Rész

 1  III|          volt, aki a miniszternek épp úgy megmondta a véleményét,
 2   IV| Csodálatos, hogy a művészethez is épp úgy ért, mint a saját resszortjához...
 3   IV|           Isten neki... Pedig nem épp a kedvemre való dolog, hogy
 4   IV|         lemondjak? Ezt Cauders úr épp oly kevéssé kívánhatja tőlem,
 5    V|       órákig. De a negyedik nap - épp vasárnap délelőtt volt -
 6    V|          ki feléje a karjait.~ ~- Épp ezer éve, hogy nem láttam,
 7    V| menyasszonynak legjobb barátnője. Épp az imént láttam az angol­nőjével,
 8    V|       azonban a kihivó tekintetek épp oly hidegen hagyták, mint
 9    V|       pályaudvarig vittem s tőlem épp úgy mehetett Párisba, mint
10    V|           levéllel, amelyben maga épp oly kevéssé hitt, mint én...~ ~-
11    V|        hogy szeret, s tudom, hogy épp annyit gondolt rám, mint
12    V|        utazott el, s hogy maga is épp úgy szenvedett, mint én...
13    V|          esküszöm, hogy csalódik: épp azzal tenne boldogtalanná,
14 VIII|       mint a többiek mesél­ték, - épp az imént veszített másfélezer
15    X|        Hát most hány óra van?~ ~- Épp az imént mult tizenkettő.