Rész

 1   II| biztosítva volt, hogy nem kellett többé félnie a nélkülözéstől.
 2  III|      kockán forog... Ha nem látja többé, csak annál lángolóbb lesz
 3    V|      nagyon sokáig, talán sohasem többé.~ ~Kötelességem, hogy az
 4    V|          írom le ezt! - nem képes többé arra, hogy a szerelem boldog
 5    V|         magát és ne gondoljon rám többé! Utolsó, fölszáradó könycseppjével
 6    V|         nélkül útra keljen... Oh, többé sohase lesz bátorságom ahhoz,
 7    V|           se éjjelem, se nappalom többé, amióta magát, vesztemre,
 8    V|     hittem, hogy semmi se érdekel többé a világon, már rég lemondtam
 9    V|      Szinház után - az előadásból többé nem hallottak egy jottányit
10    V|        szerelmes nem beszélhetett többé egy bizalmas szót, csak
11   VI|           szolgája volt. Nem volt többé ura a beszédének és a mozdula­tainak,
12   VI|    szentek a mai korban nincsenek többé...~ ~Cauders fölkapta a
13   VI|        fejét: most aztán nem volt többé az a kedves, mosolygó, csupaszív
14  VII|        Bizonyos, hogy sohase lesz többé egy nyugodt órám, s a szép,
15   IX|          Lászlóffy ne engedjen el többé innen, mert még ma este
16   IX|          Haza? Arról szó se lehet többé, Lászlóffy. Ha nem engedi
17   IX|           nem a síró gyermek volt többé, hanem a szerelmes, a szenvedélyében
18    X|     Sohase lenne egy boldog napom többé az életben, ha a drága,