a karjaidba,
321    X|          hallatszott az előszobából, s amikor a gazdasszony az
322    X|              a frizurájáig elpirult) s csak azután fordult a várakozó,
323    X|        sietve kiszaladtam az inasért s beletelt vagy jó tíz perc,
324    X|         visszakapta... Akkor fölkelt s intett az inasnak, hogy
325    X|          gondolkodás nélkül hazatér, s bűnbánattal leborul az édesatyja
326    X|              tette a vállára a kezét s egy hü, bájos kis feleség
327    X|      Lászlóffy karjába kapaszkodott, s kedves affektálással selypítette:~ ~-
328   XI|         ismét csöngetés hallatszott, s a gazd­asszony jelentette,
329   XI|            öreg Goldschmied van itt, s hogy a nagysága már bizonyosan
330   XI|            szemét lesütve, meghajolt s hosszasabb köhécselés meg
331   XI|             vén ember is megsajnálta s részvevően szólott:~ ~-
332   XI|            felé emelte a pillantását s maga is meghatottan susogta:~ ~-
333  XII|            lekísérte őket a kocsiig, s ott mégegyszer megrázta
334  XII|         megrázta mindkettejük kezét. S aztán, mielőtt az ajtó becsukódott
335  XII|            szertartásosan meghajolt, s a névnapot köszön­tő gyermek
336  XII|          Legyen társuk a szerencse,~ S éltüket, ha nincs is nyár,~
337  XII|           Legyen boldog a kis Elli,~ S tegye Önt is boldog úrrá,~
338  XII|             volt, a hangulat pompás, s Ella tréfás borzongással
339  XII|         nézett az asszonyka szemébe, s ünnepiesen így szólott:~ ~-
340 XIII|              föl a vajat a kalácsra, s egy bársonyruhás, álmodozó
341 XIII|           csak az üres teáját issza, s néhányszor olyanformán hunyja
342 XIII|           legkisebb szabálytalanság, s kész a nátha, meg az influenza...
343 XIII|   kimondhatatlan boldogság fogja el, s bűbájos pillantással néz
344 XIII|              hátra a kocsi párnájára s lassan, szabályosan - sőt
345 XIII|            megdöbbenve néz maga elé, s akármilyen furcsa, úgy rémlik
346 XIII|              szemével nézné önmagát, s így szólana magához jósággal
347 XIII|            boldogságnak a naiv álom, s büszke gályának a tépett