Rész

 1    I|          cinikus öreg színész egy pillanatig tanácstalan részvéttel nézte.
 2    I|         Oh, ne kérdezzen...~ ~Egy pillanatig csönd volt, de Lászlóffy, -
 3   II|      lenne érdemes, hogy csak egy pillanatig is gyötrőd­jünk az élettel...~ ~
 4   IV|           kagyló után nyúlva, egy pillanatig a szemébe nézett a kis leánynak,
 5    V|    változást nem látott; Ella egy pillanatig komolyan maga elé bámult,
 6    V|        hogy aludni fognak. Néhány pillanatig mély csönd volt, de a kis
 7    V|      föltette a pápaszemét, s pár pillanatig mozdulatlan ijedtséggel
 8    V|  meghatottsággal nézett rá, s pár pillanatig elérzékenyülve élvezte a
 9    V|        tódult, a füle zúgott, egy pillanatig azt hitte, hogy összeesik...
10   VI|        ugrott föl a helyéről, egy pillanatig, mintha azon törte volna
11   VI|  őrültség-e ez az óhajtás?... Egy pillanatig arra gondolt, hogy szó nélkül
12 VIII|       csak tréfának veszik... Egy pillanatig sápadtan szorongatta a Mayer
13 VIII|     tovább ezt a komédiázást, egy pillanatig pokoli vágya támadt, hogy
14   IX|    könyekben uszó kék szemét, egy pillanatig komolyan nézte az izgatottságában
15    X| megsemmisülve horgasztotta le pár pillanatig a fejét. Aztán, hogy csak
16  XII|     pályaházból...~ ~A doktor egy pillanatig megállott és a vonat után