Rész

 1   II|         Lászlóffy nem volt olyan vén, amilyennek beszélgetés
 2   II|         előtt már következetesen vén komédiásnak mondta magát.
 3   II|       csakugyan úgy érezte, hogy vén. Szentül meg volt győződve,
 4   II|          annyira meghatották-e a vén komédiást az ártatlan leány
 5    V|       mikor az ilyen taplószívü, vén komédiás, már félig meggárgyulva,
 6    V|      volna, hát megmondaná, hogy vén szamár vagyok...~ ~A rendező
 7    V|   képzeli, hogy az édes apja egy vén komédiáshoz adná feleségül?~ ~-
 8    V|        megható volt az izgatott, vén gyermek viselkedése, hogy
 9    V|        kiment, az angol nő - aki vén leány létére igen regényes
10    V|          ellenkezőt állítanám... Vén vagyok, kifáradtam a küzdelemben;
11    V|     együtt feledje el a szegény, vén színészt is, aki gazember
12   VI|       csapott az asztalra.~ ~- A vén betörőnek - már mint ennek
13   VI|       tartson haragot ellenem... Vén csacsi vagyok, akinek, higyje
14  VII|          magának... A magamfajta vén komédiásnak ez az elismerés
15  VII| együgyüvé és nevetségessé lettem vén nap­jaim­ra?... Hol van
16 VIII|    szólott magában:~ ~- Együgyü, vén szamár, aki ötvenéves korodban
17    X|          tehet róla, de nekem, a vén csacsinak, igazán kellett
18   XI|       végtelenül szenved. Maga a vén ember is megsajnálta s részvevően