Rész

  1    I|             egyszer háborgat, hát maga is mehet az Isten hirével.
  2    I|          kihallatszottak az előszobába is. A „fiatal hölgy” kétségtelenül
  3    I|               s a megdöbbent modorából is látnivaló volt, hogy nem
  4    I|            mindenki ismeri... Még most is remegek arra a gondolatra,
  5    I|             azt hiszi, hogy az életben is az vagyok, aki a kulisszák
  6    I|         nappali világításban, - önmaga is nevetni fog azon, hogy ilyen
  7    I|               sietek haza, mert még az is kimerít, ha emberi szót
  8    I|                mult évben képviselőnek is föllépett?~ ~- Igen.~ ~-
  9    I|         felejtem el a látogatását. Azt is meg­igérem, hogy be fogom
 10   II|             magyar színész. Csodálatos is volt, hogy a koplaló, rövidnadrágos
 11   II|               színművészet történetébe is...~ ~Talán a szokatlan,
 12   II|               hogy csak egy pillanatig is gyötrőd­jünk az élettel...~ ~
 13   II|              nincs ellenére, hát nálam is cseveghetünk egy csésze
 14   II|         Cauders.”~ ~Lászlóffy ez estén is azzal az érdekes és izgató
 15  III|               a Cauders poziciójával ő is tisztában volt, mint mindenki.
 16  III|           pénzügyi kapacitása lett. Az is közismert dolog volt, hogy
 17  III|            talán már rég a bárói címet is odaragaszt­hatta volna a
 18  III|               Ha tőle függ, talán most is háromszobás, másod­emeleti
 19  III|         egyetlen leánya kedvéért végre is rászánta magát arra, hogy
 20  III|        boldogság ér, hogy az olvasásra is jut időm... Fájdalom, nem
 21  III|             amíg meg nem unom és végre is nem penzionáltatom öreg
 22  III|                 azt hiszem, hogy jogom is van hozzá...~ ~Nyájasan
 23  III|                íróasztalról álmodott ő is, - semmi csecse­becse, de
 24  III|                de ha könnyüt akar, azt is adhatok, mert én trabukkóval
 25  III|         fölmondja a szolgálatot... Nem is csoda, hatvan éve, hogy
 26  III|    szerepeimben lát... A kedves leánya is azt vette a fejébe, hogy
 27  III|              Ebből a betegségből végre is kigyógyul, mint valamennyien,
 28  III|          karácsonyi ajándékul... Azóta is ezer baj volt vele, ha valamit
 29  III|        belepusztulni - a bárányhimlőbe is. Ezért gondoltam arra, hogy
 30  III|                egy hóbortos gyermekkel is, akinek az egész jövendője
 31  III|                 Ha meg nem teszi, arra is képes, hogy a Dunának menjen...~ ~
 32   IV|               s később a kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy
 33   IV|              Oh, - mondta, - talán nem is szükséges, hogy bemutasson
 34   IV|            csodáltam a színpadon. Most is, az új darabban - ej no,
 35   IV|              új darabban - ej no, hogy is hívják? - amit az ősz elején
 36   IV|         Csodálatos, hogy a művészethez is épp úgy ért, mint a saját
 37   IV|            leányok, hanem az asszonyok is...~ ~S rózsás arccal térve
 38   IV|        mivoltában tetszik: s Lászlóffy is bizonyos volt benne, hogy
 39   IV|                  A mogorva fenevad nem is hiszi, hogy ennyi bájos
 40   IV|               úgy akarja, hát tudornak is csufolhat, - szólt a fiatal
 41   IV|          mosolyával imponált. Bármiről is volt szó, Kovács doktor
 42   IV|             mondani, hogy rajtuk kívül is egész sereg frakkos úr lézengett
 43   IV|            Lászlóffy az asszonyok közt is megállja a helyét, mosolyogva
 44   IV|                 Mikor Lászlóffy nagyon is belemerült a diskurzusba
 45   IV|       szomszédnőjével kezdett:~ ~- Hol is hagytuk el? Igen, a francia
 46   IV|           veszi őket valami sokba. Nem is igen tartozott a ritkaságok
 47   IV|          grimaszt vágott:~ ~- Hát maga is azt mondja, hogy a fiatal
 48   IV|         multszázadbeli öreg zsidó, nem is veszem rossz néven, ha ez
 49   IV|               tévedésbe, - titokban mi is elolvassuk azokat a regényeket,
 50   IV|                folytatta:~ ~- Utóvégre is véget kell vetni már annak
 51   IV|             naturalisztikus regényeket is különben írunk, mint a férfiak, -
 52   IV|       együgyüséget, hogy a férfiak nem is szerethetik az olyan leányt,
 53   IV|               annyi vonzalmat legalább is támaszthat maga iránt, mint
 54   IV|         életnek azokkal a részleteivel is tisztában van, amelyeket
 55   IV|       rosszakat mondanak rám, de bánom is én... Leánylétemre több
 56   IV|                a fogadalma ellenére el is árulja magát, ha egyszerre
 57   IV|               lássa, bizony Isten, nem is merem megmondani, hogy mit
 58   IV|               Akármit kíván, már előre is teljesítve van.~ ~- Oh,
 59   IV|              monológot, hacsak akkorát is, mint a nyulfarka... Bizonyos
 60   IV|            számít s elhiheti, hogy nem is szólnék, ha a kegyelmes
 61   IV|        rajongással szólalt meg:~ ~- Én is kérem, hogy tegyen boldoggá
 62   IV|       elnevette magát.~ ~- No, ha maga is úgy kívánja, hát Isten neki...
 63   IV|                pusztainotai tiszttartó is betévedt a korcsmai fészerbe,
 64   IV|              keltett s még a cinikusok is az elismerés mormogásával
 65   IV|              mester, hogy ön még nálam is különben deklamál... Egy
 66   IV|            deklamál... Egy ízben magam is előadtam egy monológot valami
 67   IV|          hóbortos kis leányom már maga is csak mind gardedám fog majd
 68    V|           rosszkedvü volt, s a derekát is állandóan fájlalta, igen
 69    V|              legképtelenebb állításait is szeliden helyeselni kell.
 70    V|         ellentmondtak volna neki. Most is haragosan dörgött a légvonat
 71    V|             mondta mérgesen - tehetnek is azok a szerencsétlenek arról,
 72    V|              Kedves doktor úr, magától is furcsa dolog, hogy nőorvosnak
 73    V|            maga már valamikor asszonyt is?~ ~A doktor derülten karolt
 74    V|          föláldozza érettük. Lám, most is, - apropos, nem jön el mester
 75    V|             politikai notabilitásokból is mindazokat, a kiket az előkelő
 76    V|                mágnás - még ha szegény is - százba. A Stuxék esküvőjén
 77    V|               mernék, hogy eleven gróf is lesz...~ ~Lászlóffy nagyot
 78    V|           akkor nem megyek, mert rólam is azt hinnék, hogy megfizettek.
 79    V|            csinos leánya, Cauders Ella is, aki a menyasszonynak legjobb
 80    V|          vizsgáját, még az első elemit is, protek­cióval tette le.
 81    V|           amint látja, gyönyörü leányt is kap s az esküvőjén a legokosabb
 82    V|         esküvőjén a legokosabb emberek is boldogságtól sugárzó arccal
 83    V|              házasélet az ostobaságban is gyöke­rezhetik... Ilyen
 84    V|              szociológusok írnak, azok is csak nyár derekán, amikor
 85    V|              Lászlóffy nevetve, - maga is olyan specialitás ám, mint
 86    V|               zsidó vallást csak szóba is meri hozni ön előtt, annak
 87    V|               ember ilyen délelőttöket is megérhet. Mily furcsa, mily
 88    V|                furcsa, mily hihetetlen is volt mindez: az orgonaszó,
 89    V|          történt vele, amit már tegnap is ne tudott volna.~ ~- Bizonyos
 90    V|                apát és mondja meg neki is, amit tőlem tud... Mondja
 91    V|             öröme lenne szegény apának is abból, ha egy napon a Dunából
 92    V|              kezét, - őrültség! Ha nem is beszélek a kor­különbségről,
 93    V|               beleszólani... Ha fiatal is vagyok, de megvan e felől
 94    V|              meg az uramat... Mi jogon is avatkozhatnának az apák
 95    V|        makacsság, hogy az elveimet meg is tudjam védelmezni... Nyolcéves
 96    V|                A régi makacsságom most is megvan: vagy meghalok, vagy
 97    V|              azt hiszem, hogy magamtól is mihamarabb megundorodnám,
 98    V|         felelősség. Hatvanéves korában is fiatalabbnak fogom tartani,
 99    V|            hiszem, hogy maga partienak is van olyan jó, mint Kovács
100    V|               még a konzulja esküvőjén is meg­jelenik. Amint látom,
101    V|        Lászlóffy úr egyszer, talán nem is sokára, elmondja neked...~ ~-
102    V|                bajt, ha a házigazda el is marad...~ ~Ella boldogan
103    V|          mindennapi kenyerét...~ ~Ella is eltünt valamelyik benyilóban,
104    V|                   Az eddigi életem nem is volt egyéb, mint valami
105    V|            neki, hogy szeretem és maga is szeret engem... Ne féljen, -
106    V|     kisasszonynak s mintha csak a sors is ösztökélni akarta volna
107    V|         ruganyos! Akármi legyek, ha én is többnek nézem harminc évesnél!
108    V|                hanem a feketekávéjáról is. Amíg a kitünő mokkát kanalanként
109    V|           becsülnek, mint engem... Nem is volnék leány, ha vagy tíz
110    V|          szórakozottsága csakhamar föl is tünt a figyelmes házigazdának.~ ~-
111    V|               szeretem, hanem becsülöm is...~ ~A színész szeméből
112    V|                van még egy nagyobb baj is ennél...~ ~- Micsoda?~ ~-
113    V|               Micsoda?~ ~- Az, hogy én is szeretem őt... Úgy szeretem,
114    V|           attól félek, hogy még nagyon is sokat fogunk szenvedni mind
115    V|                a hárman... De akárhogy is lesz, egy dolgot el kell
116    V|             óta nem alszom, mert éjjel is azon töröm a fejemet, hogy
117    V|                 s hogy a kisebb gondja is nagyobb annál, semhogy ő
118    V|               És itt a kezem, hogy nem is térek vissza addig, amíg
119    V|      szivarjukat? Én aludtam, álmodtam is, sőt az angol misszel is
120    V|               is, sőt az angol misszel is beszéltem vagy tíz percig
121    V|            kedves művészem, ön ezúttal is mély volt és utolérhetetlen.~ ~
122    V|                s az a tervem, hogy nem is térek vissza ide, sokáig,
123    V|               tudja, hogy a bábu akkor is csak hideg, érzéktelen fadarab
124    V|              és drágaságokkal diszítik is föl tehetetlen és szögletes
125    V|           beszélni, hogy a maga érzése is csak gyermekes visszfénye
126    V|           kérem: felejtsen el. Vagy ne is felejtsen el, hanem őrizzen
127    V|                a szegény, vén színészt is, aki gazember lenne, ha
128    V|           nyugodt asszony lesz, s maga is nevetve gondol vissza arra
129    V|            jónak látja... Bármit kíván is tőlem, már most megigérem,
130    V|           nagyságos kisasszony. Tegnap is én vittem ki a keleti pályaudvarhoz.~ ~-
131    V|            megfeledkeztem... Ha én nem is tudom, van valaki, aki okvetetlen
132    V|            zokogását végignézze, hát ő is csakhamar sírva fakadt,
133    V|               mondana ki:~ ~- Akárhogy is lesz, én nem mondok le róla,
134    V|              Grácban maradt, habár oda is utazott, a vasúti hordár
135    V|                 Attól ne féljen, nekem is van ám egy kis sütnivalóm...
136    V|            tekintetében, s az angol nő is hazaszaladhatott estefelé,
137    V|         estefelé, hogy a maga holmiját is sietve összeszedje és elhozza.
138    V|               még akkor se, ha belőlem is olyan tipegő nagymama lesz,
139    V|      toalettünkkel végzünk, siethetünk is a pályaudvarhoz.~ ~Jó félórával
140    V|           vásároljanak: a vasút már ki is robogott a pályaudvarból.
141    V|              követtem el!... Talán nem is lett volna szabad megenged­nem
142    V|               katasztrófa. Apa először is később ér haza Budapestre,
143    V|        Budapestre, mint mi, s ha előbb is érne, hát értem én, hála
144    V|          hiszem drága mrs. Blackem, az is csak megér annyit, hogy
145    V|            szomszédos fürdők közönsége is berándult, hogy a nagy,
146    V|            másban nem bíznám, hát arra is fogadni mernék, hogy az
147    V|        előérzetem nem csal meg... Maga is volt fiatal mrs Black, és
148    V|             plüss könyöklőjébe, s Ella is szinte mindenről megfeledkezve,
149    V|                volt igaza? Az életemet is föl mertem volna tenni arra,
150    V|               Most jöhetett, de már őt is hatalmába kerítette a csodálatos
151    V|             feléje a kezét.~ ~- Elsőbb is: Isten hozta Lászlóffy...
152    V|         belátni s akkor ne féljen, azt is megtudja, hogy miért jöttem?~ ~
153    V|               az ostoba kis leány erre is képes? Azt hitte, hogy egy
154    V|               menekült, mert önmagától is fél... Oh ne tagadja: a
155    V|                utazott el, s hogy maga is épp úgy szenvedett, mint
156    V|           eddig az öregséget, s ha nem is voltak valami nagy örömeim,
157    V|                hogy szinte magam előtt is szégyellem, hiszen valóságos
158    V|               hogy már a becsületemmel is megalkudni készültem s hogy
159    V|               s hogy nevetség tárgyává is odadobnám magam, csakhogy
160    V|           kinozzon, mert az én erőmnek is megvan ám a határa...~ ~
161    V|             szenvedélye, hogy szinte ő is képtelen volt minden beszédre...
162    V|          tudnék halni, ha csak egyszer is magamhoz ölelhetném...~ ~
163    V|            nálunk nem szokás. Kivülről is meg tudom mondani, hogy
164    V|           tulajdonság... A fiakkeresek is csak halandó emberek, mint
165    V|              jéghideg, s az a hiedelem is babonának bizonyult, hogy
166    V|            Akármelyik operettszinpadon is fényesen megállná a helyét...~ ~
167    V|      holnapután és később?... Már most is remegek arra a gondolatra,
168    V|          halkan folytatta:~ ~- Oh, nem is attól tartok, hogy az érzéseim
169    V|     akadályokba ütközik... Akárhogy ki is eszelem most, hogy bátran,
170    V|              atyjával, még ha biztosan is tudom, hogy kiteszi a szűrömet...
171    V|          Budapestre utazunk...~ ~Éjfél is elmúlt, mire hazatértek,
172    V|            suttogta a hány.~ ~- Nappal is magáról álmodom, kis bolondom, -
173    V|               A színész azonban tovább is föl-fölsóhajtott némelykor,
174    V|          szemével az ablakon keresztül is csakhamar fölismerte Cauders
175    V|              vidáman. - Nini, a mester is, akiről a minap azt olvastam,
176    V|               sértő szándékuk, mert ők is mózeshitüek, mint én...~ ~
177    V|             vagy utóbb, de végre amúgy is meg fogják tudni az igazat...
178    V|            udvarol nekem, azt különben is régen tudják...~ ~A színész
179    V|         étkezőkocsi pincérét... Még ez is érezteti az emberrel, hogy
180    V|      szórakozottan.~ ~- A művész iránt is, kedves mester, a művész
181    V|          kedves mester, a művész iránt is... De most Isten vele, én
182   VI|                akar velem, hanem azért is, hogy egy szegény betegnek
183   VI|                 s arra a szörnyü­ségre is elszánta magát, hogy egyik
184   VI|            fonnyadó pálmák alatt. Most is, hogy az éljenzés fölhangzott,
185   VI|              megosztották. A leányokat is fölizgatta a nagy művész
186   VI|             szép ember, így az életben is, ha a polgári ruháját hordja...
187   VI|                s a nagyszakállu cigány is kém­lelődve bekukkantott...
188   VI|          kurjongatott, mintha legalább is az orosz cár adta volna
189   VI|               talán húsz esztendejénél is, hogy nem mulatott cigány
190   VI|       társaságában... Értem, hogy most is csak a vasúti útjára gondol,
191   VI|                    A mesternek még azt is megbocsátom, ha gorombáskodik
192   VI|        tisztelem, hogy még ha arcul üt is, én kérek bocsánatot...~ ~
193   VI|           vissza egy jottát se... Most is kijelentem, hogy pökhendi
194   VI|             magára öltötte a páncélnak is beillő selyembandázst.~ ~
195   VI|           haragszik rám s hogy ezentúl is a régi, jó barátok maradunk?...
196   VI|              méltóságos úr már kétszer is kérdezte a komornyiktól,
197   VI|               Mindent tudok, a párbajt is, amit a hóbortos kis leányomért
198   VI|      önfeláldozásáról...~ ~- A párbajt is ő mondta el? - kérdezte
199   VI|            meghatva folytatta:~ ~- Nem is tudom, mit mondjak, hogy
200   VI|            jóindulatát... De ha tovább is titkolóznám, alattomos gazember
201   VI|          nemcsak ő szeret engem, de én is őt... Annyira szeretem,
202   VI|             legsulyo­sabb helyzetekben is hűséges szolgája volt. Nem
203   VI|                magánkívül. - Hogy maga is szerelmes a leányomba, s
204   VI|         szégyenletében. Jó darabig nem is volt annyi nyugodtsága,
205   VI|             küzdöttem ellene, de végre is gyarló ember vagyok... Legyen
206   VI|           becsületes emberek, még most is vannak, Lászlóffy úr...
207   VI|                hogy elbolondít, nagyon is jól tudom, hogy nem a szerelem
208   VI| haszontalanságokkal... Már a színpadon is unja, nemhogy a valóságos
209   VI|           kerüljön.~ ~Még talán többet is mondott volna, de a színész
210  VII|                az utolsó hitelezőjéből is kikopván, hajnalban, ahogy
211  VII|               Az est hőse jóformán nem is hallgatta a szép tósztokat,
212  VII|               öngyilkossá lesz? Akármi is történt, a színészt majdnem
213  VII|              most engedje meg, hogy én is üdvö­zöljem... Nem vagyok
214  VII|           gyerek, de elhiheti, hogy én is jól kisírtam magamat az
215  VII|               utját...~ ~- És még most is ott vannak?~ ~- Oh nem,
216  VII|                fiatal leány, hogy neki is csak ez legyen a sorsa...
217  VII|              László, hát még a helyébe is viszik a menyasszonyát,
218  VII|          amellyel eddig a világ nélkül is boldog tudtam lenni?...
219 VIII|       emberhúst, hogy szinte már magam is megsokalltam...~ ~- No,
220 VIII|               már megvolt az eljegyzés is?~ ~- Azt mondják, hogy hétfőn
221 VIII|                 aki ötvenéves korodban is éretlen kamasz maradtál...~ ~
222 VIII|        Lászlóffynak szinte a lélegzete is elállt ezekre a szavakra,
223 VIII|                a hír, hogy személyesen is szerencsém volt megismerkedni
224 VIII|               Ella kisasszony még most is odalenn van a pusztán? -
225 VIII|         közömbös hangon.~ ~- Igen, ott is marad egész az esküvőig.
226 VIII|               sőt még a vadászatainkra is elkisér bennünket... Már
227 VIII|               elkisér bennünket... Már is kipirult és molettebbé lett...~ ~
228 VIII|                kártyázok, a bóbiskolók is begyüle­keztek s pár perc
229 VIII|                öntudat utolsó szikrája is ki nem alszik belőle...
230 VIII|            arra, hogy még az emlékemet is elmossa... Hiába, a fiatal
231 VIII|             hogy innen-onnan lefeküdni is illenék. Mayer László, aki
232 VIII|              még boldogabb lesz... Nem is képzeli, mennyit emlegetjük
233 VIII|              nélkül mondhatom, hogy én is szerelmes vagyok a mesterbe...~ ~
234 VIII|             hálásan meghajolt, aztán ő is megszorította a fiatal ember
235   IX|           beengedte?~ ~- Nem, még most is odakünn áll a folyosón...
236   IX|            hogy pár percre még a szava is elállott: tágranyílt szemmel,
237   IX|                mert bizony Isten magam is rákezdek...~ ~Gyöngéden
238   IX|              mi történt? Ha még tovább is ilyen gyermek­módjára viselkedik,
239   IX|          Dunának megyek...~ ~- Hát nem is tudják, hogy eljött? - kiáltott
240   IX|              hiszen, ha csak sejtették is volna, hát most nem lehetnék
241   IX|             hogy itt maradjak, hát úgy is jó, el fogok menni, de nem
242   IX|                meg­szólalt:~ ~- Akármi is a célja, százszor okosabb,
243   IX|            menjen haza... Hiszen nekem is érdekem, hogy senki se beszéljen
244   IX|         kénytelen lesz vele, bárhogyan is fölizgatja majd, ha mindent
245    X|          pihenjen le, ha egy-két órára is, kisasszonykám, én úgyis
246    X|          megkérem valamire?~ ~- Dehogy is haragszom, cicám.~ ~- Akkor
247    X|             vagy a Dunába, bármennyire is vigyáznátok rám. Szerelmes
248    X|             csak én érzem, hogy boldog is leszek vele. Óh szegény
249    X|           drága, meghalt anyám nevében is esedezem hozzád, ne akard,
250    X|         vágyódjam. Boldog leszek és te is örömkönyeket fogsz sírni,
251    X|             hozza el a választ. Akárki is van nála, ne várakozzék,
252    X|         elájult, még talán komoly baja is származik a dologból. Oh
253    X|              kevertem, hogy még mostan is fáj tőle a jobbkarom...~ ~
254   XI|    házigazdának dukáló bemutatkozásról is megfeledkezett. Ella előtt
255   XI|                a preliminált hozományt is ki fogja fizetni, ha a kisasszony
256   XI|            elutazik a Riviérára... Nem is jön vissza, csak két hónap
257   XI|              megbocsásson, hogy tovább is szeressen...~ ~Az öreg Goldschmied
258   XI|          fogadná... Még a cselédségnek is meg van tiltva, hogy a kisasszonyt
259   XI|              szenved. Maga a vén ember is megsajnálta s részvevően
260   XI|           kétségbeessék... Ha most nem is beszélhet az édesatyjával,
261   XI|               eljön még annak az ideje is, hogy az ő drága kedvencének
262   XI|            emelte a pillantását s maga is meghatottan susogta:~ ~-
263  XII|            tanuk jelenlétében. Ellának is, Lászlóffynak is, a színház
264  XII|               Ellának is, Lászlóffynak is, a színház két-két tagja
265  XII|           feléje a kezét. És Lászlóffy is elérzékenyülve dörmögte:~ ~-
266  XII|                hacsak huszonnégy órára is, félreismertem...~ ~Rábai
267  XII|             hogy az esküvőt nászlakoma is kövesse, tartsuk hát meg
268  XII|        szerencse,~ S éltüket, ha nincs is nyár,~ Lengje be víg napsugár.~
269  XII|               a kis Elli,~ S tegye Önt is boldog úrrá,~ Tisztelt művész,
270 XIII|            hogy itt szinte a levegőnek is olajíze van, mindíg úgy
271 XIII|         halacskáknak még a látásuk­tól is rosszul leszek...~ ~Az asszony (
272 XIII|        eljöttünk...~ ~A férfi: Látszik is: csupa égő, viruló rózsa
273 XIII|        jelentősége. Olykor a színpadon is elfog, amikor valami nagy
274 XIII|              cognacot): Oh dehogy, már is sokkal jobban érzem magam...
275 XIII|           szememet, mert az ablakon át is mindíg az ezüstös víztükröt
276 XIII|                  Ha nem csalódom, most is itt a hiba; a derekam fáj,
277 XIII|               mintha egy parányi lázam is volna... Tapintsd csak meg
278 XIII|              ember... Még a pillantása is más, mint tegnap, tegnapelőtt,