IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] nélkül 30 nélkülözést 1 nélkülözéstol 1 nem 346 némán 4 némaság 1 nemcsak 7 | Frequency [« »] 779 az 735 hogy 347 s 346 nem 278 is 264 és 211 egy | Szomaházy István Aranyköd Concordances nem |
Rész
1 I| hasonló, rózsás arcszínnel, nem nagyon magas, de igen graciózus 2 I| is látnivaló volt, hogy nem igen ismeri a nyomoruságot 3 I| térjen magához kicsi leány, nem vagyok én olyan emberevő, 4 I| hogy mentsen meg, ha azt nem akarja, hogy még ma este 5 I| halált, mint ezt... Apának nem merem megmondani az igazat, 6 I| hősöket kell játszanom, - ha nem játszanám, talán éhenhalnék, - 7 I| körül... A maga ifjúsága nem illik az én cinikus vénségemhez, 8 I| csak kegyedért fog élni... Nem maga lesz az első, aki nevetve 9 I| e pillanatban csakugyan nem látszott fiatalnak, - a 10 I| felesége leszek, vagy senkié... Nem bánom, akárhány éves; én 11 I| nézve pedig megigérem, hogy nem felejtem el a látogatását. 12 I| szólott:~ ~- Ha elhagy, nem élek tovább. Elhiheti, mert 13 I| szomoru sorsára gondolva, nem látott, nem hallott semmit 14 I| sorsára gondolva, nem látott, nem hallott semmit abból, ami 15 I| történik. Hiszen a sorsa nem volt mindennapi: kihült 16 II| II.~ ~Lászlóffy nem volt olyan vén, amilyennek 17 II| zenitjén állott, a vagyon nem izgatta, hiszen annyija 18 II| már biztosítva volt, hogy nem kellett többé félnie a nélkülözéstől. 19 II| Kivívni való cél immár nem lebegett előtte s amikor 20 II| magában:~ ~- Ha könyvek nem volnának, igazán nem lenne 21 II| könyvek nem volnának, igazán nem lenne érdemes, hogy csak 22 II| komédiásnak mondta magát. Nem hazudott, ő csakugyan úgy 23 II| gyomorbaj bántja, hogy a veséje nem egészséges s hogy pár év 24 III| már várja nagyságodat... Nem szükséges, hogy bejelentsem...~ ~ 25 III| hatalmasság otthona. A színész nem értett sokat a pénzügyekhez, 26 III| korrektségnek. Neki ugyan nem vethették a szemére, hogy 27 III| igazgatta minden lépését, s nem volt oly magas ár, aminek 28 III| is jut időm... Fájdalom, nem mindig olvashatok, de ez 29 III| addig lesz így, amíg meg nem unom és végre is nem penzionáltatom 30 III| meg nem unom és végre is nem penzionáltatom öreg csontjaimat... 31 III| fölmondja a szolgálatot... Nem is csoda, hatvan éve, hogy 32 III| szolgál s mondhatom, hogy nem könnyü munkát végez.~ ~A 33 III| ilyen teát még csakugyan nem ivott. Cauders mosolyogva 34 III| egyetlen élvezetünk... A többi nem ér meg egy pipa dohányt...~ ~ 35 III| szerencsére az egész dolog nem komoly. Ismeri a fiatal 36 III| szerénytelennek, ha a dolog nem lepett meg valami nagyon, 37 III| sorsa iránt... De a dolog nem olyan egyszerü, mint gondolja, 38 III| gondolja, mert az a gyermek nem hasonlít a többire... Egyszer, 39 III| hatéves se volt, egész napig nem evett, mert a göncölszekerét 40 III| evett, mert a göncölszekerét nem kapta meg karácsonyi ajándékul... 41 III| már ennyire szives volt, nem szabad megállnia a fele 42 III| jövendője kockán forog... Ha nem látja többé, csak annál 43 III| sűrü érintkezés - ugy-e, nem veszi rossz néven, ha kimondom? - 44 III| talán meggyőzi arról, hogy nem egymáshoz valók. Tiszteljen 45 III| kérőleg tette hozzá:~ ~- Csak nem akarja, hogy ez az ártatlan 46 III| ostobaságot elkövessen?... Ha meg nem teszi, arra is képes, hogy 47 III| hát Isten neki... Remélem, nem lesz valami nehéz munka, 48 IV| IV.~ ~Nem telt bele két hét, Lászlóffy 49 IV| nagyobb társaság. Remélem még nem bánta meg, hogy oly jólelküen 50 IV| magára öltötte a frakkját - nem a rosszabbat, mint megigérte, - 51 IV| idegeit. Amíg fiatal volt, nem igen jutott ahhoz, hogy 52 IV| teremsorban. Sok ideje azonban nem volt a nézelődésre, mert 53 IV| Oh, - mondta, - talán nem is szükséges, hogy bemutasson 54 IV| és büszkeség töltse el. Nem volt annyira pesszimista, 55 IV| az édes teremtések most nem az ötvenhárom évére gondolnak, 56 IV| kimozdultam... A mogorva fenevad nem is hiszi, hogy ennyi bájos 57 IV| sütötte le a szemét, - de nem volt ideje, hogy valami 58 IV| mester, azt gondolja? Az nem baj, a fődolog az általános 59 IV| vámterület...~ ~Lászlóffy, aki nem volt jártas ebben a tónusban, 60 IV| érdeklődő pillantását. Rábainak nem most hallotta először a 61 IV| lett, ami természetesen nem használt túlságosan az orvosi 62 IV| az orvosi prakszisának.~ ~Nem kell mondani, hogy rajtuk 63 IV| aki híres volt arról, hogy nem jár semmiféle társaságba, 64 IV| s az esti két-három órát nem számítva, amikor jókedvü 65 IV| fagylaltot fölszolgálták.~ ~- Nem parancsol? - kérdezte tőle 66 IV| daraboknál, amit maguknak még nem szabad megnézniök... Nos 67 IV| A társaság férfitagjai nem szerették, mert néha szemtelenül 68 IV| szemtelenül éreztette velük, hogy nem veszi őket valami sokba. 69 IV| veszi őket valami sokba. Nem is igen tartozott a ritkaságok 70 IV| ügyvédi oklevelét... Igazán nem hinném, ha nem tudnám bizonyosan...~ ~ 71 IV| Igazán nem hinném, ha nem tudnám bizonyosan...~ ~Most, 72 IV| hogy a fiatal leányoknak nem való a francia erkölcsdráma? 73 IV| multszázadbeli öreg zsidó, nem is veszem rossz néven, ha 74 IV| együgyüséget, hogy a férfiak nem is szerethetik az olyan 75 IV| szerethetik az olyan leányt, aki nem rendelkezik a szükséges 76 IV| az nevetséges. A férfi nem a butaságba szerelmes, hanem 77 IV| női gráciába, - ez pedig nem egyértelmü ám az ostobasággal... 78 IV| Ha a királyi ügyészt nem teszi gazemberré az, hogy 79 IV| körül az udvarlóin. Őt ugyan nem hozták ki a sodrából a gúnyos 80 IV| híreszteljék, de őt a közvélemény nem bántotta; vállát vonva, 81 IV| rajta, hogy a gondolatai nem ott járnak, s hogy féltékenyen 82 IV| elsőrangu smokk, abszolute nem vette észre, hogy süket 83 IV| Mi bánthatta?... Csak nem volt talán féltékeny a rácsoló, 84 IV| túlokos barátnőjére? A színész nem igen volt járatos a női 85 IV| rajongóval, most bizonyára nem habozott volna, hogy térdreboruljon 86 IV| egyszerre csak maga Cauders nem lép be mosolyogva a leányok 87 IV| házigazdai kötelességem nem engedi meg, hogy kíméletes 88 IV| lássa, bizony Isten, nem is merem megmondani, hogy 89 IV| ezt, belátja úgy-e, hogy nem mondhatom meg a miniszternek?~ ~- 90 IV| többi azonban természetesen nem számít s elhiheti, hogy 91 IV| számít s elhiheti, hogy nem is szólnék, ha a kegyelmes 92 IV| szólnék, ha a kegyelmes úr nem kívánná...~ ~Lászlóffy arca 93 IV| hallani kíván, hát csakugyan nem tehet okosabbat, mint hogy 94 IV| hát Isten neki... Pedig nem épp a kedvemre való dolog, 95 IV| bizalmas szivarozás közben... Nem deklamált, hanem mesélt, 96 IV| utolérhetetlen csevegő... Igazán nem volt ilyen élvezetem azóta, 97 IV| Mondhatom, hogy régen nem mulattam ilyen jól, mint 98 IV| kidobtak...~ ~Lászlóffy nem igen hallotta ezeket a szavakat, 99 IV| suttogva kérdezte:~ ~- Csak nem sírt, maga édes kis bolond?~ ~- 100 IV| Mert maga, édes művészem, nem közönséges föladatot vállalt 101 IV| közönséges kalandor. Vajjon nem becsülte-e túl az erejét 102 V| bírom a derekamat, ugyancsak nem áltatom magam azzal, hogy 103 V| meggárgyulva, tüzet fog... Nem szerelem kell magának, tisztelt 104 V| ismerték; tudták, hogy ilyenkor nem tanácsos ingerelni ellentmondásokkal, 105 V| ablakokat... De addig, amíg el nem csapok néhány gazembert, 106 V| gazembert, úgyis tudom, hogy nem lesz rend ebben a butikban.~ ~ 107 V| Ellát, akiről egyébként nem feledkezett meg egy pillanatra 108 V| kedve volt, mert ünnepnapon nem tartottak próbát - s a Szentkirályi-utca 109 V| Épp ezer éve, hogy nem láttam, kedves mester.~ ~- 110 V| művészbe.~ ~- Gyógyítani nem sokat gyógyítottam biz én, 111 V| Lám, most is, - apropos, nem jön el mester a Dömjén Sala 112 V| készült.~ ~- No már akkor nem megyek, mert rólam is azt 113 V| esztendeje, hogy esküvőt nem láttam.~ ~Rábai doktor kedveskedve 114 V| ember. A keresztény leány nem fog férjhez menni egy agyalágyult 115 V| gyöngén megremegett.~ ~- Nem mehetnék oda az asszonyok 116 V| huszárönkéntes, aki háttal állván, nem látta, hogy ki löki meg, 117 V| bocsánat, tanár úr, igazán nem akartam megbántani...~ ~ 118 V| leány halkan susogta:~ ~- Nem gondoltam, hogy itt fogok 119 V| holnap látni fogom... Ha itt nem, hát az utcán, a Műcsarnokban, 120 V| Műcsarnokba, se a hangversenyekre nem járok!~ ~- Oh, az mindegy. 121 V| pedig jóformán semmi olyasmi nem történt vele, amit már tegnap 122 V| ha a boldogtalanságomat nem akarja... Már két éjjel 123 V| akarja... Már két éjjel nem aludtam, mert mindig ez 124 V| Mondja meg, hogy szeretem és nem élném túl, ha egy idegen 125 V| anyuskám, ha élne, bizonyosan nem akarna boldogtalanná tenni... 126 V| szívvel kérdezte:~ ~- Csak nem gondolja ezt igazán? Én 127 V| maga kezét, - őrültség! Ha nem is beszélek a korkülönbségről, 128 V| barátnőm, a vagyona!... Csak nem képzeli, hogy az édes apja 129 V| adná feleségül?~ ~- Itt nem képzelődésről van szó Lászlóffy, 130 V| porcikámmal utálok?... Nem az apa fog vele élni, hanem 131 V| ízlése ebben a kérdésben nem számíthat... Elhiheti Lászlóffy, 132 V| francia kisasszonytól... Nem kértem bocsánatot és elhatároztam, 133 V| igent mondana, hogy maga nem bánná meg másnap az elhatározását 134 V| fogom szeretni, mint most. Nem hirtelen föllobbanás ez, - 135 V| ez, - arra, higyje meg, nem lennék képes. Tudom, hogy 136 V| hiszen a maga művészete nem öregedhetik meg soha... 137 V| ország első művésze talán nem ér annyit, mint egy szerencsés 138 V| át. Látszott rajta, hogy nem jól érzi magát, pedig a 139 V| Lászlóffy úr egyszer, talán nem is sokára, elmondja neked...~ ~- 140 V| agglegény-háztartásban, aminő a magáé, nem okoz valami nagy bajt, ha 141 V| harag... Ezt pedig, remélem, nem akarja...~ ~Lászlóffy kómikus 142 V| Lászlóffy, aki ugyancsak nem erőltette meg magát a szabadkozásban, 143 V| küzködtem?... Az eddigi életem nem is volt egyéb, mint valami 144 V| maga hiszi...~ ~A színész nem felelhetett, mert Cauders 145 V| becsülnek, mint engem... Nem is volnék leány, ha vagy 146 V| leány, ha vagy tíz percig nem aludnám ebéd után..~ ~Mosolyogva 147 V| becstelenségnek tartanám, ha nem lennék őszinte méltóságod 148 V| valami tanácsot, mert én nem tudom megtalálni a kivezető 149 V| viselkedésem... oh, hiszen az nem számít... Szívesen megtennék 150 V| hiszen jóformán hetek óta nem alszom, mert éjjel is azon 151 V| Budapesttől. És itt a kezem, hogy nem is térek vissza addig, amíg 152 V| kicsike leány a nászútjára el nem indul...~ ~Cauders meghatottan 153 V| csodálatos! - abszolute nem értett a színészkedéshez, 154 V| fiakkerbe, ami az útjába akadt. Nem igen tudta, hogy mit beszél, 155 V| sorokat olvassa, én már nem vagyok Budapesten, - s 156 V| Budapesten, - s az a tervem, hogy nem is térek vissza ide, sokáig, 157 V| ideálját megtalálta... Pedig nem az ideálját találta meg, 158 V| csillogásával fölruház... Még nem tudja, hogy a bábu akkor 159 V| és szögletes tagjait...~ ~Nem akarok most arról beszélni, 160 V| vallomást teszek: hogy én nem szeretem és sohase tudnám 161 V| fájdalommal írom le ezt! - nem képes többé arra, hogy a 162 V| zenéje: többet az élettől én nem kívánok és nem kívánhatok. 163 V| élettől én nem kívánok és nem kívánhatok. A szerelem, 164 V| vonásaiban semmi változást nem látott; Ella egy pillanatig 165 V| csak egy kicsit szeret, nem hagy magamra a borzasztó 166 V| velem jön a színházba... Nem kell befogni - jól esik, 167 V| nagyságos urak az ilyesmit nem igen szokták a kocsisuknak 168 V| megfeledkeztem... Ha én nem is tudom, van valaki, aki 169 V| fajankónak mondott, amiért nem adhattam neki külön kupét...~ ~ 170 V| rózsaszínü arcocskáját. S mivel nem volt elég erős ahhoz, hogy 171 V| Akárhogy is lesz, én nem mondok le róla, s az övé 172 V| hazudott, amikor azt írta, hogy nem szeret...~ ~- Jézusom, csak 173 V| szeret...~ ~- Jézusom, csak nem akar talán megszökni az 174 V| drága, mrs. Black-em... Csak nem engedi meg talán, hogy boldogtalan 175 V| rezignáltan így szólt:~ ~- Ha el nem kísérem, akkor egyedül utazik, - 176 V| utazik, - ezt pedig, ugyebár, nem szabad megengednem?... Isten 177 V| Lászlóffy ott van, bizonyosan nem mulasztja el, hogy ünnepelt 178 V| Drága mrs. Black, még mindig nem alszik?~ ~- Nem, kicsikém.~ ~- 179 V| még mindig nem alszik?~ ~- Nem, kicsikém.~ ~- Mit gondol, 180 V| csakugyan elszenderültek, de nem alhattak többet másfél- 181 V| bűnt követtem el!... Talán nem is lett volna szabad megengednem 182 V| hozzádörgölődött.~ ~- Ne búsuljon, nem lesz ebből semmilyen világrengető 183 V| hangosan így szólott:~ ~- Nem hiába, mindig azt hallottam, 184 V| szörnyen elpirult, de azért nem árulta el magát, csak titokban 185 V| páholyért küldték. Este hétig nem mozdultak ki a szobából, 186 V| mozgolódott és köhögött.~ ~- Ha nem csalódom, hát Lászlóffy 187 V| szemmel.~ ~- Fogadni? Azt nem. Utóvégre az se lehetetlen, 188 V| legyen meggyőződve, hogy nem volnék valami okos teremtés...~ ~ 189 V| válaszolt:~ ~- Ha semmi másban nem bíznám, hát arra is fogadni 190 V| mernék, hogy az előérzetem nem csal meg... Maga is volt 191 V| a szerelmesek előérzete nem babonaság...~ ~A függöny 192 V| hiszem, gyámanyácskám, hogy nem lesz kifogása ellene...~ ~ 193 V| következő szavak állottak:~ ~„Ha nem haragszik, hát jó estét 194 V| féljen, mrs. Black, engem nem térít a rossz útra... Ha 195 V| félóráig, ebből még bizonyára nem lesz baj...~ ~Mind a ketten 196 V| végigment a földszinten. Nem telt bele öt perc és hangosan 197 V| ülésre, ahova a földszintről nem lehet belátni s akkor ne 198 V| fődolog, hogy itt vagyok. Nem gondolta úgy-e, hogy az 199 V| igazságnak... Azt írta, hogy nem szeret, hogy öregnek érzi 200 V| bizonyos vagyok benne, hogy nem beszélt őszintén; mert maga 201 V| de a szívem, elhiheti, nem csal meg... Ha sohase volt 202 V| levele hazudhatik, de a szeme nem képes arra, hogy hazudjék... 203 V| csordultig tele van, s hogy ha nem szégyelné, talán ötvenéves 204 V| eddig az öregséget, s ha nem is voltak valami nagy örömeim, 205 V| elégtétel magának, hogy nem csupán egyedül szenved, 206 V| hiszi, hogy az én ereimben nem vér folyik s hogy én le 207 V| hallhatólag rebegte:~ ~- Nem kell, hogy meghaljon, - 208 V| után - az előadásból többé nem hallottak egy jottányit 209 V| salátámat...~ ~- Istenkém, nem lenne jobb, ha szépen hazamennénk? - 210 V| mrs Black, feküdjék le, ha nem bírja tovább... Mi azonban 211 V| Mi azonban a vacsorát nem engedjük el.~ ~Mrs. Black 212 V| orrocskáját.~ ~- Oh, ez nem nekünk való hely... Túlságosan 213 V| poharukat. A pincér - aki nem járt ugyan ingujjban, de 214 V| Étlap? Az kérem nálunk nem szokás. Kivülről is meg 215 V| szólt Ella kenetteljesen, - nem szabad elfelejtenie, amire 216 V| nevére hallgatott, de amely nem a gallok vidám földjét, 217 V| halkan folytatta:~ ~- Oh, nem is attól tartok, hogy az 218 V| fűtől-fától: „Ugyan kérem, nem láttak valahol egy szerelmes 219 V| lépéssel... Az istenért, csak nem fél talán?~ ~- Őszinte legyek?~ ~- 220 V| mi leányok bizony Isten nem lehetünk valami büszkék... 221 V| Budapestre érünk...~ ~- Nem a házasságtól félek én, 222 V| bőrükre... A dologban különben nem ez az érdekes...~ ~- Hát 223 V| beszélhetnének rólunk?~ ~- Hát nem elég, hogy egy kupéban jövünk 224 V| amíg csak jól esik nekik, nem igaz? A mende-mondának egyszerre 225 V| Az istenért, csak nem volt ismét afférje valakivel?~ ~- 226 V| valakivel?~ ~- Affér? Azt nem lehetne mondani. De legalább 227 V| érezteti az emberrel, hogy nem tartozik a gentry közé... 228 V| színésznek. A két szerelmes nem beszélhetett többé egy bizalmas 229 V| bájosság... És ha a szemem nem csal, hát nem csupán a művészet 230 V| ha a szemem nem csal, hát nem csupán a művészet iránt 231 VI| hiszem, hogy öt-hat nap előtt nem igen lesz vége a szomoru 232 VI| húsz esztendejénél is, hogy nem mulatott cigány mellett 233 VI| Meglátszott rajta, hogy nem járja át a többiek jókedve 234 VI| vasúti útjára gondol, s nem érdekli ez a sok ostoba, 235 VI| a szószátyárkodásait... Nem a mester gorombáskodott 236 VI| mondta Kemény Miska, - nem adnám ezer forintért, ha 237 VI| társaságban élő emberek vagyunk s nem zárkózhatunk el bizonyos 238 VI| akinek kedve van hozzá, de én nem vonok vissza egy jottát 239 VI| Lászlóffy, aki egész éjjel nem aludt, már hat órakor ott 240 VI| bocsánatot kérek... Remélem, hogy nem haragszik rám s hogy ezentúl 241 VI| kérdezte a komornyiktól, hogy nem volt-e itt a nagyságos úr?... 242 VI| hogy megharagudjék rám... Nem éppen a legnagyobb szégyen, 243 VI| ötödik szoba küszöbén meg nem állt: ott volt a Cauders 244 VI| veszedelmes gráci kalandot...~ ~- Nem, a párbajról Schönwald úr 245 VI| meghatva folytatta:~ ~- Nem is tudom, mit mondjak, hogy 246 VI| holott alapjában véve igazán nem lenne semmi köze az egész 247 VI| Ella kezére pályázik... Nem volna-e jogosult, ha Cauders 248 VI| milliomos kisasszony kezét kéri: nem tiszta őrültség-e ez az 249 VI| Cauders ijedten.~ ~- Azt, hogy nem vagyok méltó a hálájára, 250 VI| hazakísértem a kedves leányát, de nem ám azért, hogy kiábrándítsam 251 VI| is hűséges szolgája volt. Nem volt többé ura a beszédének 252 VI| térve, folytatta:~ ~- Hát nem igaz, hogy gyöngéd apa módjára 253 VI| érzéseivel visszaéljen? Nem átallotta, hogy öreg ember 254 VI| szégyenletében. Jó darabig nem is volt annyi nyugodtsága, 255 VI| fölkapta a fejét: most aztán nem volt többé az a kedves, 256 VI| a vér a fejébe tódult s nem törődve azzal, hogy a szolgák 257 VI| az - én mondom önnek - nem képes ilyesmire... Úgy fogadtam, 258 VI| nagyon is jól tudom, hogy nem a szerelem az, amire áhitozik... 259 VI| korában, no iszen: örül, ha nem háborgatják efféle haszontalanságokkal... 260 VI| egyetlen leányom örökli, s nem sajnált néhány olvadó pillantást, 261 VI| biztosítom, hogy csalódik; nem azért éltem, nem azért dolgoztam 262 VI| csalódik; nem azért éltem, nem azért dolgoztam ötven évig, 263 VI| szólott:~ ~- A vádjaira nem felelek hasonló módon, mert 264 VI| lakásom, a csésze teám miatt nem szorulok arra, hogy alávaló 265 VII| indulatai valamiképp ki nem törnek a lelkéből... Reggeltől 266 VII| Az est hőse jóformán nem is hallgatta a szép tósztokat, 267 VII| palotának búcsut mondott? Nem döntötte-e ágyba a kétségbeesés, 268 VII| jelenet hírét meghallotta? Nem foglalkozott-e azzal a gondolattal, 269 VII| viharra következett. Miért nem ír Ella legalább egynéhány 270 VII| de a várva-várt sorok nem érkeztek meg. Mintha egy 271 VII| Amíg a nagyfejűek közt ült, nem akartam zavarni, de most 272 VII| hogy én is üdvözöljem... Nem vagyok gyerek, de elhiheti, 273 VII| Oh, az világos, hogy nem szándékosan maradtak el... 274 VII| szintén ott lettek volna, de nem jöhettek, mert nem voltak 275 VII| volna, de nem jöhettek, mert nem voltak Budapesten...~ ~- 276 VII| most is ott vannak?~ ~- Oh nem, Cauders már másnap este 277 VII| Lászlóffy mosolyogva bólintott - nem hiába volt nagy színész, 278 VII| ember, azt, őszintén szólva, nem tudom... Csak annyit tudok, 279 VII| olvasnám a könyveimet, s nem lenne más gondom, mint hogy 280 VIII| egy örökkévalóság, amióta nem láttam... Tudja, nem csoda, 281 VIII| amióta nem láttam... Tudja, nem csoda, mert mostanában egyebet 282 VIII| orvosi prakszis... Három hete nem kártyázom, nem udvarolok, 283 VIII| Három hete nem kártyázom, nem udvarolok, nem járok zsurokra; 284 VIII| kártyázom, nem udvarolok, nem járok zsurokra; annyi a 285 VIII| referált.~ ~- Mi van vele?~ ~- Nem tudja?... No, akkor mondhatom, 286 VIII| este volt meg... Még pedig nem Budapesten, hanem a gógánfai 287 VIII| fejbólintva így szólott hozzá:~ ~- Nem hiába, hogy megcsontosodott 288 VIII| agglegények vagyunk, de mi már nem ismerjük a fiatal leányokat... 289 VIII| éretlen kamasz maradtál...~ ~Nem lehetett kitalálni, hogy 290 VIII| megszólítás, de a művész nem magyarázta meg a szavait; 291 VIII| ur előtt, akit eddigelé nem ismert. De a nyugalma egyszerre 292 VIII| tartlin. De a veszteség nem tette melankólikussá: ő 293 VIII| tengerpartra...~ ~Azt hitte, hogy nem bírja ki tovább ezt a komédiázást, 294 VIII| öntudat utolsó szikrája is ki nem alszik belőle... De kulturember 295 VIII| De kulturember létére nem engedte át magát az indulatainak, 296 VIII| mulva tartják meg, s akkor nem Olaszországba, a nászutasok 297 VIII| elhiheti, még boldogabb lesz... Nem is képzeli, mennyit emlegetjük 298 VIII| szereti magát, mint engem. De nem csoda, hiszen hízelgés nélkül 299 IX| egy délután nálunk járt... Nem nyitottam föl az ajtót, 300 IX| mellől.~ ~- És beengedte?~ ~- Nem, még most is odakünn áll 301 IX| ahogy illett volna, hát nem szabad elfelejtenie, hogy 302 IX| a felnőtt lányoknak már nem szabad úgy sírni, mint a 303 IX| Dunának megyek...~ ~- Hát nem is tudják, hogy eljött? - 304 IX| sejtették is volna, hát most nem lehetnék itt... Ebédután, 305 IX| tönkre, ha a jó tanácsra nem hallgat...~ ~A lány szomoruan 306 IX| lehet többé, Lászlóffy. Ha nem engedi meg, hogy itt maradjak, 307 IX| is jó, el fogok menni, de nem a Nádor-utcába, hanem pár 308 IX| lehet a panaszra, hiszen nem azért megyek férjhez, hogy 309 IX| mélyesztette, aztán alkuvást nem tűrő, határozott hangon 310 IX| válaszolni rá... Most már nem a síró gyermek volt többé, 311 IX| Tegyen, amit jónak lát, én nem bánom. Maradjon itt, hadd 312 X| várhatunk, mert a nagyságos úr nem igen szokott hazajönni félkettő 313 X| ajtaján kopogtat...~ ~- Nem mondott semmit, mielőtt 314 X| semmit, mielőtt elment?~ ~- Nem szivecském, csak annyit, 315 X| hagyjam békén aludni, amíg föl nem ébred...~ ~Ella bement a 316 X| az öreg asszonyhoz.~ ~- Nem haragszik, ha megkérem valamire?~ ~- 317 X| ez az egyetlen megoldás! Nem jobb-e, ha egy rossz, engedetlen 318 X| Az öreg gazdasszony, bár nem értette tisztán a dolgot, 319 X| kezében a sipkáját.~ ~- Nem, nagysága... a méltóságos 320 X| Maga, a bolondos kis lány, nem tehet róla, de nekem, a 321 X| a dolog felől, most még nem kompromittálta magát a világ 322 X| fejét.~ ~- Látszik, hogy nem ismer, Lászlóffy, ha azt 323 XI| XI.~ ~Még nem végeztek az ebéddel, amikor 324 XI| megtenni...~ ~- De apa ugyebár nem tiltotta meg, hogy leüljön 325 XI| lefelé görbültek, - apa... nem akar... látni engem?...~ ~- 326 XI| elutazik a Riviérára... Nem is jön vissza, csak két 327 XI| szólott:~ ~- No, no, - azért nem kell ám, hogy annyira kétségbeessék... 328 XI| kétségbeessék... Ha most nem is beszélhet az édesatyjával, 329 XI| nagyon kell szeretnie, ha azt nem akarja, hogy a világ legboldogtalanabb 330 XI| az én életemnek ezután nem lehet más célja, mint hogy 331 XII| hős rejlik? Mert ugyebár, nem kis energia kell ahhoz, 332 XII| anyatermészet, csupa véletlenségből, nem ajándékozta volna meg őket 333 XII| kegyednek, hogy a nagy bátorság nem egyéb, mint kitünő emberismeret... 334 XIII| Ellára ismerünk): Vajat nem parancsol, édes?~ ~A férfi ( 335 XIII| szalonszínésze. Nagyon udvariasan): Nem, cicám, a vaj nekem kora 336 XIII| a vaj nekem kora reggel nem tesz jót... Az Isten tudja, 337 XIII| tetszik, még se az igazi... Nem hiába, hogy itt szinte a 338 XIII| specialitással traktálnak bennünket. Nem fogja elhinni: ezeknek az 339 XIII| elől a halas tálat): Én nem tudom, de nekem még a kavicskő 340 XIII| tiltakozva): Nekem? Mi nem jut az eszébe? Oly egészséges 341 XIII| nagyon meg van ijedve): Nem lenne talán jó, ha fölmennénk 342 XIII| hasonlót... Én reggelig nem hunytam be a szememet, mert 343 XIII| meg az influenza... Ha nem csalódom, most is itt a 344 XIII| homlokát. Bizonytalanul): Nem tudom... de azt hiszem... 345 XIII| Mily különös ez: az oldalán nem az ő Lászlóffyja ül, hanem 346 XIII| asszony sírni szeretne és nem tud... De a szíve azért