Rész

 1   II|         állott benne:~ ~„Kedves művészem, mindig és mindenütt rendelkezésére
 2  III|             Isten hozta, kedves művészem, Isten hozta... Humboldtot
 3   IV|        színész felé.~ ~- Kedves művészem, - mondta neki - szerencsétlen
 4   IV|      hallani akarja önt, kedves művészem... Valami picike kis monológot,
 5   IV| Mennyire köszönöm önnek, kedves művészem, hogy elfáradt hozzánk.
 6   IV|     társaságba. Mert maga, édes művészem, nem közönséges föladatot
 7    V|      amit az ember akar, kedves művészem... Ha a Simplon-alagutat
 8    V|        Ni csak, maga az, kedves művészem, - kiáltott föl Cauders
 9    V|         Valami baja van, kedves művészem? Úgy rémlik, mintha a gondolatai
10    V|         Ne rázza a fejét kedves művészem, ön ezúttal is mély volt
11   VI|    következő választ:~ ~„Kedves művészem, mondanom sem kell, hogy
12   VI|        amit tett értünk, kedves művészem?... Mindent tudok, a párbajt
13   VI|    utazott, s hogy maga, kedves művészem, tapintatos módon visszahozta...