Rész

 1    I|      ráfordította gyémántként ragyogó szemét s komolyan szólott:~ ~-
 2  III|                  Lászlóffy behunyta a szemét s csöndes imát mormolva
 3  III|           kissé zavartan sütötte le a szemét.~ ~- És most térjünk át
 4   IV|          leányok hirtelen megcsillanó szemét, a megdöbbenésszerü bámulást,
 5   IV|      gyönyörüség lázával sütötte le a szemét, - de nem volt ideje, hogy
 6    V|             fránya legényre vetette a szemét, mondhatom...~ ~Idegesen
 7    V|            behunyta gyönyörűségében a szemét. És míg az orgona újra megszólalt
 8    V|               mégegyszer rászögezve a szemét a színészre, aki úgy érezte,
 9    V|      megfeledkezve, fordította könyes szemét a színész felé. De a fölvonásnak
10    V|            szemérmetesen sütötte le a szemét, s alig hallhatólag rebegte:~ ~-
11    V|               izgatottan törölgette a szemét a zsebkendőjével, de Ella
12   VI|                 Lászlóffy lesütötte a szemét; csak most, hogy a Cauders
13   VI|               és elszántan becsukta a szemét... A keze reszketett, a
14 VIII|               szégyenkezve behunyta a szemét; aztán fölnyitotta az ablakot,
15   IX|       fölemelte rá könyekben uszó kék szemét, egy pillanatig komolyan
16   IX|      hátradőlt a fauteuilben, ragyogó szemét a férfiébe mélyesztette,
17   XI| megfeledkezett. Ella előtt azonban, a szemét lesütve, meghajolt s hosszasabb
18   XI|            vállára és könyek­ben úszó szemét megindultan feléje fordította.~ ~-
19 XIII|               olyanformán hunyja be a szemét, mintha valami súlyos szenvedést