Rész

 1    I|          ráfordította gyémántként ragyogó szemét s komolyan szólott:~ ~-
 2  III|           s az ember a szőnyeges, ragyogó előcsarnokban körülnéz,
 3   IV|           tagadta volna, a palota ragyogó miliője elkábította kissé.
 4   IV|      oszlott szét a fehér fénytől ragyogó teremsorban. Sok ideje azonban
 5   IV| mosolyogva gyönyörködik a leányok ragyogó szemében, s ha kell, még
 6   IV|     elrebbent egy kicsi leány két ragyogó kék szemétől, mely a félhomályból
 7    V|           ajtó felé. Az ismerősök ragyogó arccal gratuláltak a násznépnek,
 8    V|           és ereje: előrehajolva, ragyogó szemmel bámult a szin­padra,
 9    V|          meg, amikor ez a karcsu, ragyogó szemü teremtés mámorosan
10  VII|           alatt ott feketéllett a ragyogó nézőtér közepén.~ ~A Caudersék
11  VII|           történt vele, egy édes, ragyogó álom, amelyből hirtelen
12   IX|          hátradőlt a fauteuilben, ragyogó szemét a férfiébe mélyesztette,
13   XI|        áldozatot, hogy az édes, a ragyogó fiatalságát nékem ajándékozta...~ ~ ~