Rész

 1  III|      hajlongva megszólalt:~ ~- A méltóságos úr már várja nagyságodat...
 2   IV|        elkomorult.~ ~- Sajnálom, méltóságos uram, de ezt még a miniszter
 3    V|         bátorságom ahhoz, hogy a méltóságos úr színe elé kerüljek...~ ~
 4    V|           Ha meggondolom, hogy a méltóságos úr volt az, aki oly jószívűen
 5    V|       fogom meginni a levét... A méltóságos úrnak bizonyo­san az lesz
 6   VI|        föl előtte a kaput.~ ~- A méltóságos úr már kétszer is kérdezte
 7   VI| elszántságával - megszólalt:~ ~- Méltóságos uram, hadd teszek egy őszinte
 8    X|               Nem, nagysága... a méltóságos úr semmilyen választ se
 9   XI|          után így szólott:~ ~- A méltóságos úr megbízásából jöttem,
10   XI|          jóval több. Azonfelül a méltóságos úr a preliminált hozományt
11   XI|            látni engem?...~ ~- A méltóságos úr, orvosai tanácsára, még
12   XI|          Ne fáradjon oda, mert a méltóságos úr úgy se fogadná... Még
13   XI|         jobban senki se ismeri a méltóságos úr aranyszívét...~ ~Mikor